THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

19.rész

Jungkook szemszög

Reménykedtem benne, hogy Taehyung úgy döntött nem megy el a buliba amire Jackson hívta, de egészen biztos voltam abban, hogy valójában igen. Nem akartam felhívni, és tudtára adni mennyire aggódom érte, nehogy végül idegesítőnek találjon, de nem hagyott nyugodni a gondolat.
Kilenc óra tájékán gondoltam úgy, hogy inkább megpróbálok aludni és hagyom Taehyungot szórakozni. Éppen mentem volna a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak amikor a telefonom csörögni kezdett. Ismeretlen számot írt ki, így annyira nem akartam felvenni, de Taehyung lebegett a szemeim előtt.
A fülemhez emeltem a telefont és megkérdeztem kivel beszélek.
Jackson akadozó és lassú de megés nagyon ijedt hangját hallottam, ráadásul sírt is. Kellően rámhozta a frászt már akkor, pizsamám kiesett a kezeim közül.
-Taehyung- taehyung elszaladt, nagy-nagyon gyors volt é-és nem tudtam utól érni. Én.. én már hívtam segítséget de nem tu-tudom mit kéne tennem, Jungkook segíts- sírta a telefonba
-Jackson, mi történt?!- emeltem meg a hangom kicsit
-Taehyungot el-elütötték. A melletted levő utcában vagyunk, ma-majdnem nálad.
Nem jött ki többé hang a torkomon. Csak tátogtam mint egy hal, nem tudtam felfogni amit hallottam. Egészen biztos voltam benne, hogy Taehyung hozzám szaladhatott a helyszínből ítélve mivel valami baj történt. Taehyungot miattam ütötték el, hozzám akart jönni.

Csak azt észleltem, hogy a földön ülve bőgtem miközben hajamat markoltam. Amilyen gyorsan tudtam felpattantam és kirohantam a házből és meg nem álltam addig amíg nem láttam a felfordulás nyomait. Egy autó állt, lámpája világított, és akkor láttam meg az autó előtt fekvő Taehyungot. Hallottam ahogy sziréna közeledett de én lefagytam. Eltompultak a hangok körülöttem, minden homályos lett, kivéve a saját vérének tócsájában fekvő Taehyung. Lábaim megindultak, odarohantam mellé és térdre estem előtte. Taehyung ernyedt testét a földtől elemelve magamhoz öleltem, és csak imádkoztam, hogy túlélje.
Egy percen belül megérkeztek a mentők, Taehyunggal utaztam az autóban miközben a kezét szorongattam.

Amikor megérkeztünk a korházba Taehyungot sietősen eltolták mellőlem, hogy megvizsgálják én pedig leültem és próbáltam lenyugodni amire volt úgyis sok időm. A gondolataimat szedegettem össze, hogy összeállítsam a képet. A telefonom csörögni kezdett én pedig nem a legjobb kedvel vettem fel, csak azt kívántam bárcsak az egész csak egy rémálom lenne.
-Szia Jungkook, Jimin vagyok. Tudom, hogy kicsit későn telefonálok de úgy gondoltam most még belefér. Taehyungot próbálom elérni már egy ideje, szeretném neki elmondani, hogy sajnálom ahogy reagáltam és egyáltalán nem ítélem el. Még nem is azzal lenne a bajom, hogy nem tudom elérni, aludhat is vagy ilyesmi, a problémám az, hogy a buliban van Jacksonnal és féltem. Nem tudsz róla valamit?- mesélte nekem csevegő hangon
-Jimin.. sajnálom, hogy ezt így kell közölnöm, de ezzel elkéstél.
-Ezt meg hogy érted?- hallani lehetett a hangján ahogy megijed
-Taehyungot elütötték. Éppen a kórházban vagyunk, várom a fejleményeket. Nincsen eszméleténél. Már a könnyeim is elfogytak Jimin- sóhajtottam- Csak legyen már vége..
-A-azonnal ott vagyok Jungkook- sírta el magát ő is

Minden túlzás nélkül, megkérdőjeleztem, hogy egyáltalán ott vagyok e tényleg annyira sok volt. Persze próbáltam tartani magam, Taehyung volt éppen a lényeg, nem magammal kellett foglalkoznom így inkább mély levegőket véve nyugtattam magam.
Nagyjából még fél óra várakozás után, miközben éppen a falat bámultam meredten megjelent Jimin. Amint meglátott odaszaladt hozzám és megölelt, én pedig úgy éreztem arra akkor nagyon szükségem volt, egy percig minimum nem engedtem el.
-Miért vagy ilyen véres Jungkook? Ugye te jól vagy?- kérdezte.
Akkor vettem észre, hogy a pólóm, a karjaim és még az arcom is véres volt. Elborzadtam a gondolattól, hogy az Taehyung vére és gyorsan elszaladtam lemosni. Jimin is segített így hamar megtisztultam és kicsit fel is frissültem a hideg víztől.
Miután Jimin is ott volt velem könnyebben ment a várakozás, bár nem beszéltünk, mindketten tudtuk, hogy megnyugtat minket egymás jelenléte. Mintha egy évet vártunk volna, nagyon nehezen bírtam.
Mikor már a sokadik óra telt el, végre megnézhettük Taehyungot és az orvos elmondta mi történt.
Amikor beengedtek legszívesebben rögtön ki is fordultam volna. Taehyung borzasztóan nézett ki. Kötés volt a fején, a lába és nyaka ki lett rögzítve, kisebb vágások és ütődések lepték bárhova néztem rajta.
Az orvos odasétált mellénk, Taehyung ágyához és beszélni kezdett.
-Stabilizáltuk Taehyungot, mostmár minden rendben lesz vele, viszont nagyon sok baj történt. Eltört egy bordája és a sípcsontja, ezeket mind kezeltük viszont..-tartott egy kis szünetet- Taehyungnak lett egy fejsérülése ami hipoxiát, légzési zavart okozott és Taehyung kómába került. A nyakával szerencsére semmi nem történt, azért rögzítettük nehogy valaki hozzá nem értő csináljon valamit a fejével. Minden tőlünk telhetőt megtettünk és Taehyung gyógyulni fog, ha minden jól megy egészen hamar felébred a kómából. A kilátsaink és a vizsgálatok eredményei mint pozitív belátásokat mutatnak, annak ellenére, hogy egészen gyenge a szervezete. A legjobb lenne ha most, miután töltöttek vele egy kis időt hazamennének, nincs mire várniuk. Pihenjék ki magukat.
Jó éjszakát..-mosolyodott el keserűen majd ott hagyott minket.

Elbotorkáltam Taehyung ágyához és leültem mellé, óvatosan megfogtam a kezét.
-Hogy jutottunk ide Taehyung?-sóhajtottam lemondóan miközben kicsordult egy könnycsepp a szememből.