THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

3. rész

Éppeszű ember ilyenkor már otthon van. Én is otthon lettem volna már. De helyette a zuhogó esőben, összegörnyedve sírtam. Bár fájt is ahogy megvertek nem amiatt. Inkább amiatt a reményveszettség miatt, amit akkor úgy éreztem. A ruhám csurom víz volt, úgy tapadt a testemre. Az évszakra figyelemmel nagyon hideg volt, és így estefelé még inkább hűlt a levegő. Senki nem járt az utcákon, amúgy sem nagyon de amint az eső esni kezdett teljesen kiürültek az utcák. Mindenki sietősen hazafelé vette az irányt majd a házban, a kényelemben melegedtek fel. Annyira tudtam őket irigyelni. Szívesen felkeltem volna én is hogy valahogy haza szenvedjem magam. De bárhogy próbáltam nem volt erőm. Bár nem vertek meg annyira komolyan, nem ment. Csak sírtam és sírtam miközben a kezem a mellkasomhoz szorítottam.

-Valaki segítsen!- Szóltam normál hangon párszor
De aztán elkezdett homályosodni a látásom, a fejem hasított és ment el az erőm, fogalmam se volt hogy akkor most mi lesz, ott leszek reggelig míg észrevesz valaki?
-segítség...- mondtam mégegyszer elhanyatló hanggal majd kezdtem hagyni hogy lecsukódjon a szemem.
Nem sokra rá láttam egy alakot közelíteni, majd futni. Annyira még emlékszem hogy felemelt majd elkezdett vinni miközben beszélt hozzám de ilyenkor már teljesen elhomályosodott a látásom majd elájultam.

Mikor felébredtem még nem nyitottam ki a szemem. Mikor kezdtem magamhoz térni arra figyeltem fel hogy nagyon sok helyen igazán fáj. Majd miután az is eszembe jutott hogy mi történt a szó szoros értelmében kipattant a szemem. Az első amit megláttam Jungkook volt ahogy egy orvosi doboz szerűséggel közeledett felém komor arccal majd mikor meglátta hogy ébren vagyok mintha kicsit megnyugodott volna.

-Már kezdtem félni. Nem ébredtél fel semmire, hiába szólongattalak és pofozgattalak.-mondta miközben letette a dobozt.
Észrevettem hogy egy fotelon fekszek, csurom vizes ruhákkal ezért megpróbáltam felkelni de rám szólt
-Mit csinálsz?- nézett értetlenül
-Ez nem igen tesz jót a kanapénak..- emeltem el kicsit testemtől szemléltetésképp a vizes pólóm. Ugyanis a pulcsim és a kabátom már nem volt rajtam. Azért elég kellemetlen volt az is hogy a fehér pólóm mindent mutatott, nekem meg a testem semennyire nem volt kidolgozva. Gondolom Jungkookal ellentétben.
-Az most szerintem a legkevésbé érdekes- forgatta meg a szemét- feküdj vissza, pihenned kell!
-ohmm.. mióta vagyok itt? Mennyi ideig voltam elájulva?
-Az kezemben ájultál el szóval nagyjából olyan.. 20 percig. Itt nálam pedig olyan 10 perce vagy.
-Értem..- lepődtem meg kissé, ez elég sok idő- köszönöm hogy segítettél. Valószínű még most is ott lennék... Öhm.. esetleg hozol egy tükröt hogy megnézzem mennyire vészes?
-Persze- mondta majd kiment a szobából.
Addig volt időm körülnézni. Átlagos háznak tűnt de szép volt. Nem olyan nagy mint a miénk hanem olyan otthonos. Sok barna színnel. Kezdtem tényleg nagyon sajnálni a kanapét, szerettem volna inkább átöltözni de félek mondani Jungkooknak..
-Itt a tükör, hozok mindjárt neked valami száraz ruhát aztán csinálunk valamit a sebeiddel. Ma este maradj itt.- mondta, majd a kezembe adta a tükröt és elment egy másik helyre, gondolom a szobájába.

Sóhajtottam egyet majd magam elé emeltem a tükröt. Grimasz szökött az arcomra mikor megláttam magam. A vizes hajam eltúrtam arcomból majd nézegetni kezdtem. Az orromon látszott hogy vérzett, a szám is nem tudom hogy hogy, mi történt vele de még mindig vérzett. Az arcomon néhány helyen kék foltok és a szemem alatt is található volt egy. Hajamat visszaengedtem majd letettem a tükröt. Épp akkor jött Jungkook.
-Na, hogy tetszett a látvány?- kérdezte ironikusan.
-Ez nem lehet igaz- raztam meg a fejem. Majd felhúztam a pólóm hogy megnézzem ahol még fáj hogy néz ki. Hasamon is néhol kék foltok voltak de nem is azok fájtak a legjobban, a gyomromnál ahol nem nagyon volt nyoma tényleg nagyon fájt. Mikor hozzáértem eltorzult az arcom.
-Ki csinálta ezt veled? És miért?
-Ha jól emlékszem a neve Han Jae-yoon. Pénzt akar tőlem. Öhm.. mielőtt ezeket felveszem- mutattam a ruhákra- meg mielőtt csinálunk valamit a sebeimmel megengeded hogy beszéljek Jiminnel?- kérdeztem
-Nagyjából tíz perc múlva azért tedd le- mondta majd a szobájába ment.

