Prisoner!-TaeKook

1. évad 1. rész

KTH:

Kim Tae Hyung vagyok, 18 leszek idén. Egyedül élek, a szüleim meghaltak 10 éves koromban. Iskolába járok még, de nem szeretek odajárni. Lassan készülödök a suliba nulla életkedvvel. Komótosan megyek le a konyhába valamit enni. Miközben eszem Jimin rám írt:

Chim:
Szia. Kész vagy?

Me:
Szia. Nemsokára megyek.

Chim:
Oké. Alig vártam az iskolát megint😒 Semmi kedvem😭.

Me:
Nekem sincs😕 Kinek van? Szerintem senkinek.

Chim:
Ez igaz. Na, de mikor jössz?

Me:
Mindjárt ott vagyok.

Elteszem a telefont és felveszem a cipőmet. Kilépek az ajtón és bezárom magam után. Elindulok és a sarkon meglátom Jimint.

-Sziaaa!-köszön.

De jó kedved van!

-Szia. Minek örülsz ennyire?

-Jönnek új osztálytársak-vigyorog.

-Az jó-mondom unottan.

-Na már Tae több életet bele-nevet fel.

-DE JÓ! CSAPJUNK MÁR BULIT ERRE!-mondom játszva és gúnyosan.

-Ez a beszéd!-nevet tovább.

Mosolyogva megcsóválom a fejemet. Általános óta a legjobb barátom. Nem is tudom mi lenne velem nélküle.

-Máma átmegyek hozzád. Majd suli után beugrunk hozzám pár cuccért-értetlenül nézek rá.

-Nálad alszok-vigyorog.

-Ooooo tényleg?-nézek rá perverzen, mire nevetve hátrálni kezd.

-Vegyél vissza perverz állat!-nevet és elkezd futni.

Én meg utána. Egy idő után Chim neki megy valakinek.

-Sajnálom!-hajol meg kétszer.

-Nézzél már magad elé, ha az utcán mész bazd meg! Muszáj volt nekem jönnöd?!-indul meg felé lendítve az egyik kezét.

Gyorsan Jimin elé állok, így nem őt találja el, hanem engem. Csak oldalra bicsaklik a fejem. Az orromat találta el telibe!

-Ember nem tudsz vissza venni? Bocsánatot kért miért kellett neki menned?! Tényleg ennyire pszichopata vagy?-kérdem az orromat fogva, de nem nézek rá egyszer se.

Felnézek és mellette van még valaki. Aki bevert csak furcsán mér végig.

-Nicsak a pasija is megjelent-mondja gúnyosan.

-Nem vagyok neki. Csak nem bírom, ha a gyengébbeket bántják. Ez egy gerinctelen dolog. Ahogy te is-veszek elő egy zsepit és az orromhoz fogom.

Utána a szabad kezemmel átkarolom Jimint és elmegyek mellette meglökve egy kicsit. Nem vagyok egy erős gyerek, de gyenge se. Meg tudom magam és másokat védeni, de ütni már kevésbé.

-Jól vagy? Nagyon fáj?-kérdezi.

-Jól vagyok. Nyugi.

-Biztos?

-Biztos.

-Köszönöm.

-Nincs mit. Barátomért bármit-vigyorgok.

-Be érünk a suliba és el állítjuk.

-Jól van anya-nevetek.

Ilyenkor olyan anyás.