Prisoner!-TaeKook

1. évad 5. rész

JJG:

Elkezdjük nézni a filmet. Csóró gyerek karja pedig csak a hajót szerette volna visszakapni. Na mindegy csak egy film. Felénél már inkább Taet nézem, aki a takaróból kidugja a fejét és úgy nézi közben remeg a félelemtől. Az egyik ijesztőbb résznél úgy megugrik, azt hittem leesik a kanapéról. Próbálok semmilyen hangot kiadni az éppen kitörni készülő nevetésemnek, de még így is meghallja a kuncogásom. Mérgesen rám néz amin én még jobban elkezdek kuncogni. Miután lenyugszom nézem tovább, de aztán hirtelen felkiált.

-ANYÁM! SEGÍTS!-amint ezt kimondja ráfog a csuklómra és azt szorongatja.

Vigyorogva nézem tovább a tv-t, s megint jött egy ijesztőbb rész.

-Na, jó, én itt befejeztem. Jó éjszakát!-feláll és megy is a sötét nappaliba.

-Nem félsz, hogy előugrik valahonnan? Fel mersz menni egyedül?-kérdezem egy pimasz mosollyal az arcomon.

-Nem kísérsz fel?-kérdezi több perces gondolkodás után.

-Megnézem majd utána.

-De... jó, akkor felmegyek egyedül. Jó éjt-motyogja és megy fel.

Tudom, hogy nem fog tudni aludni. Csak befog feküdni. Még fél óra van vissza a filmből, azt megnézem és megyek is fel. Nem kapcsolta fel a villanyokat...hm.

-Taehyung!-üvöltöm el magam.

-Hmmm...?-mégsem alszik.

-Csak azt hittem elvitt.

-Haha, humoros vagy-ásít egyet a hangok alapján.

Annyira csend van, hogy itt a fürdőben hallom mit csinál. Gyorsan lefürödök majd megyek is be. Csórok alsót meg melegítő nadrágot.

-Te nem mész fürödni?

-Majd holnap-nyögi ki fáradtan.

Ott fekszik hanyatt, az egyik karjával a szemeit takarja el a másikat a hasán van. Félálomban van, de nem engedem neki, hogy el aludjon. Lassan, óvatosan fölé mászok és nézem. Eddig nem nagyon reagál a tetteimre, de majd mindjárt fog. Ráhajolok nyakára, majd egy puszit adok rá. Majd még egyet, még egyet és még többet. Mocorogni kezd, utána morogni.

-Jeon, most hagyj, alszok, ha nem zavar-mondja visszatartva sóhajait nehezen.

Nem érdekelve mit mond folytatom tovább nyakának piszkálását, egy-két helyen megszívva kicsit amire alig hallhatóan felnyög.

-Kértem valamit, ennyire nehéz megtenni?-veszi le a kezét a fejéről és rám néz mire én is.

-Sajnálom nem hallottam-mondom ártatlanul.

Hitetlenül felhorkan, majd lefogva mindkét kezét folytatom amit elkezdtem. Ficánkolt egy darabig, majd feladja, tudván, hogy nem fogom abba hagyni. Csókolom, szívom, néhol meg is harapom enyhén. Visszafogottan nyög alattam, viszont a sóhajait rendesen kiereszti. Megjelölöm, hogy senki ne legyen a közelébe vagy ne másszanak rá. Ő az enyém senki másé. Az én tulajdonom lesz. Lassan haladva mentem feljebb és feljebb ajkaihoz közeledve. Mielőtt párnáira hajolnék, elhajolok tőle és mélyen a szemébe nézek. Ő is ezt teszi. Látom rajt, hogy szégyelli magát, hogy ezt nagyon nem akarta. Mérges volt magára, mert hagyta magát, pedig alig csináltam valamit. Viszont élvezte is és most össze van zavarodva. Nem tud tisztán gondolkodni.

Lenézek ajkaira és nézem egy darabig, majd lassan hajolok rá, hogy egy puszit adjak neki mint a teremben. Taehyung lélegzetét visszafojtva nézi mit művelek vele megint. Elválva puha ajkától mászok le róla, magamhoz ragadok egy lepedőt és lemegyek a nappaliba a kanapéra aludni. Vagyis csak próbálok aludni. Nem megy. Beugranak mindenféle rémképek, így csak forgolódva próbálok elaludni, de csak félálomba. Egyszer csak valaki bemászik mellém és átölel. Az illatát megérezve nem tétlenkedek, magamhoz szorítom és arcom a nyakába bújtatom egy puszi kíséretével, mire libabőrös lesz, kirázza a hideg. Erre muszáj volt elmosolyodnom. Na, de várjunk már he...