Prisoner!-TaeKook

1. évad 7. rész

JJG:

-Jungkook?

-Hát te? Nem aludnod kéne?-torpanok meg.

-Tudtommal neked is, nem? Miért...-fordulok meg.

Csak nagy szemeket mereszt rám, talán még egy kis aggódottság is megvillan a szemében.

-Mi az?-hirtelen kimegy a fejemből hol is jártam.

-M...miért véres az a...arcod? És m...mi az a karcolás? Nem mély?-kérdezi közben egyre közelebb jön.

-Csak belekeveredtem egy verekedésbe, semmi komoly-fele igaz.

Nem hazudtam neki. Ugye?

-De...akkor máshol is megütöttek nem?-gondolkodik el, miközben elém ér.

-Nem értek el sehol máshol. Ezt is figyelmetlenség miatt szereztem-erre lever a víz.

Majd egyszer talán elmondok neki mindent. TALÁN.

-Oké, de miért járkálsz kint ilyen későn? Erre még nem mondtál semmit-aish, ezt nem hiszem el.

-Csak sétálni szerettem volna. Meg nem is tudtam aludni. És te? Miért vagy fent?-húzom fel az egyik szemöldökömet.

Hát, ne csak én valljak itt, mint valami bűnös. Mondjuk, az vagyok, de nem ez a lényeg!

-Amiért te is. Kellett a levegő, de ezt a vágást le kellene kezelni, minél előbb-néz oda.

-Igazad van, de ha még egyszer meglátlak kint este, főleg ilyenkor, baj lesz. Értve?-nem reagál semmire.

Csak nézi azt a kis karcolást. Ami talán nem az. Ennyire szörnyű? De akkor biztos nem nézné ennyire. Szívassuk meg egy kicsit. Közelebb hajolok hozzá és elkezdek beszélni.

-Szóval benne vagy TaeTae?-mondom kicsit erotikusan.

-Mi?-néz most rám értetlenül, de meg is ijed, hogy bent vagyok az arcába.

-Azt kérdeztem benne vagy?-mondom kicsit távolabb húzva a fejem.

-Nem hinném, akármit is mondtál...-gondolkodik.

Eszes. Nem megy bele azokba a dolgokba amiket nem hall. Mások meg inkább bele mennek, csakhogy ne sértsék meg a másikat.

-Okos fiú..-borzolom össze a haját.

Értetlenül néz, mire megint elmosolyodom. Ilyenkor annyira cuki pofija van.

-Hát jól van, ha te mondod-néz rám azzal a „nemtudommivanveled" fejjel.

-Messze laksz?

-Most per pillanat nem tudom, hogy hol vagyok-vakarom a tarkóm és körül nézek, áhhh igen eléggé messze.

Mivel Taehyung a város szélén lakik, én meg a város közepén..

-Igen eléggé messze.

-Érdekes, hogy az utcám közelébe mászkálsz.. biztos, hogy nem hozzám akartál jönni?-mér végig, majd egyenesen szemembe néz, válaszomat várva.

-Miután eljöttem tőlük elindultam valamerre, lehajtottam a fejem és csak mentem-ez egy normális válasz...ugye?

-Oké. Gyere!-fordul meg.

Elindulok utána és csak bámulom. Végig mérem minden porcikáját, a feje búbjától a lába sarkáig és olyan...ahhh, az a fenék...... na bazd meg nem itt kéne, végén még feláll a kisebbik énem. Kezd feszülni a gatyám! Ki fog dobni, ha ezt meglátja. Valahogy el kell takarnom. Csak most veszem észre, hogy itt vagyunk a kapu előtt. Ohh, hogy mekkora bajban leszek. Csak ne lássa meg. Egyre jobban feszül. Valamit tennem kell. Amint kinyitja az ajtót, hirtelen ötlettől vezérelve befutok, lerúgom a cipőmet, rohanok a fürdőbe, azzal az indokkal, hogy lefürdök. Bezárom az ajtót, meg nyitom a vizet a zuhanyzónál, lerángatom a nadrágom az alsómmal együtt, beállok a zuhany alá, ráfogok és segítek magamon.