Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Fordulat

A pincérünk át volt öltözve utcai ruhába és egy szőkésbarna hajú lánnyal beszélgetett. Mondjuk az a beszélgetés gyanúsan többnek látszott, mint csak beszélgetés. Legalábbis a fiú nagyon mutogatott és kicsit mondta a magáét,( bár nem feltűnően) míg a lány letörtnek tűnt, és szomorúnak. Egyszer csak a lány is felkapta a vizet, leöntötte jegeskávéval, majd elment.

A következő pillanatban már nyitotta is az ajtót a pincérünk és fújtatva bement a pincérek és ott dolgozók öltözőjébe, ezt követően egy pár másodperc múlva kijött az öltözőből, mintha mi sem történt volna... Óh, de nagyon is történt valami... valami alig észrevehető változás.
Ugyanis napszemüvegben és félmeztelenül (természetesen, úgy, hogy a felső teste látszott ki ) egy törölközővel a vállán, a lehető leglazábban kisétált a teraszra és leült egy székre.

Az érdekesebb része a történetnek az volt,'hogy mi pont az ő asztala mellett ültünk (csak bent, mivel kint nagyon meleg volt. Gondolom, ezt a cimboránk is észrevette😂😂), és néha-néha beigazolódott a gyanúm, mintha figyelne. Amikor úgy éreztem, hogy lyukat éget a retinája az arcomba, annyit fürkészte, akkor észrevétlenül felé néztem, mire ő egyből félrenézett. Introvertált emberként, azon túl, hogy képes vagyok az apróságokat is túlreagálni, ilyenkor nagyon kínosan tudok viselkedni. Eléggé vártam már, hogy elinduljunk haza, mert már nem bírtam ezt a képzeletbeli feszültséget, amit magamnak kreáltam😂 Ebből is látszik, hogy nem nagyon vagyok meg társaságibb helyeken.

Végre eldöntöttük,'hogy indulunk, és kifizettük a számlát, majd kint a teraszon, ahogy léptünk ki az ajtón, megállított minket a pincér. Akii... eléggé fura volt, mert így,'hogy közelebb jött, jobban lehetett látni a kidolgozott kocka hasát, és zavarba jöttem.
Odafutott hozzánk és átadott egy lapot, továbbá azt kérte, hogy értékeljük őt, mint pincért, és az egész helyet, illetve a kajákat. Miközben a többiek kitöltötték a kérdőívet, a pincér egyszer csak belecsúsztatott a kezembe egy kis cetlit, amin egy telefonszám állt. Kérdőn néztem rá, de ő nem tartotta a szemkontaktust, biztos azért, hogy a többiek ne vegyék észre, majd mikor készen voltak a kitöltéssel, visszaadták neki a papírt és elindultunk.

Kérdőn néztem a kezemben lévő papírcetlire, de mivel most nem volt kedvem magyarázkodni a szüleimnek, inkább nem mondtam semmit ezzel kapcsolatban. Hazaérve, ahogy megnyitottam a Facebook-ot, jött egy ismerősnek jelölés.