Sziasztok! <3
Itt is lennék a következő kéréssel, amit Domdorodom kért. Remélem tetszeni fog! ❤️
Úgy gondoltam, hogy egy ilyen témát nem lehet lerövidíteni, így egyesével, ilyen storykat fogok hozni nektek a maradék 7 taggal.
Jó olvasást! 😘
Amikor nagyon durván összevesztek
Amikor igent mondtál Hongjoongnak, hogy leszel a barátnője, először nem körvonalazódott ki előtted teljes egészében, hogy mi mindennel is jár az, ha a barátod idol.
És idol léte mellett pedig ráadásul még leader is.
De az idő múlásával egyre jobban sikerült megbarátkoznod ezzel a fajta életformával.
Eleinte egyáltalán nem volt könnyű számodra, hiszem közel sem tudtatok olyan sok időt együtt tölteni, mint egy átlagos pár. Rengeteg időt töltött a bandával, számos éjszakát virrasztott át a dalírás miatt, de rád mindig szakított időt.
És te is úgy érzed, a nehézségek ellenére nála törődőbb, aranyosabb barátot nem is kaphattál volna.
A mostani időszakban hatalmas a nyomás az Ateez-en, ugyanis
napról-napra közeledik a Comeback időpontja. Mindenki lelkesen készülődik, míg Hongjoong éjjel-nappal a stúdióban ülve dalt ír. Kérése ellenére, te folyamatosan mellette maradtál, és a háttérből lested minden kívánságát, ezzel is segítve munkáját.
- Jagii - kezdett el szerelmed ébrésztgetni finoman - elaludtál - nevetett fel egy aprót.
- Jaj, ne haragudj! - álltál fel
rögtön - Kell valami? Szomjas vagy? Vagy éhes? Megyek és csinálok vacsorát - szaladtál volna ki a konyhába, ha Hongjoong erős karjai nem tartottak volna vissza.
- Készen vagyok - mosolygott
rád - Megírtam a dalt - húzott a gép elé izgatottan.
- Aurora? - olvastad el a címet, ami azonnal felkeltette a figyelmedet.
- Igen - bólogatott - Olvasd el, kíváncsi vagyok a véleményedre - bökött a képernyő felé - Addig én kimegyek, és csinálok vacsorát - puszilt meg, majd kiment a stúdióból.
Szemeid egyből ráragadtak a képernyőre, és azonnal elkezdtél olvasni. A sorok csak fogytak és fogytak, egészen addig, míg a végére nem értél.
A dalszöveg annyira megérintett, hogy percekig csak magad elé bámultál, észre sem véve, hogy barátod újra belépett a stúdióba.
- T/N- lengette meg a kezét előtted, mire rögtön feleszméltél - Minden oké? - rakta le az asztalra a vacsorát.
- Persze, csak a dalszöveg - könnyeztél be - Olyan szép - néztél fel megelégedett szerelmedre.
- Tényleg tetszik? - lelkesült fel, mire heves bólogatásba kezdtél - Annyira örülök neki! Ha neked tetszik akkor mindenkinek fog! - ölelt meg
hirtelen - De együnk, és menjünk aludni.
Miután alaposan megvacsoráztatok, lefeküdtetek aludni, mivel már mindketten álmosak voltatok. Egy ideig még barátod által írt dalon elmélkedtél, de amint Hongjoong közelebb húzott magához, feladtad a gondolkodást és te is mély álomba szenderültél.
Reggel viszonylag korán felébredtél, mikor Hongjoong még mindig mélyen aludt. Percekig csak gyönyörködtél látványában, majd újra eszedbe jutott az Aurora szövege, és úgy érezted, hogy megint el kell olvasnod.
Így kimászva az ágyból, barátod dolgozószobájába mentél. Ott bekapcsoltad a gépet, és újra olvasni kezdted a szinte már megtanult sorokat.
- Jagii, itt vagy? - rontott be a stúdióba szerelmed, a szívbajt hozva rád, aminek köszönhetően félrenyomtál valamit a gépen, miközben az ajtó felé fordultál - Azt hittem, hogy már eltűntél - sétált melléd - De mit csinálsz? - vette szemügyre az üres dokumentumot.
