Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Kérdés

-Wow! - mondtam, mert más nem jutott eszembe.
- Na, mit mondasz, Zsepi? - kérdezte, én meg elnevettem magam, mert még nem szoktam hozzá a Zsepihez.
- Legyen! - mondtam. - De nem túl korai még?
- Hát, nekem nem. De tőled függ.

Ez azért elég durva volt. De a durvább része még hátravan.

- Khm.. akkor el kell mondani anyának. -kezdtem.
- Ja, igen. Persze. - nevetett kínosan. - És egyébként a kérdésemre mi a válaszod?
- Miféle kérdésre? - zavarodtam össze.
- Hát, arra, hogy milyen fajta kiskutyát szeretnél?
- Ja, hát.. nem tudom..
- Szerintem mindenképpen menhelyről kellene hoznunk! - mondta, én pedig elámultam.
Hogy lehet ennyire jólelkű? Szerintem nagyon sokat elárul a személyiségéről, hogy menhelyről szeretne kutyát hozni. Talán életeket menthet.

- Rendben, akkor itt van három lakás, amit néztem, egyaránt tetszenek, úgyhogy te döntesz! - mondta.
- Wow! Ezek nagyon szépek! És.... wow! - ámultam.
- Mit szólsz ehhez? - mutattam rá az egyikre.
- Nagyszerű! - mondta, majd a hajamba puszilt.

Megremegtem, miközben a fülem mögé tűrte a hajam, majd egyre hevesebben puszilgatott, már-már csókolgatott.

Egyszer csak meghallottuk, hogy valaki vagy valakik csörömpölnek.
- Basszus! - hallatszódott egy női hang a földszintről.
- Cssssh! Már biztos alszik! - hallatszódott egy férfihang.

- Maradj itt! - parancsoltam Tomnak.
Lementem a földszintre.
- Sziasztoook! - köszöntem anyának és a bátyámnak, elnyújtva a szó végét, majd megöleltem anyát. - Mondtam már, hogy mennyire szeretlek? - hízelegtem anyának.
- Na, bökd ki gyorsan! - mosolygott.
- Mi lenne, ha.. összeköltöznék Tommal?