22.rész

397 35 16
                                    

Boldog voltam Jungkookal. Annyira egy önzetlenül szerető és nagy szívű ember, lehetetlen lett volna nem annak lenni.
De csak vele voltam az. Amint hazaértem a találkozásinkból fáradtan rogytam össze. Nem voltam jól. Örülnöm kellett volna, hogy felébredtem, elengedni a depressziómat, de ez nagyon nem így megy. Nem tudtam vele mit kezdeni, hogy állandóan magával ragadt a sötétség.
Két nappal több mint egy hét telt el azóta, hogy kiengedtek. Az ágyamon feküdtem telefonomat nézve, de hirtelen elment a fókuszom a telefonról. Leejtettem magam mellé a kezeimet és magam elé bámultam. Szemeim elkezdtek megtelni könnyel.
Nem tudtam ezt tovább csinálni. Annyira sajnáltam minden tettemet, minden mozdulatomat ahogy felkeltem az ágyból, lassan az asztalomhoz sétáltam és elővettem magamnak egy papírt meg egy tollat.
Egy pár perc átgondolás után a toll szinte magától mozogni kezdett és jöttek a szavak.

Elkezdtem írni a búcsúlevelem.

Kedves Anya, Jimin, Jungkook!

Sajnálom, hogy ezt tettem. Tudom gyenge vagyok, segítséget kellett volna kérnem és hasonlók. De itt van példának Jungkook, aki végig próbált segíteni, de sajnos nem jött össze. Ez egyszerűen túl sok volt nekem.
Mindhármótoknak írok egy külön részletet, örülnék ha csak a saját részeteket olvasnátok el, de ebbe már úgy sincs beleszólásom. A lényeg, hogy tudjátok melyik kinek szól.

Anya.
Anya, tudd, hogy én nagyon szeretlek akkor is ha te nem tudsz elfogadni. Megértelek.
Amikor ezt olvasod, és miután megtettem kérlek ne légy túl szomorú. Engedj el hamar, próbálj a múltnak tekinteni.
Tudom érthetetlen most ez számodra, miért tettem meg. Ne aggódj, kapsz választ.

Az egész akkor kezdődött mikor előző év Novemberében hárman megvertek és pénzt követeltek. Akkor Jungkook talált meg és segített ki. Ilyenkor még mondhatni rendben is voltam.
Ezután elkezdett minden egyre rosszabb lenni.
Nem sokra rá újra megvertek, tudod mi történt. Ott hagytak a saját véremben, eltörték a kulcscsontomat. Akkor ott azt hittem meg fogok halni. Ekkor is Jungkook segített ki, ő vitt el gyorsan a kórházba is. Te ekkor nem voltál itthon a válás miatt..
Itt már kezdtek a dolgok nagyon rosszra fordulni. Bár próbáltam titkolni, amikor egyedül voltam mindig előtört az elnyomott érzésvihar. Olyan volt mintha egy üveg mögé szorultam volna, szabadulási lehetősé nélkül. Csak sóvárogva nézhettem a tükör másik felén milyen érzések lehettek volna bennem, boldogság, felszabadultság. Közben pedig éreztem a végtelen ürességet, a folyamatosan letaszító sötétséget. Nem tudtam vele mit kezdeni..
Jacksonnal kezdtem barátkozni (akiben később nagyot kellett csalódnom, de az még később jön) és elhanyagoltuk egymást Jiminnel. Majd össze is vesztünk. Nyilván nagyon megviselt, a legjobb barátommal hidegültünk el egymástól. Csak rontotta a helyzetemet.
Ezután kezdtem el cigizni ás vágásokat csinálni saját magamon. Mindkettő káros szenvedély függője lettem, és minden nap csináltam.
Egyszer Jungkookal elmentünk sétáni és beszélgetni, ekkor történt, hogy majdnem megcsókoltuk egymást. Nagyon meg akartam, de féltettem az ő életét úgyhogy inkább ott hagytam. De te ezt láttad. Rájöttél, hogy én más vagyok, és nem tudtad elfogadni.
Mivel ez nyilván engem is nagyon megviselt lelkileg, nagy hévvel indultam el sétálni, hogy kisírhassam magam és kiszellőztethessem a fejem.
De megtaláltak zaklatóim. (Itt jön majd egy olyan rész amire nagyon fel kell készülnöd lelkileg..)
Felvittek egy épület tetejére és megvertek, majd az egyik közülük kivitt az épület szélére és kést tartott a nyakamhoz. Ekkor én megijedtem és pánikrohamom lett, ami miatt lelöktem őt.
Sajnos jól olvastad. Lelöktem. Megöltem egy embert, még ha véletlenül is.. Gyilkos lettem.
Ez után is Jungkookhoz mentem, neki sikerült lenyugtatnia is.
Megjelent egy cikk arról, hogy öngyilkos lett. Talán örülnöm kellett volna, hogy nem lett belőle baj, és ennyire nem törődtek az üggyel, de csak még nagyobb bűntudatot okozott.
Mikor ezt elmondtam Jiminnek nyilván nagyon nehezen fogta fel amit mondtam és úgy lesokkolódva otthagyott.
Ezután nem tudtunk beszélni mivel én elájultam suliban és hazajöttem.
Másnap volt a buli amire Jackson elhívott.
Nem igazán élveztem, folyamatos szorongás volt bennem, de Jackson kedvéért maradtam. Egyszer mikor hozott nekem valami italt úgy láttam mintha tett volna bele valamit, de be tudtam a részeg látásomnak és nem foglalkoztam vele.
Mikor leültünk egy kanapéra szusszanni egy kicsit Jackson rámmozdult. Egyáltalán nem volt képben olyan részeg volt, de elkezdte mondogatni hogy régóta tetszem neki, és régóta meg akarja is ezt tenni, miközben csapdába szorított a kanapén. Szerencsére ki tudtam alatta csusszanni és elszaladni, de ha nem így történt volna lehet megerőszakol..
Nagyon megijedtem, de tudtam, hogy Jungkook a közelben lakik így elkezdtem hozzá szaladni. Nem vettem észre, hogy elfogyott a járda, és egy nagyot estem az útra. Amikor felálltam akkor ütöttek el.
Nos ez történt eddig.
Mióta felébredtem a kómából még mindig nem tudok örülni neki, nem javult az állapotom, sőt, rosszabb lett. Nem akarok így tovább élni.
Szóval anya. Ahogy ezt olvasod remélem megérted, és elfogadod elég oknak amiért megtettem. További szép életet kívánok neked. Szeretlek, és sajnálom.

THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon