THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

16.rész

Mikor az a kevés étel is ami bennem volt elhagyta gyomrom és megpróbáltam felállni Jungkook azonnal a segítségemre segített. Aggódó tekintettel, de kérdezősködés nélkül segített megmosakodnom kicsit és kimennem a fürdőből. Leültetett az ágyára majd elsietett egy pohár vízért. Amint újra magamra maradtam szám remegni kezdett és megint sírni kezdtem. Arcomat kezeimbe temettem és úgy szenvedtem tovább. Nem tudtam megállítani a könnyeimet, folyamatosan jöttek és ezt, akkor kivételesen meg is értettem miért. Annyira tanácstalan voltam mit tegyek. Adjam fel magam? Vagy egyszerűen vessek véget az életemnek, elvégre az egy méltó bűntetés lenne.
Mikor Jungkook bejött és meglátott engem gyorsan odajött mellém és óvatosan megérintette a vállam. Bár láttam az egész mozdulatát és tudtam, hogy csak Jungkook az, mégis megijedtem. Ő is meglepődött tettemen én pedig inkább távolabb húzódtam tőle és elvettem a pohár vizet. Amióta ott voltam nála egyikőnk sem szólalt meg, nem is tudtam, hogy egyáltalán el akarom e neki mondani ami történt, nehogy elítéljen. De magamban nem tudtam volna tartani, az teljesen tönkretett volna. Percek teltek el úgy hogy ültünk csöndben, csak a szipogásaim hallatszódtak és mindketten magunk elé bámultunk. Végül Jungkook törte meg.
-Nem sürgetlek Taehyung, megvárom míg kicsit megnyugszol, kérj bármit.
Csak utána mondd el mi történt.
Bólintottam válaszként majd elmondtam mit szeretnék.
-Vizet kérnék még..-erre a kijelentésemre Jungkook ugrott is, de én még nem fejeztem be- És lehetne, hogy csak itt maradsz mellettem...? Egyelőre nem szeretnék beszélni, de megnyugtat, hogy itt vagy.-hajtottam le a fejem elszégyelve magam. A szemem sarkából láttam, hogy Jungkook arcán átsuhan egy apró mosoly, majd elment a vízért.

Miután Jungkook visszajött az egész úgy történt ahogy kértem. Csöndben ültünk egymás mellett, nagyjából egy óráig, amíg egy szaggatott sóhaj után rekedtes hangon megszólaltam.
-Anya meglátott minket a ház előtt. A pár szavas beszélgetésünkből kiderült, hogy nagyon elítél, ezért egy kicsit ki akartam szellőztetni a fejem.-Egy kis szünetet tartottam és csak az után folytattam- Amikor a városban jártam azt éreztem valakik követnek. Nyilván gyorsítottam a lépteimet, de késő volt.. Jaeyoonék felvittek egy épület tetejére és egy újabb verés után már a megölésemmel fenyegettek.- nem akartam Jungkookra nézni, néha így is láttam a szemem sarkából ahogy mérhetetlen sajnálattal néz rám miköben beszélek. Mivel a mesélésnek már a durvább részénél tartottam lélegzetem akadozni kezdett.- Kivitt az épület szélére és egy kést tartott a nyakamhoz.-beszéd közben újra megteltek szemeim könnyel majd el is hagyták azt.- nekem hirtelen egy durvább pánikrohamom lett, elködösülve láttam mindent, és én tényleg nem akartam Jungkook csak össze voltam zavarodva, féltem és védekezni akartam, én..-hirtelen szabadkozásban és újra bőgésben törtem ki, mire Jungkook megölelt. Vállába temettem az arcom és próbáltam elsüllyedni szégyenemben.
-Hé Taehyung, nyugodj le, akármit is tettél én nem ítéllek el. Esküszöm- simogatta a hátam. - Mondd el mi történt.- Mikor sírásom enyhült kicsit eltolt magától annyira, hogy a szemembe nézhessen.
-É-Én.. véletlenül lelöktem Jaeyoont az épületről.-böktem ki végül nagyon gyorsan és temettem az arcom újra Jungkook pólójába.- Megöltem egy embert, érted??! Nem vagyok képes így élni- sírtam.
-Taehyung.. én megígértem, hogy nem ítéllek el. Nem is foglak. Tudod ez most nekem is sok így hirtelen.. de talán az lenne a legjobb ha nem rágódnánk ezen. Aludt ki magad előbb, majd csak utána próbáld meg feldolgozni, addigra én is fel fogom és akkor már segíteni is tudok. Csak egy valamit ne felejts el: én itt vagyok neked. Zuhanyozz le, ha van olyan sebed amit kezelni kell azt csináljuk meg és utána aludj egy kiadósat. Szerintem ez lenne most a legjobb számodra, és talán számomra is.