Remegő kezekkel írtam Jiminnek.

Tae: Jimin, felhívhatlak? Nagyon fontos lenne.

Jimin: Persze, ráérek. Már jól is vagyok, holnap tudok menni. "Jej".

Rányomtam a Videochatre hogy ne kelljen magyarázni, csak lássa hogy nézek ki. Szinte egyből felvette majd mosolyogva köszönt a kamerába a kis szöszi de amint meglátott nagyon hirtelen komolyodott el.

-Tae?! Mi történt? Jézusom Taehyung ki csinálta ezt?

Szemembe lógó hajamat eltúrtam hogy láthassa a szép művet teljesen majd beszélni kezdtem. Közbe Jimin elszörnyedve -és mintha kicsit a szeme is könnyes lett volna- nézett rám.
- A neve Han Jae-yoon. Az iskolában voltam sötétedésig, tanultam. Mikor jöttem kifelé az iskolából az utamat állták majd elrángattak egy sötét utca felé. Pénzt követelt, nagyon sokat. Majd miután tiltakoztam..-itt szünetet hagytam és egy szaggatott sóhaj hagyta el a számat- Aztán ott hagyott. A zuhogó esőben a földön. Jungkook hozott el ide magához, még a kezében elájultam..- fejeztem be a mesélést- Mit csináljak Chim?- folyt ki egy könnycsepp a szememből.

-Először is ne sírj, megoldjuk. Ígérem. Mennyi pénz kell neki?

-4,099,354 won.

-Úristen, honnan szereznél ennyit? Figyelj Taehyung, most kezeljétek le a sebeidet, öltözz át, szedd össze magad és utána pihenj! Ma felejtsd el a dolgot, holnap megbeszéljük. Tarts ki Taehyung!- mondta komoly és sajnálattal teli arccal. Szinte láttam hogy ő is mennyire tanácstalan

-Rendben Jimin. Megoldjuk- bólintottam- akkor viszont szia!- intettem a kamerába majd miután ő is elköszönt letettem.

-Jungkook..- szóltam neki mire sietősen kijött- elmehetek zuhanyozni?- kérdeztem félénken. Barátok vagyunk Jungkookal de azért nem tudtam annyira nyugodtnak érezni magam egy idegen házban.

-Igen persze. Megmutatom hol a fürdő meg adok törülközőt- mondta majd elindult én pedig a száraz ruhákkal a kezemben követtem.

A zuhanyzóba belépve figyelmen kívül hagyva hogy más házában vagyok percekig folytattam magamra a vizet. Jól esett ahogy bőrömet simogatta a víz. Le akartam mosni magamról az egészet, pszichopata mondjára dörzsöltem testem. Bár az olyan nyílt sebek nem örültek neki annyira nem vettem figyelembe. Miután eleget áztam gyorsan megmostam a hajam és testem. A hajam nem szárítottam meg, vizes hajjal és a nálam jóval nagyobb pólóban és melegítőben léptem ki és mentem a nappali felé ahol Jungkook az egyik fotelban telefonozott majd mikor meglátott felnézett rám. Száján egy mosolyt láttam amitől kicsit kellemetlenül éreztem magam, mennyire röhejesen nézhetek ki?

Rövid Jungkook pov.

Nagyon sajnáltam Taehyungot. Ahogy kinézett elég borzasztó látvány volt. És sajnos tudom hogy nem ez volt az utolsó. Ezt nem akarom mondani neki, szeretném ha jobb hangulata lenne de nem fog leállni. Valamit csinálnia kell Taehyungnak majd vele. De megpróbálok többet figyelni Taehyungra hogy legalább tudjak segíteni mikor kell ha már az életébe nincs jogom beleavatkozni.
Miközben telefonomon az instát pörgettem megláttam bejönni Taehyungot. Olyan... aranyosan nézett ki. És ezt olyan fura kimondani. Ahogy az én, nála nagyobb ruháimban, vizes hajjal belépett.. fura érzés aranyosnak tartani egy fiút. Mégis elmosolyodva néztem, még így is jól néz ki.. de ez persze csak baráti vélemény..!

Taehyung

Kissé megtántorodtam de végül mellé sétáltam és én is leültem.
-A szüleid?
-Elutazott pár hétre munka miatt- tette el a telefont és nézett rám. Felfigyeltem az egyes számra de nem kérdeztem semmit.
-Gondolom én alszok a kanapén, ugye?- kérdeztem rá arra ami érdekelt
-Francia ágyam van, akár elférünk mindketten...- mondta és mintha kicsit bizonytalannak tűnt volna
-De.. neked nem lenne kínos mellettem aludni? Végülis, alig ismersz.-ropogtattam az ujjaimat.
-Nem lenne. De ha neked igen akkor szívesen alszok a kanapén nem probléma.
-Nem, nekem nem gáz. Akkor együtt.- Mondtam miközben a számról kezdtem tépkedni a bőrt.
Kis szünet következett majd végül Jungkook szólalt meg.
-Lekezeljuk a sebeidet? Vérzik... a szádnál..- mondta mire odanyúltam és én is láttam hogy nem hazudott. Ezután csak bólintottam.
Ekkor Jungkook fogta a dobozt és hozzálátott hogy amit tud rendberakjon.