Sziasztook!❤️
Először is bocsánat, hogy ilyen sokáig nem hoztam a részt, csak hát a
suli... na nem baj, úgyis nemsokára VAKÁCIÓ! 🎉
Addig is mindenkinek sok kitartást!
A résszel kapcsolatban pedig, hát remélem tetszeni fog!
Domdorodom remélem még nem unod őket. 😂
Na de jó olvasást! 😘
________________
Amikor nagyon durván összevesztek
Part 4
Nincs is annál rosszabb érzés a világon, mikor semmi sem jön össze. Mikor rosszabbnál rosszabb dolgok halmozódnak egymásról egymásra, amitől a jókedved egyre csak hanyatlani kezd, míg nem a nulla alá ér.
Mintha a suliba be kellene ülnöd a legutálatosabb órára, ahol dolgozatot írtok, amire nem készültél és karót kapsz, amit otthon a szüleid is szóba hoznak egy kiadós vita kíséretében.
Ismerős, nem?
Szerencsére az életed sínen van, mind a gyerek korod vidáman, boldogan telt, mind a most élt mindennapjaid csodálatosak.
Idilli, szinte már filmbe illő élet, imádni való, kedves, figyelmes, de kellően szenvedélyes Pár, igaz barátok, szuper munka. Ezek teszik tökéletessé eddigi szürke mindennapjaidat.
Jelenleg modellként dolgozol egy elég ismert koreai cégnél, és bár a munka kívülről elég egyszerűnek tűnik, aki csinálja nagyon is tudja, hogy igenis le tudja amortizálni az embert. Ugyanis ez a szakma nem csak arról szól, hogy légy szép és pózolj!
De szerencsére van valaki aki mindig melletted áll, akármilyen nehéz időket is éltek meg együtt, támogat és a nehéz, rossz napjaidon karjaiba zár és vigasztal, amik sokszor többe fordulnak át, mint egy egyszerű vigasz. De ezt egyáltalán nem bánod, mert vele, Kang Yeosanggal teljes az életed.
- Ez az, nagyon jó! Most álljon
ide - mutatott a fotós a nagy, fehér ágy mellé, melyet csakis a fotózáshoz állítottak fel - Zseniális! Most lépjen el egy lépést az ágytól az ablak felé, majd nézze... - sötétült el előtted minden, majd erőtlenül összeestél.
- T/N, jól van? T/N! - hallottad környezeted utolsó hangjait, majd mintha belecsöppentél volna egy másik világba, egy teljesen másik kép jelent meg előtted.
- Mi történt? Hol vagyok? - néztél föl, majd talpra álltál. Egy nagyszabású eseményen találtad magad, nem kevés ember között. Ám egyszer csak valaki kicsit erőteljesebben neked ment, persze véletlenül, aminek következtében ismét a földön kötöttél ki.
- Elnézését kérem! Nem volt szándékos- nyújtja ki kezét, amit rögvest el is fogadva újra két lábon álltál.
- Semmi baj - mosolyogtál rá kedvesen, hiszen megérted, hogy ilyen sok ember közt az ilyesmi elkerülhetetlen.
- Hol ül? Ha már olyan figyelmetlen voltam, kérem engedje, hogy elkísérjem a helyéig - udvariaskodott.
- Itt, nem messze - válaszoltál, majd melléd lépett az igazán jóképű
férfi - köszönöm - fogadtad el a felajánlását, majd oldalán a helyedre sétáltatok.
- Oh! Én is pont itt ülök - nézett rád gyönyörű, kellemes meglepetést sugárzó szemeivel - Micsoda meglepetés! - ült le ő is melléd, majd rögtön önfeledt beszélgetésbe mélyedtetek, míg el nem kezdődött a bemutató.
- Örültem a találkozásnak... - akadt meg egy pillanatra.
- T/N - mutatkoztál be.
- Kang Yeosang - árulta el ő is a
nevét - Nagyon örültem T/N! Remélem még sokszor fogják útjaink keresztezni egymást - ejtett meg Yeosang egy halvány mosolyt, ami egyre csak halványabb lett, majd mikor az egész kép, ami eddig előtted volt szertefoszlott aggódó hangokra lettél figyelmes.
