Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Költözés

-Wow! -akadt el a szava. - Na, erre nem számítottam!
- Figyelj, tudom, hogy még nem olyan régóta vagyunk együtt, de tudod, hogy már érett vagyok és tudok felnőtthöz illően gondolkozni..... - kezdtem.
- Oké! - mondta
- Micsoda? - csillant fel a szemem.
- Benne vagyok! - mosolygott rám.
- Na, na, na! - kezdett szívatni Jeremy. - Én nem egyeztem bele!
- Mi? Miért nem? - nevettem. - Nem örülnél, ha végre megszabadulnál a parancsolgató nővéredtől?
- Háát.... Most hogy mondod! De ne már! Akkor kivel fogom megosztani a poénjaimat, kitől fogok tanácsot kérni...?
- Te? tanácsot kérni? - kérdeztem.
- Tőlem! - ripakodott (?) rá anya. - Mindig hozzám kéne fordulnod, ha baj van! - oktatta ki Jeremy-t.
- Jaa, és még egy valami... Tom már fent van az emeleten!
- Remek! Hadd beszéljek vele! - ujjongott anya.
- Jézusom, mi lesz itt?! - súgtam Jeremy-nek.

Miközben anya elbeszélgetett Tommal, én az ajtófélfának dőlve figyeltem őket és akaratlanul is leragadt a tekintetem Tom-on. Amit csak akkor vettem észre, mikor Jeremy elkezdett hozzám beszélni.

- Tehát, tudod, hogy van ez a lány az évfolyamomban... És nem is tudom... Tudod, hogy én még sohasem hívtam el senkit sem randira, pláne nem voltam randin. Szóval hogy kellene csinálnom? - kérdezte.
- Hmm... Szerintem ebédszünetben sétálj oda hozzá, és térj rá a lényegre. Egyszerűen csak mondd ki, hogy meghívnád valahova és a többi jön magától. - próbáltam segíteni.
- Rendben. - ölelt meg.

Általában nem szokott nagyon érzelgős lenni a kapcsolatunk az öcsémmel, mert mindig gépezik és elvan a saját világában, illetve én is élvezem a saját kis életemet, és sajnos amikor itthon vagyunk, akkor sem tudunk több időt eltölteni együtt, mert ugye, tanulni is kell stb. Úgyhogy ezt a pillanatot nagyra értékeltem, és megőrzöm emléknek.

Miközben anya Tommal együtt tervezgette a lakásunkat, addig én kiderítettem egy pár infót Jeremy randitervéről.
- És.. Mióta tervezgeted, hogy elhívod? - érdeklődtem.
- Két hete - mosolygott Jeremy.