Prisoner!-TaeKook

1. évad 15. rész

KTH:

*péntek*

Eljött a nap végre. Kimondhatom azt, ami napok óta gyötör. Guk szerda óta nem nyúlt úgy hozzám, még csak nem is csókolt meg. Ami kicsit megbántott, de hát nem szólok érte, ki tudja, hogy mennyire veszi komolyan. Vagy talán csak játszik velem. Sőt tuti. Megvárja míg belé habarodok utána pofára ejt. Talán megunt. Csak egy éjszakára kellenék neki, de megunta, hogy nem adom meg magam, ezért feladja..

Gondolkodás menetemet a csengő zavarja meg, felpattanva megyek Yoongihoz, ott hagyva Gukot.

-Yoongi, mehetünk?-bököm vállon Yoongit.

-Aha..-áll fel, majd szól Chimnek, hogy ne keresse egy darabig, amire egy csók a válasza.

-Menjünk!-szólt és indulunk a könyvtárba.

Elvezetem a „titkos helyemhez". Igazából csak erre nem nagyon jönnek, max a könyvtáros néni. Ledobjuk a táskát, leülünk a földre és csak nézünk magunk elé egy darabig.

-Szóval..az van, hogy Jungkook összeakar költözni..

-És mi ezzel a gond?-értetlenkedik.

Az egyik az, hogy talán egy kicsit korai..a másik...

-Az, hogy félek..tőle..-fejezem be az elkezdett szövegemet hangosan.

-De hát nem bánt..

-De ha láza lesz?

-Akkor jövök én!-nyel egy kicsit.

-Chim tudja?

-Nem.

-Valamit tennem kell-sóhajtok fel.

-Mi ez az E/1.?-kérdezi meglepetten.

-Te már eleget szenvedtél!

-Lehet, de egyedül nem tudod végig csinálni.

-Beszélnem kell Dr. Minjaevel...

-Az ki?

-Volt orvosom és pszichológusom. Letette mind a kettőt.

-Kocka-horkan fel.

-Lehet, de sokat segített.

-Neked mi volt a bajod?

-Hát sokat bántottam magam. Aztán a kórházba kötöttem ki. Utána mondták Minjaet. Segített, hogy ne legyek depressziós.

-Aha, értem. Akármi is volt, sajnálom.

-Már a múlt..

-Szerinted sikerülni fog neki?

-Ha rajtam tudott, Guk neki kispályás lesz..-mondom gyengén.

Hát két évvel ezelőtt sokat bántottam magam. Nem volt olyan nap, hogy ne nyugtató nélkül aludtam volna el. Vagdostam, éheztettem magam.

És hogy ez mind miért?

Mert bántottak...

Ja, meg van egy másik énem, de nem vészes. Amíg nem veszélyes, nincs gond.

Yoongi csak ide csusszan és megölel.

-Szóval, megerőszakolt téged? Mikor volt utoljára?-ejtem ki óvatosan a szavakat.

-Öt hónapja.

-Aishh.... Sajnálom.

-Ne sajnáld, de gyere menjünk. Egy órát mondtam Chimnek.

-Oké-felállunk, felvesszük a táskát és indulunk is haza.

Jimin utcájánál elvállunk és megyünk haza. Egy utcával odébb lakom. Mikor haza érek, síri csend van. Ledobom a táskám, kabátom a cipőt, elindulok a konyhába valamit enni. Szar volt a menza.