- Újra elolvasom az Aurora dalszövegét - fordultál vissza a gép felé, ahol te is egy üres, fehér lappal szembesültél. Tekinteted pedig az egérkurzorra vándorolt, ami a kuka ikonon pihent.
A világ minthogyha fordult volna veled egyet, minden értelmes dolog kiment a fejéből, csak Hongjoong ideges hangját hallottad a háttérből, de azt is tompán.
-T/N - vett egy nagyon mély
levegőt - Ugye ez nem az amire gondolok? - nézett rád ijedten - Nem, nem ez nem lehet! Ez csak egy rossz álom! Csak fel kell ébrednem - kezdte el magát csipkedni, remélve, hogy felébred a szörnyű álomból.
- É-én, nagyon sa-sajnálom - kezdtél el magyarázkodni.
-Biztosan vissza lehet valahogyan állítani - ült le gyorsan a gép elé.
Már percek óta csak néma csend uralkodik a szobában, csak a kattintások hangja visszhangzik.
- T/N - mondja neked háttal - Most menj ki - küld ki idegesen, bár hangjában inkább csalódottságot érzel, mintsem, hogy dühöt.
Úgy érezted, hogyha tovább itt maradsz, hatalmas veszekedés fog kirobbanni Hongjoonggal, így úgy döntöttél, hogy 1-2 napra meghúzódsz valamelyik tagnál. Csak kérdés, hogy melyiknél?
Fél óra múlva, már egy másik ház ajtaja előtt álltál, a sírás szélén.
- Nyugodj meg T/N - fújtad ki lassan a levegőt, majd bekopogtál.
- T/N? - nyitott ajtót Mingi - Mi járatban erre? - mosolygott rád, de amint látta, hogy a sírás határán állsz, egyből beinvitált.
- Mi történt? - ültetett le a kanapéra, egy doboz zsebkendővel.
- Összevesztünk Hongjoonggal - tört ki belőled a sírás - Véletlenül kitöröltem azt a dalt, amin olyan sokat dolgozott.
- Nagyon kiabált?- nyújtott feléd egy zsebkendőt Mingi.
- Egyáltalán nem kiabált, inkább csak csalódott volt- idézted fel az elmúlt egy óra eseményeit.
- Sajnálom - simogatta a hátad vígasztalásképpen - Nem emlékszel véletlenül a dalszövegre? Akkor újra tudnánk írni - szólal meg Mingi pár pillanatnyi néma csend után.
- De igen - hagyod abba a sírást.
- Akkor menjünk - húzott fel a kanapéról - Segítek.
Minginél végül másfél napot maradtál. Úgy gondoltad, hogy ez Hongjoongnak és neked is elég idő, hogy kiszellőztessétek a fejeteket. Minginek pedig örök hálával tartozol, ugyanis nélküle nem sikerült volna újraírni a dalt. Igaz, voltak olyan sorok, amikre nem emlékeztél, de szerencsére azokra is ki tudtatok találni valamit.
Elhatároztad, hogy ma visszamerészkedsz barátodhoz. Csak remélni tudod, hogy neki is elég volt ez a másfél nap arra, hogy lenyugodjon.
- Hongjoong - lépsz be bizonytalanul házatokba. Sehol sem találtad, ezért beljebb merészkedtél, majd benyitottál közös hálószobátokba. Barátod ott ült az ágyon, felettébb szomorú arckifejezéssel. Nem tudtad eldönteni, hogy a dal miatt szomorú, vagy mert hiányoztál neki.
- Jagi - vesz észre, és a szomorú arckifejezése egyből boldogba váltott át - Nagyon hiányoztál - ölelt szorosan magához.
- Te is nekem - ölelted vissza.
- Ne haragudj - szólal meg néhány érzelemdús pillanat után.
- Mi? - kapod fel a fejed - Nem, te ne haragudj - nyújtottad át neki a már kissé összegyűrt papírt - E-ez a tiéd.
Barátod nagy meglepődöttséggel átvette a lapot, majd beleolvasott. De amint szemei találkoztak a nagy Aurora felirattal, a meglepődöttséget egy széles mosoly váltotta fel.
- Először azt hittem, hogy bocsánatkérő levél lesz - nézett
rád - De ez jobb, mint az enyém - nevetett fel egy aprót.
- Köszönöm - csókolt meg hosszasan.
