Prisoner!-TaeKook

1. évad 6. rész

KTH:

Reggel van és fáj a fejem a tegnapi sírásnak köszönhetően. Felakarnék ülni, de nem tudok. Jungkook nem enged el. Minél messzebb kerülök tőle, annál erősebben szorít magához. Megfogom a legnagyobb párnámat és helyettesítem magammal. Sikerül kijutnom. Felülök az ágy szélére és eszembe jut, hogy tegnap mi történt. Elkap megint a sírhatnék így lemegyek inkább gyógyszerért, mert ez a fájdalom valami borzasztó. Beveszem, majd gondolok egyet és vissza megyek a szobába és halkan kezdek pakolni egy sport táskába pár ruhát, utána átveszek egy másik ruhát.

Elmegyek a régi házhoz ahol még kisgyerekként éltem. Muszáj egyedül lennem egy kicsit. Csak egy pár napot. Miután végzek Jungkookra nézek, aki még mindig alszik. Hagyjak neki valamit, hogy ne azt higyje elloptak vagy ne? Majd ráírok. És ha lenyomozza a telefonom? Akkor inkább megyek a suliba csak akkor nem ide jövök haza, hanem a családi házba. Halkan, de gyorsan elveszem a telefonom az éjjeli szekrényemről és kimegyek a szobámból ugyanolyan csendben. Fogom az iskolatáskám, a sport táskám és megyek is a buszmegbe. Még csak fél hat a suliba simán beérek nyolcra. Oda az út olyan negyed vagy fél óra. Megnézem mikor megy, olyan öt perc és itt van. Miközben várok ráírok Jinre.

Me:
Szia

Eomma:
Szia TaeTae! Mizu?

Me:
Az van, hogy nem tudok veletek menni...

Eomma:
Miért mi a baj? Mi történt? Beteg vagy?

Me:
Jól vagyok, makk egészséges, nyugi. Csak elmentem máshova egy pár napra

Eomma:
Baj van? Jungkook?

Me:
Nem csak kell egy kis tér. Jiminen kívül ne szólj senkinek

Eomma:
Rendben. De ha lehet ne öld meg magad....

Me:
Nyugi jövök suliba

Eomma:
Akkor oké

Me:
Mennem kell suliba tali. Szia

Eomma:
Oké. Szia

Felszállok a buszra, leülök és gondolkodom...vajon jó ötlet visszamenni? Ha még mindig figyelik a helyet? Csak nem...hiszen azóta eltelt hét év...-csak azért hét év, mert nem vagyok még tizennyolc-áhh tuti nincsenek ott. Majd kiderül. Kinézek az ablakon és arra eszmélek fel, hogy itt vagyok. Busz megáll én leszállok és megyek is a házhoz. Buszmegállótól pár házzal van odébb szóval gyorsan odaérek. Megállok a kapu előtt és csak nézem egy darabig. Kinyitom a kapu ajtaját és belépek. Odamegyek az ajtóhoz és csak azt is nézem egy darabig. Remegő kézzel nyúltam a kilincshez, lassan nyomom le és kitárom az ajtót. Átlépem a küszöböt, becsukom az ajtót, hátammal neki dőlök, lecsúszom és a felhúzott lábaimat ölelve kezdek megint sírni...

JJG:

Arra kelek, hogy nincs mellettem. Csak egy nyamvadt párnát szorongattam helyette. Lassan felülök, körbe nézek, nincs sehol. Kikelek az ágyból, lemegyek a konyhába, ott sincs. Megnézem a fürdőszobában, ott sincs. Már futok, minden helyiséget megnézek, semelyikbe sincs. Már kezdek idegbetegek módjára viselkedni mikor eszembe jut Yoongi. Fogom a telefont és felhívom.

-Mond-szól bele álmosan.

-Jimin melletted van?-térek a lényegre.

-Ja-és oda adja neki.

De ki ismert..

-Szia. Mond.

-Nem tudod hol van Taehyung?