Kegyetlen szerető szív

9

Hashirama-sama legalább fél óráig szónokolt a főépület elé összegyűlt tömegnek. Nem tudom őket mennyire untatta, de Madara-sama a végén már fáradt és unott tekintettel meredt a jövendőbeli Hokagére, mire halkan felnevettem. Erre az Uchiha rámpillantott és elmosolyodott, de azonnal visszaöltötte jól ismert rideg arckifejezését. Tobirama-sama közben folyamatosan minket bámult, pontosabban engem, de rá sem emeltem tekintetem. Nem voltam kíváncsi a kegyetlen, gyűlölettel teli arcára.
Amikor Hashirama-sama végzett a beszédével egy gyors integetés után hátrasétált hozzánk. Ahogy végignézett rajtunk, arcáról azonnal lehervadt mosolya. Tekintélyt parancsoló hangon utasított, hogy kövessük mindannyian, majd az irodájába vezetett. Nem ült le az asztalához csak megállt velünk szemben és meredten bámult ránk. Az öccse azonnal elfordította a fejét és engem kezdett figyelni, szinte lyukat égetve belém a pillantásával.
- Madara, mit csináltatok már megint?- kérdezte végül ingerülten.
- Miért mindig én vagyok az, akit először gyanusítasz valami szarral?- csattant fel ingerülten.- Annyira elképzelhetetlennek tartod, hogy a kedves kisöcséd csinált marhaságot?! Csak hogy tudd, a hülyeség soha nem állt távol tőle!
- Hogyne, szokás szerint engem támad- ciccegett Tobirama-sama ártatlanul.
- Úgy viselkedsz, mintha nem csináltál volna semmit!- fordult felé idegesen Madara-sama.
Bár nem láttam a szemeit, abból, hogy keze szorosabban simult a kézfejemre, le tudtam szűrni, hogy dühösen mered a Senjura. És persze gyűlölettel a tekintetében, az mindig megmutatkozik nála, ha Tobirama-samával beszél.
- Madara, Tobirama, ebből nem értek semmit!- fakadt ki Hashirama-sama.
- Nem érted? Az Uchiha, akiben te vakon megbizol megint engem ócsárol! Ebben mit nem lehet érteni, bátyám?
- Ne beszélj úgy, mintha ártatlan lennél, Senju!
Szerettem volna valamit mondani, igazat adni Madara-samának, de nem jött ki hang a torkomon. A három férfi kiabálásai betöltötték a termet, a sértések csakúgy röpködtek a másik felé. Közben Madara-sama egyre jobban kezdett maga felé húzni, mintha félne attól, hogy Tobirama-sama engem is belekeverne a veszekedésbe. De muszáj volt megszólalnom, nem fogom hagyni, hogy mindkét Senju Madara-samát hibáztassa, amikor nem tett semmi rosszat. Sőt, megmentett engem megint Tobirama-sama karmai közül.
- Persze, támadj csak engem, ahogy szoktál!- rázta meg a fejét Tobirama-sama idegesen.
- Ne csináljon úgy, mintha nem lenne oka rá!- kiáltottam el magam hirtelen.
Hangom nem csak a három férfit lepte meg, hanem még engem is. Ismeretlen határozottság sugárzott belőle, ami azonnal csendre intette a többieket.
- Akkor mondd el te, hogy mi történt- kérte halkabban Hashirama-sama kedvesen pillantva rám.
- Madara-sama... csak segített nekem, nem tett semmi rosszat- mondtam ki enyhe pírrel az arcomon.
Az Uchiha meglepetten és valamilyen szinten csodálattal pillantott rám. Őt is jócskán meglephette a határozottságom, hiszen eddig csak értetlen motyogásokat hallott tőlem.
- Segített neked? Miben?- kérdezte Hashirama-sama, aki még mindig nem értett semmit.
- Csak...- kerestem a szavakat, de nehéz volt kinyögni bármit is.- Csak megmentett tőle!
Pillantásom Tobirama-samára vándorolt, aki gyűlöletteljes szemekkel nézett vissza rám és karja egy aprót lendült. De mielőtt bármit elért volna a hirtelen mozdulattal, Madara-sama felé fordult engem teljesen a háta mögé rejtve és megragadta a Senju öklét. Kegyetlen és rideg szemekkel bámultak a másikra, miközben az Uchiha erősebben rászorított a Senju kezére. Nem engedte, hogy kiszabadítsa kezét, hanem minden erejét beleadva összeroppantotta a férfi öklét. Hallottam a csontok ropogását, majd Tobirama-sama végre kiszabadította a kezét az Uchiha szorításából és fájdalmasan kapott a sajgó testrészhez.
- Madara!- kiáltott rá a másik Senju hitetlenül.
- Csak visszakapta! Megérdemelte...- halkult el hangja a végére és rámpillantott.
