Prisoner!-TaeKook

1. évad 18. rész

2020. 12. 01.

KTH:

-Taehung oppa?

-Mond Kicsim.

-Anyu hol van?

-Nem tudom...

-Hogy~hogy?

-Nem ismerem anyukád..

-Ezt nem értem.

-Elmondom, de hallgas végig, ne vágj bele kérlek..

-Rendben.

-Nos... Mint tudod nem én vagyok az apád... Nem voltam anyukáddal együtt egy napot se.. Nem ismerem semelyik szülőd se. Nem is láttalak téged soha ez idáig mióta örökbe fogadtalak. Próbáltam kideríteni valamit a családi körödről, de semmi. Se az árvaházban nevelő nők, se sehonnan. Próbáltam, de nem ment. Kis korod óta ott nevelkedtél fel.

-Akkor honnan tudtál rólam ennyit?

-Nevelőktől.

-Mikor akartad elmondani?

-Hát... Igazából nem tudom. Így is, úgy is el kellett volna mondanom. Szóval akkor amikor megérted.

-Értem..

-Ne haragudj kérlek..

-Nem haragszom, csak meglepett. Nem tudom ki lett volna még ilyen, aki elmondja. Nekem azt mondták egyszer elvisznek, mert rossz helyzetük volt és nem tudtak eltartani, de amikor már volt egy csöpp kis eszem, rájöttem, hogy hazudtak. Utána nem törödtem ezzel a témával..

-Sajnálom..-ölelem át a nyolc éves kislányt.

Hayun belebújik az ölelésemben és szipogni kezd. Elkezdem ringatni az ölemben addig, amíg elalszik. Elfektetem az ágyába és halkan kiosonok.
Igaz kedd van, de haza hoztam előbb, mert pont ráérek.
Eddig csak annyit tudott, hogy nem vagyok semelyik szülője.
Hayun nagyon okos, szép, kedves lány. Hét hónapja velem van. Fekete, hosszú haja van, hófehér bőre és nyuszi mosolya. Nagyon édesen nevet és nem az a tipikus „rázommagammindenkinek" lány. Sokat segít nekem, tudtán, tudtán kívül. Mert igen, segít elfelejteni dolgokat, de nem teljesen.

2012. 10. 10-én született, Seoulban. Rá egy évre beadták az árvaházba ugyan azon a napon. Azóta a szüleikről semmit sem lehet tudni. Ott nevelkedett addig, amíg ki nem hoztam. Két hétig nem szólt hozzám egy szót se, de utána három nap alatt össze haverkodtunk, azóta elválaszthatatlanok vagyunk. Egy kutyát is vettünk, mivel mindketten szeretjük, ezért beleegyeztem. Régen mindig is akartam. Törpespicc lett, YeonTan névvel megáldva. Nyár júliúsában vettük meg a cukiságot.

Hayun nehezen nyílik meg bárkinek is, ezért nehéz dolgom volt vele, de neki se volt könnyű velem. Iskolába beirattam, amit az elején ellenzett, de most hálás miatta, mert lettek barátai. Az előbbi sulijába folyton piszkálták, ebből elegem lett és át írattam. Sokat változott, kevésbé depressziós, nincsenek öngyilkos hajlamai.

Aztán csak nyolc éves.

Most pedig itt vagyunk együtt, mondhatni boldogan. Csak felületesen vagyunk azok. Persze vannak azok a pillanatok, amikor őszintén, tisztán, igazából mosolygunk, nevetünk és ebből egyre több lesz. Segítünk egymásnak. Tud a múltamról, de a személyről nem. Nem is kell tudjon róla, hiszen úgysem fognak találkozni. Egy szóval; Hayun egy kész érett nő már most. Sokat segít a főzésben, takarításban.

Velem mi történt?

Túl sok...

Vagy csak én érzem annak?