THE BEST/ Taekook BEFEJEZETT

1. rész

Ajtócsapódás, tehát hazaért. Megint idegesen jött haza, hallottam ahogy anyával veszekszik emelt hangon. Hirtelen nagy csörömpölés hallatszódott ami csak azt jelentette, hogy valami eltört. Felpattantam az ágyamról és idegesen lementem oda ahol ők is tartózkodtak. Anyát a földre lökve találtam, mellette a lesodort, törött vázát. Apa mintha épp felfelé indult volna de úgy tűnt megelőztem. Megvető pillantást küldtem felé majd Anyához siettem hogy felsegítsem majd idegesen Apámra néztem.
-Mi van már megint?- kérdeztem ridegen
-Ne merészelj így beszélni velem!- emelte fel a hangját
-Azt mondod? Miért, mit csinálsz? Megint megversz? Már semmire nem mész vele. Miért vagy már megint ideges?- kérdeztem sóhajtva.
-Semmi közöd hozzá!
-A fiad vagyok- néztem rá értetlenül- ez nem elég hogy közöm legyen hozzá? Vagy inkább arról van szó hogy megint ok nélkül vagy ilyen és nem tudsz mit kitalálni?
Kérdésem után csattant a pofon. Kezdtem belefáradni ezekbe az állandó körökbe. Apámat ellökve magam elől kaptam fel farmer dzsekim és cipőm majd csörtettem ki a házból.
Elkezdtem valamerre sétálni. A feszültség miatt kibuggyant könnyemet idegesen letöröltem arcomról majd nagy levegőt véve nyugtattam le magam. Már vagy egy hónapja ez ment. Vagy részegen vagy simán idegesen ért haza, majd veszekedtünk - az ütések is teljesen megszokottak voltak- aztán elvonult. Volt hogy csak a szobájába de volt hogy egész este nem láttuk újra mert elment valahova.
Féltem. Félt, de nem Apámtól, attól mi van anyával, és mi lesz mikor elválnak, mert nyílvánvaló volt, hogy el fognak. Ez nem állapot.
Ez az egész engem is megváltoztatott. Előtte még egy boldog, néha gyerekes és egészséges 17 éves voltam. Akkor meg a kevés evés miatt elkezdtem fogyni, komoly és érett lettem. Gyerekesség egy hónapja nem volt észlelhető bennem. Szerencsére Jimin végig mellettem volt és támogatott, megmondta ha hülyeséget csináltam, és ha jót. De nem érezem úgy hogy ebből az állapotból ő ki tudott volna segíteni. Azt éreztem... ahhoz több kell. Vagyis úgy vettem észre, hiszen ő minden tőle telhetőt megtett. Nagyjából negyed óra sétálás után teljesen kitisztult a fejem, de mielőtt haza mentem volna leültem egy padra kicsit.
-Taehyung. Te vagy az?- hallottam egy hangot.
-Ah jungkook, szia- ismertem fel egyből az alakot.
-Mit csinálsz itt? Hideg van- mondta kimérten ahogy beszélni szokott miközben leült mellém.
Bár megváltoztam kissé, még mindig... máshogy viselkedtem Jungkookal. Amikor meghallottam a hangját a kelleténél nagyobbat dobbant a szívem, és hirtelen úgy éreztem meg kell igazítanom a hajam. Sosem éreztem ilyet előtte, éppen ezért nem is tudtam mire vélni.
-Kicsit kitisztítom a fejem..- mondtam halkan.
-Jól vagy?- figyelt fel hangomra
-Persze, csak kicsit össze kell szednem a gondolataim- mondtam miközben ránéztem-mivel eddig magam elé bámultam-és kissé elmosolyodtam.