Én tágra nyitott szemekkel bámultam a férfit, aki egyetlen szorítással szilánkosra törte Tobirama-sama ujjait. Fogalmam sincs, mit olvasott ki tekintetemből, de lassan elengedte a kezem. Szuper, megint azt hiszi, hogy félek tőle- futott át fejemben a gondolat. Azonnal a férfi keze után nyúltam és követelözően fogtam meg, mire Madara-sama egy apró mosollyal szája sarkában újra hatalmas tenyerébe rejtette kézfejem.
- Tobirama! Mi történt?- fordult öccse felé Hashirama-sama, aki végre megértette, hogy ki is az igazi bűnös.
- Nem tartozik rád!- kiáltott rá bátyjára szikrákat szóró tekintettel a kezét szorító férfi, majd átkozódva elhagyta a helyiséget.
Erősen becsapta az iroda ajtaját, mire akaratlanul is összerezzentem. Hashirama-sama tekintete a kezeinkre tévedt, majd felnézett a mellettem álló Uchihára.
- Már megint ezt csináljátok? Találtatok egy újabb ürügyet, hogy versenyezzetek és kitöltsétek egymáson a haragotokat? Abba bele sem gondoltál, hogy ezzel csak Katsumit bántjátok, miközben nem ért semmit?!
- Te nem értesz semmit!- vágott vissza Madara-sama.- Ő most nem egy ürügy, ez a versengés már az Izunás esettől független!
- Na persze, mindig ezt mondod! De a végén az derül ki, hogy ő csak egy újabb trófea számotokra... Egy emberről van szó Madara, nem egy elvesztett küldetésről vagy posztról! Vele nem játszhattok csakúgy!
Megsemmisülten hallgattam a Senju szavait. Csak egy indok lennék Madara-samának, hogy Tobirama-samával veszekedhessen? Pedig azt hittem... azt hittem számítok neki, legalább egy kicsit. Csal versenyezni akartak, hogy aztán az egyik győztesen kijelenthesse, hogy megszerzett magának? Majd mindketten félredobnak, mint valami használt rongyot? Ennyi lennék számára?
Szemeim azonnal megteltek könnyel és kezem remegni kezdett Madara-sama szorításában.
- Hashirama... csak elcseszel mindent!- vágta a férfi fejéhez, miközben rámpillantott.
Kezem elhúztam tőle, mire csalódottan szembefordult velem. Gyengéden megragadta a vállaimat, hogy ráemeljem tekintetem.
- Miért neki hiszel Katsumi? Szerinted nem voltam őszinte veled?- kérdezte fájdalmasan.
- Nem tudom... összezavarodtam. Ez az egész tényleg olyan volt, mintha arra menne ki a játék, hogy melyikőtök fektet meg előbb. Végig azt hajtogattad, hogy Tobirama-sama csak ki akar használni... Te nem ugyanezt akartad?- néztem fel rá értetlenül.
Nem vádlóan, csak igazságra szomjazó szemekkel figyeltem, de nem mondott semmit. Csak szótlanul meredt a szemembe és tekintete csalódottságot sugárzott.
- Azt hiszed... én is csak ki akartalak használni?- kérdezte halkan végig a szemembe nézve.
- Én... nem tudom- hajtottam le a fejem.
Elengedte a válam, majd Hashiramára pillantott és újra vissza rám. Szó nélkül megindult az ajtó felé, de még volt egy megjegyzése a Senju számára.
- Legalább vigyázz rá... ha már elijesztetted tőlem- motyogta vissza sem nézve, majd ő is távozott.
Hosszasan néztem utána, miközben azt kívántam, bárcsak befogtam volna a számat. De még mindig nem tudom, hogy ki mondott igazat. Valahol legmélyen azt éreztem, hogy Madara-sama tettei és szavai őszinték voltak, de... ha arra gondoltam, ahogy a két férfi viselkedett, mióta megismertek, elbizonytalanodtam. Ekkor megéreztem, hogy valaki karjaival hátulról átfonja a derekam és fejét vállamra támasztja.
- Sajnálom, hogy ezt át kellett élned. Ha tudom, hogy rád is csak egy teljesítendő feladatként gondolnak majd, a közelükbe se engedtelek volna. De nem kell aggódnod, ezután majd én vigyázok rád- mondta kedvesen, miközben szembefordított magával, kezeit továbbra is derekamon pihentetve.- Nem engedem többé, hogy a kereszttűzükbe kerülj. Te jobbat érdemelsz...- suttogta, miközben ajkai vészesen közeledtek hozzám.
Nem tudom mi ütött belém, de hagytam, hogy száját az enyémre tapassza és lágy csókot nyomjon rá. Pedig egyáltalán nem akartam ezt a férfit, és a csók sem volt jó. Bár ajkaimat gyengéden kezdtem mozgatni a férfi száján, nem jóleső csók volt ez. Nem, mert... nem Madara-samától kaptam, hanem egy olyan férfitől, akire egyáltalán nem vágytam.