THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

4. rész

-Oké, ezzel szerintem megvagyunk- emelte el a kezét az arcomtól ahova valami krémet tett.
A folyamatos érintéseitől valamiért borzasztóan zavarban voltam. Nem tudtam ezt mire vélni szóval inkább tűrtem.
-Tényleg köszönöm a segítséget- néztem szemébe miközben számat rágcsáltam
-Tényleg szívesen- mondta miközben elővette a telefonját- nemsokára 8 óra lesz. Nem akarsz valamit csinálni? Egy film?
-Benne vagyok- ültem törökülésbe a kanapén. Régóta nem néztem már filmet.
-Van egy film aminek láttam az előzetesét és érdekel milyen lehet. Megnézzük azt?
-Felőlem.- rántottam meg a vállam- Rég láttam már bármilyen filmet, biztos érdekelni fog.
-Rendben, akkor azt nézzük.- kezdte el állítgatni a tv t és interneten keresett- kérsz pokrócot?- kérdezte mikor már elindult a film.
-Uhum- bólintottam majd miután szépen betakaróztam elkezdtük nézni a filmet.
4 férfiről szólt akik kimentek a Dzsungelbe majd valamiért két külön útra indultak. Aztán akik a folyón mentek ketté szakadtak és míg az egyik palit észrevették és biztonságba vitték addig a másik a dzsungelben barangolt és próbált kijutni. Igazából nem volt rossz film, tetszett.
Jungkook is végig érdeklődve nézte, amikor olyan jelenet volt hogy egyikőnk mondott valamit akkor nevettünk de igazából annyira nem beszélgettünk. Dehát, filmnézés közben nem is az a cél.
-10 óra. Szerintem mehetnénk lefeküdni. Már nem nagyon tudunk semmit csinálni.- mondtam egy ásítás után majd az időközben megszáradt hajamba túrtam.
-Persze, menj csak be. Még gyorsan lezuhanyzok aztán majd én is megyek.- egyezett bele Jungkook is miközben felállt.
Bólintottam majd bementem a szobába. Közepes méretű volt, egy asztallal, rajta géppel, pár szekrénnyel és egy tényleg nagy teret elfoglaló francia ággyal.
Leültem az ágyra majd hátra is dőltem rajta. A plafont bámulva merengtem el gondolataimban.

Miért történnek velem a rossz dolgok ennyire egyszerre? A szüleim válása majd hirtelen ez is. És ez vajon meddig fog elfajulni? Nem fogom megadni a pénzt. Ez biztos. Viszont akkor mi lesz velem?- emeltem a kezem egy ütéshez az arcomon.- mit tudok majd tenni ellene..? Én nem vagyok se izmos ,se bátor. Céltalanul lebegek és nincs út amin elindulhatnék erre még földre is taszítanak.. csak sajnos.. ez a világ. A naivitást egy idő után el kell hagyni, az nem ide való. Eljön az idő mikor koppan az ember és ha eddig álmokba ringatta magát hatalmasat fog esni.. van akinek ez korábban van akinek később történik meg. Erősen úgy érzem hogy nekem 17 évesen koránnak számít.. kicsit szerettem volna még gyerek lenni és azt gondolni hogy az élet egy ajándék. Mostmár csak teher..
-Taehyung, alszol?-hallottam Jungkook suttogó hangját majd azt is ahogy lefekszik
-Nem, csak gondolkodtam.- néztem rá
-És, mire jutottál?-takarózott be
-Túl sokat gondolkozom-mosolyodtam el
hallottam ahogy jungkook is nevet egy kisebbet miközben hátat fordítottam neki- Jó éjt Jungkook- suttogtam
-Jó éjt Taehyung- Mondta ő is majd pár percre rá már csak az egyenletes szuszogásunk hallatszódott. Elfáradtam aznap, nem volt nehéz elaludnom..