Mikor az óra kilencet ütött Jungkookal már mindketten lezuhanyoztunk, és mivel nyílt sebem nem volt Jungkook egy krémet hozott a sérüléseimre. Elmondtam neki, hogy a hátamon és a lábamon vannak kritikus pontok. ahol nagyon fáj így csak ott kente be. Csúnyán kék és zöld volt a combom oldala és a hátam egy ponton.
Jungkook először összeszorította a szemét és nagy levegőt vett, majd tanácstalanul nézett rám.
-Nem tudom lesz-e értelme a krémnek, elég csúnya zúzódások..-gondolkozott el- mindenesetre bekenem, nem tudhatjuk.
Amikor meglátta a vágásokat a combom on, egy számomra értelmezhetetlen érzelem villant meg a szemében, majd inkább elvette a tekintetét onnan.
Mikor bekente a fájó pontokat- lehetséges hogy értelmetlenül, ugyanis egyikunk sem konyított az orvosláshoz- az ágyba parancsolt. Azt mondta ő inkább a nappaliban alszik, nehogy felzaklasson a közelsége, de ha bármire szükségem van azonnal szóljak neki.
Szinte alig érte a fejem a párnát már aludtam is, borzasztóan kimerült voltam. Amit álmodtam nem volt elég rossz ahhoz hogy felébredjek belőle, de engem folyamatosan szorongásban tartott. Egy átlagos álom volt amiben nem történt semmi érdekes, viszont Jaeyoon is benne volt. Viszont utána hirtelen az egész álom megváltozott és újra az úton szaladtam, majd jobb oldalamról elütött egy autó.
A számomra már megszokott módon hevesen dobógó szívvel és a levegőt kapkodva ébredtem fel. Egyszerűen nem tudtam felfogni miért álmodom újra és újra ugyanazt. Sose történt velem még csak hasonló eset sem, nem lehetett amiatt.
Miután megnyugodtam minimum egy óráig csak forgolódtam az ágyban ugyanis eszembe jutott Jaeyoon, hogy megöltem. Majd az, hogy nekem aznap reggel iskolába kell mennem, emberek közé, és így tovább jöttek a gondolatok. Végül aztán nehezen, de sikerült elaludnom úgy, hogy reggelig nem ébredtem fel.

Mikor reggel észhez tértem a felébredésem után a telefonomért nyúltam. Elhúzott szájjal realizáltam, hogy a zsebemben lévő telefon amikor a földre dobtak csúnyán összetört. Szerencsére a működésében semmi kifogásolható nem volt, de a kiépernyőt sűrű repedések szőtték át.
Miközben unottan pörgettem az oldalakat szembejött velem egy hír.
EGY 18 ÉVES FIÚ ÖNGYILKOS LETT AZ ESTI ÓRÁKBAN
Szívem hevesebben kezdett dobogni és nem tudtam eldönteni milyen érzések kavarognak bennem. Ennek talán örülnöm kellett volna, hiszen ha mindenki azt hiszi öngyilkos lett, akkor szó sincs arról, hogy én bárhogy is bekerülnék a képbe. Azonban pontosan emiatt kezdett marcangolni az érzés, hogy ott volt páldául az anyja is. A fia -még akkor is ha véletlenül de- gilkosság áldozata lett, mégsem csinálnak vele semmit, mert nem tudják, hogy pontosan hogy történt. Emellett, az öngyilkossági ügyek is eljutnak az ügyészségre. Mi lesz ha észrevesznek egy hibát az elméletben és kiderül, hogy egyáltalán nem úgy van? Mi van ha a másik két szemtanú elmondja az igazságot? Egyáltalán nem biztos még a sorsom.
Amint észbe kaptam felpattantam, hogy Jungkook véleményét is meghallgassam. Ahogy a lábam a földet érte meg is kellet álnom annyira megszédültem. Nagyon régen ettem már, és egyáltalán nem is kívántam, viszont abból a vízből ittam amit Jungkook hagyott ott nekem majd folytattam az utam. Amikor kiléptem a nappaliba egy alvó Jungkook fogadott. Muszáj volt megállnom és megnyönyörködnöm benne, annyira szépen aludt. Az arca kisimult volt, akkor nem volt egy állandó komolyság rajta. Halkan szuszogott miközben félig magzatpózban volt és a párnáját ölelte. Halványan elmosolyodtam miközben visszamentem a szobájába es felvettem az általa kikészített ruháim. Nem volt szívem felkelteni. Egy időre elvette a figyelmem Jaeyoonról és ő járt a eszemben, azonban amikor felnyitottam a telefonom és újra a cikk jelent meg előttem megint elkomorodtam.
Mikor másodszorra mentem a nappaliba már ébren találtam Jungkookot, álmos és nagy szemekkel nézett rám.
-Már fel is öltöztél?- motyogta miközben felült.
-Igen. Nem volt szívem felébreszteni téged, olyan aranyosan aludtál..- mondtam halhan miközben leültem mellé és elővettem a telefonom.
Amikor elé tatottam a cikket először kicsit értetlen arcot vágott majd végül így szólt:
-Ez végülis számodra jó hír, nem?
-Nem tudom Jungkook... Az persze jó ha nem tartóztatnak le, de így meg mintha ne lenne fair.. és az ügy még egyáltalán nincs lezárva, lehet a legvégén mégis rosszul kerülök ki belőle.
-De nem kell a jövőt firtatni, gondolkodj egy kicsit épp ésszel. Jaeyoonnak pénz kellett és kezdett lejárni rá az ideje de nem tudta sehogy megszerezni, ezért döntött úgy, hogy neki ez nem kell és leugrott az épület tetejéről. Szerintem nem fogják nagy dobra verni. Lehet egy kis nyomozással kiderülne az igazság, de miért nyomoznának egy ilyen egyértelmű dolog miatt? Szerintem hamar le fogják zárni az ügyet és minden rendben lesz. Ne aggódj Taehyung!- mosolygott rám bíztatóan majd rögtön terelte is a témát- Nem akarsz enni?
Kérdésére megráztam a fejem, de tekintetével egyértelműen jelezte, hogy nem ezt a választ várta. Azzal az egyértelmű magyarázattal ráztam végül le, hogy még a történtek hatása alatt vagyok és olyan rosszul vagyok, hogy egy falat se menne le a torkomon.
Végül amikor Jungkook is elkészült elindultunk a személyes poklomba, az iskolába.