Prisoner!-TaeKook

1. évad 11. rész

JJG:

-Jungkook kelj fel! Nyisd ki a szemed!- pofozgat valaki.

-Ne sírj, mi a baj?! Kelj már fel!-mondja sírós hangon.

Sírok? Lassan felnyitom pilláimat és Taehyung van itt.

-Mit keresel itt?-kérdem felülve.

-Hány óra telt el amióta eljöttem tőled?- könnyeimet erőszakosan letörlöm és most veszem észre, hogy Yoongi és Jimin is itt van.

Remek.

-Egy órája. Ezzel együtt másfél. Yoongi benézett hozzád és mikor felhívott engem, hogy jöjjek el ide. Itt vagyok fél órája, azóta sírsz-néz rám Tae könnyes szemekkel.

Rögtön az ölembe húzom, letörlöm a könnyeit és megölelem. Ő csak a nyakamba bújtatja az arcát és szorosan ölel vissza.

-Kérlek ne haragudj, nem akartalak megijeszteni-súgom a fülébe annyira, hogy csak Ő hallja.

Tényleg nem akartam megijeszteni. Őt ölelve megint elfog az álmosság.

-Taeh aludj velem..-nem, nem áll fel rá csak így jött ki.

Tae csak bólint majd megkérem Yoongiékat, hogy menjenek ki. Mikor kimennek én már le is fekszem, de Tae még mindig ül és néz.

-Mi a baj?

-Álmodtálh?-szipogja.

-Igen, de...

-Jó, oké, tudom, nem is kell. Majd, ha akarod elmondod..-hamiskásan elmosolyodik és befekszik mellém, szemben.

Átölelem a derekát és közelebb húzom magamhoz Ő meg a pulóverem szélét gyűrögeti. Összedöntöm a homlokunkat és becsukom a szemem miközben az illatát lélegzem be. Így akarok maradni örökre. Tae is ugyanezt teszi, majd nyom egy hosszú csókot az ajkamra. Kénytelen vagyok elmosolyodni, nem értem mi ütött belé.

-Azt hittem nem szereted, ha ezt csinálom-suttogom.

-De ezt én csináltam szóval EZT szeretem-mondja ugyan olyan halkan.

Mosolyogva még közelebb húzom magamhoz és átadom magam az álmosságnak.

*hétfő reggel fél hét*

Ébresztő hangjára kelek fel. Baszki iskola és fürödni se voltam! Túl kipihentnek érzem magam.. Ülnék fel, de nem tudok. Valaki görcsösen kapaszkodik belém és rá nézek. Eh még mindig alszik.

-TaeTae, kelj fel. Suliba kell menni és még meg sem fürödtél-súgom a fülébe, amibe beleremeg.

Uhh, de aranyos!

-Még pár perc, kérlek..-fordul a másik oldalra.

Hanyatt fektetem és fölé kerekedem. Puszilgatni kezdem az arcát. Mocorog, de semmi több. A száját puszilgatom, de ott is ugyanaz. Nyakára hajolok és ott kezdem el puszilgatni. Erre is reagál valamit, de még mindig alszik. Benyúlok a pulcsija alá és simogatni kezdem az oldalát, hasfalát, tovább csókolgatva a nyakát. Hirtelen az ujjait a hajamba vezeti, közelebb húzva magához. Veszem a bátorságot, megszívom az érzékeny bőrt egy sóhajt kicsalva belőle. Egyre többször ismétlem, Ő csak sóhajtozik, nyög és vonaglik alattam. De egy kérdés mindig fel jön... Mi baja van?

-Gukh elég..-szól rekedtes hangon.

Nem állok le csak már nem szívogatom a bőrét.

-Te kényszerítettél erre...-búgom a fülébe és megpuszilom amibe bele remeg.

Imádom!

-Sajnálom, de szeretek aludni a rossz álmok ellenére is-mosolyodik el halványan.

Én csak az ajkát nézem, ami enyhén piros színben virít. Többször is megnyalom a saját ajkam, de mindig kiszárad.