Prisoner!-TaeKook

🔞1. évad 24. rész🔞

2020. 12. 18. kora reggel

JJG:

Amint felkelek, ki is mászok Tae mellől és lemegyek a konyhába kávét csinálni. Amíg csinálja a gép a kávémat, addig erősen gondolkodom, hogy hol lehet Woojin. Sejinek az egyik beépített embere. Csak hova rejtőzött el..

-Sszz.. Ah! Mi a jó Isten?!-kiáltok fel, de meg is lepődöm.

Egy törpespicc harapdálja a lábam. Sokkoltan veszem fel a kiskutyát és elkezdem simogatni.

-Hát te? Hogy kerülsz ide? Nem tudok neked kaját adni. Nincs itthon... Au!-karmol meg és kiugrik az ölemből.

Odamegy az ajtóhoz és azt kaparja. Ijedve rohanok oda, mikor leesik, hogy miért is, nem akarom utána kaparni a székletét meg a vizeletét. Kinyitom neki, szegény meg szalad egy bokorhoz ahol könnyíthet magán. Nyitva hagyom neki az ajtót, hogy be tudjon vissza jönni. Mikor megyek a konyhába, akkor belelépek a kutyakajába. Észreveszem a kuplerájt a zacskó körül, falnak tudnék futni. Komolyan már! Oké, hogy okos, de ha ennyire az, akkor rakjon rendet maga után!

-Mocskos dög!

-Yeontan nem az!-szól rám Hayun.

Ránézek. Dörzsöli a szemét, ásít egyet és idejön megölelni. Meglepődök ezen, hiszen csak tegnap ismert meg. Felveszem magamhoz és felültetem a pultra.

-Mit kérsz?

-Baconös tojás rántottát kérek, köszi!-vigyorog és teljesen olyan mosolya van, mint nekem.

Össze szorul a szívem. Megöltem az apját..

-Minden oké? Hahó?-legyezget előttem a lány.

-Persze. Narancslé?-mosolygok rá.

-Mond el mi a baj-néz rám aggódva.

-Nem mondhatom el. Ne haragudj. Egyszer megtudod. Addig is tessék, egyél-teszem elé az ételt és kiveszem a hűtőből a narancslevet.

Öntök neki, majd elkészítem Taenek is a reggelijét. Miután végzek, feltakarítok a kutya után, behívom, bezárom az ajtót és megyek fel Taehez. Még alszik a párnát ölelve. Óvatosan oda fekszem mellé és ébresztgetni kezdem. Lassan és gyengéden simogatom az arcát és rekedtes hangon szólalok meg.

-Baba. Kelj fel. Hasadra süt a nap. Csináltam reggelit-puszilgatom az arca minden egyes szegletét.

Mormog valamit majd morogva fordul el tőlem, de azonnal visszafordul és az egyik lábát átdobja a derekamon, fejét pedig a mellkasomon pihenteti, úgy alva tovább. Kuncogva nyúlok be pólója alá és bőrét cirógatom amitől felforrósodik a felület. Annyira imádom, hogy így reagál az érintéseimre.

-Baba. Kérlek. Kelj fel-puszilom meg feje búbját, amire csak egy sóhaj a válasza.

Hanyatt fektetem és a nyakánál folytatom a cselekvésem. Amikor enyhén megszívom az említett részt, mellkasát kidomborítja egy sóhaj vagy kisebb nyögés kíséretében. Akármennyire is akarom Őt be kell fejezzem, hiszen itt van Hayun és nem tudnánk kimagyarázni a dolgot. Csak nyüszögni kezd majd kinyitotja a pilláit és rám néz. Felsóhajt és lehúz magára egy csókra. Viszonzom és el is mélyítetem azt, hiszen Ő a mindenem. Nem akarom elveszíteni és be kell neki bizonyítanom, hogy én nem játszok vele.

-Menjünk akkor-sóhajt fel és kimászik alólam.

Követem a példáját és én felülök, mivelhogy Tae öltözik. Miután végez, lemegyünk Hayunhoz és elkezdünk mi is enni. Én inkább Taeéből eszem, nincs nagy étvágyam, pazarolni meg nem akarok.
Mikor végzünk, Hayun tévézni megy, Taehyung meg mosogatni. Én elkezdek készülődni. Az ajtó előtt vagyok, felöltözve és a cipőmért lehajolva kiabálom el magam.