Lélekszakadva futottam, szívem hevesen dobogott. Mintha ő is szökni akart volna tőlem. Ha hátranéztem ugyanazt a sötét alakot láttam magam mögött futni. Minden alkalommal, sosem távolodott vagy közeledett. Kezdtem szédülni. Az alapból elég tágas utca amiben közel sem vicces fogócskánkat játszottuk elkezdett folyamatosan szűkülni. Hangok mögöttem, mellettem, mindenhonnan mondták és sutoggták ezeket és ezekhez hasonlókat: Nem tudod megcsinálni, nincs helyed a világban, teher vagy mindenki számára. Egyre fáradtam, kezdtem hinni nekik. Kezdtem lassulni hogy leálljak de hirtelen fény hasított szemembe a jobb oldalamról. Borzasztó gyorsan közeledett és mire felismertem volna hogy egy autó sípoló hanggal a fülemben végleg elért hozzám.

Zihálva, leizzadva és majdnem olyan gyorsan dobogó szívvel mint amilyen az álmomban volt ültem fel az ágyban. Jungkook ilyedt tekintetével találtam szemben magam aki szintén ült.
-Taehyung. Sírsz...- Mondta félénken JungKook mire felemeltem ujjaimat szememhez és megbionyosodtam róla hogy igazat mondott. Ezután gyors mozdulattal töröltem le könnyeimet arcomról majd kezeimbe temetve arcom dőltem hátra- Ez nem egy egyszerű rémálomnak tűnt.. Ha beszélni szeretnél róla..
-Csak.. Csak egy álom volt- szóltam bele mondandójába- Sajnálom hogy felébresztettelek.. szerintem feküdjünk vissza..- mondtam összeszedetlenül miközben a szívem próbáltam lenyugtatni
-De
-Kérlek Jungkook. Nem akarok róla beszéni..- néztem rá kérlelően
Bólintott egyet majd visszafeküdt amiért hálás voltam neki. Én sem fogtam fel igazán mi volt ez az egész ezért miután lenyugodtam inkább megpróbáltam visszaaludni hiszen még csak fél egy körül volt az idő.

Reggel

Mikor ébredezni kezdtem éreztem magamon valaki kezét. Majd aztán a levegő vételét is érezni kezdtem ahogy egyenletesen szívja be majd fújja ki a levegőt. Csak hogy elég közel az arcomhoz. Meglepetten nyíltak ki a szemeim és közvetlenül szemben, pár centi távolságra találtam magam Jungkook nyugodt, alvó arcától. Szép volt, nem volt zord kifejezés az arcán. Csak nyugalom. Közel feküdtünk egymással szemben és a karja engem ölelt. Hirtelen lettem nagyon zavarban és kúsztam hátrébb. Feszülten néztem felfelé miközben a számról tépkedtem a bőrt majd végül félénken Jungkookra néztem. Ugyanúgy aludt, megmozdulásommal csak annyit változtattam a helyzeten hogy kissé másabb pózban. Óvatosan felemeltem a kezem hogy eltúrjam egy a szemébe lógó tincsét de félúton vissza húztam a kezem. Inkább felültem az ágyban és készülődni kezdtem.
Éppen a szobába sétáltam vissza mikor meghallottam Jungkook álmos hangját
-Mit csinálsz?- dörzsölte meg a szemét
-Én öhmm.. készülődök- vakartam meg a nyakam
-Be akarsz menni a suliba?-nézett értetlenül
-Igen. Nem vagyok bátor de azért annyira gyáva és gyenge sem hogy megadjam neki az örömöt hogy emiatt nem megyek. De azért.. egy sapkát és egy maszkot kérek majd..- mondtam először határozottan majd fokozatosan veszítve a lendületből.
Jungkook halványan elmosolyodott miközben felült
-Örülök hogy ezt hallom tőled Taehyung. Tudod... azt hittem nagyon összetört a dolog és erre nem leszel képes..
-Hát voltam már jobb passzban.. de becsületem azért van..-mondtam majd folytattam az elkezdett cselekvésem.

Ezzel szenvedtem egy sort, ráadásul az eleje és a vége eltér hangulatban de azért remélem tetszik. ohayo^^