Prisoner!-TaeKook

1. évad 28. rész

2020. 12. 26. délután

JJG:

-Szervusz öcsi, emlékszel még rám?

-J..Junghyun?-megremeg a hangom.

Ez hogyan? Hiszen halott!

-Öcsi, szerintem van nálad valami, ami az enyém. Nálam pedig azok, amik a tieid. Tudod, hogy megy ez, ne kelljen elmagyaráznom, szóval kérem a tulajdonom!-mondja nyugodtan.

Azt ami az övé? Tényleg az apja Hayunnak? Ez nem lehet igaz!

-Miért adnám neked oda azt, ami a tiéd, ha egyszer nem kellett anno?-szólalok meg higgadtan.

-Neked ahhoz mi közöd? Inkább kövesd az utasításokat!-kezd ingerült lenni.

-És, ha nem? Egy gyerek nem játék!-emelem fel a hangom.

Édes Istenem, pedig olyan jó volt minden. Miért most?

-Jungkookie, ez nem így működik. Figyelj, harmincadikáig kapsz időt, hozd el, különben végzek velük! Kellemes ünnepeket!-teszi le.

KTH:

Simogatásra kelek, amit a kezemnél érzek. Kihúzom és a fal felé fordulok könnyezve.

-Guk. Nem akarom elveszíteni Hayunt. Nem vehetik el! Miért kell ezt csinálni velem? Mindenkit elveszítek! Szüleimet, a barátaimat, téged és még akkor Hayunt is el akarják venni. Tényleg ennyire szörnyű lennék? Ennyire elviselhetetlen? Ennyire rossz?-könnyeim csak folynak le az arcomon, Guk mégsem csinál semmit.

-Guk..? Miért nem..-ülök fel, de teljesen ledöbbenek, hogy nem Ő ül az ágy szélén.

Jimin.

-Mit keresel itt?-törlöm le a könnyeim gyorsan.

Nem akarom, hogy lássa az összetört énemet. Baszottul nem érdemli meg. Azok után amiket mondott.

-Jungkook kérte, hogy maradjak veled, amíg fel nem ébredsz-mondja halkan.

-Francba..-leszek ingerlékeny.

Miért pont őt kellett? Most komolyan, még Ő is?

-Akarsz róla beszélni..?-kérdi suttogva.

-Veled azok után, biztos nem! Hívd fel Gukot, most!-szólok rá el fordulva.

Egy ideig néz csendben, majd sóhajtva kel fel és kullog ki a szobából. Össze kuporodok az ágyon, várva, hogy Guk nyisson ajtót és öleljen meg két védelmező karjával. Csakhogy ez körülbelül fél óra múlva történik meg. Félve, aggódó szemekkel jön be, ajkait beharapva, így jelezve, hogy semmi jó hír nincs számunkra. Be bújik mellém, szorosan magához húz. Szinte pánik rohamosan szorítom magamhoz.

-Mondd, hogy nem lesz semmi baj..kérlek-mondom remegő hangon.

Sajnos az ellenkezőjét mondta.

-Ne haragudj, de nincs rendben jelen pillanatban semmi. Azt meg tudom ígérni, hogy idővel minden helyre fog állni. Ki találtunk egy tervet, amíg aludtál...

Írói szemszög:

Jimin bánatosan kullog ki a szobából egyenesen le a nappaliba, hogy szóljon volt legjobb barátjának párjának.

-Jeon, hivat a szukád-morogja oda a társaságnak.

Ezután fogja magát, felmegy az egyetlen vendég szobába, be fekszik az ágyba. Fél óra múlva valaki kopogtat az ajtón.

-Minmin, bejöhetek?-a szőke viszont nem szólal meg.

Vonakodva, de lenyomja az illető a kilincset, majd belép az ajtón. Sóhajtva sétál az ágyhoz, majd rá ugrik szerelmére. Össze-vissza puszilja kicsit pufókabb orcáját, míg az alatta lévő el nem kezd mosolyogni. Idősebbik vigyorogva veszi tudomásul, hogy bizony sikerült a terve. Párja mellé fekszik, kitárja karjait, a fiatalabb azonnal oda bújik.