Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Hírek

Amikor hazaértünk, megvacsoráztunk és elkészülődtünk a lefekvéshez. Nagyon felszabadító érzés volt, hogy végre nem kell aggódni semmi miatt. Még ha nem is volt közünk ehhez a baromsághoz, akkor is jó, hogy vége.

(....)

Éjszaka elég nyugtalanul aludtam. Nem jött álom a szememre, összevissza forgolódtam és gondolkoztam. Valahogy.. Nem is tudom, egy igazán rossz érzés fogott el. Próbáltam elhessegetni a gondolataim közül ezt az apró kis előérzetet. Ha egyáltalán lehet ezt annak hívni, mert egyáltalán nem biztos, hogy van alapja.

Végül Tom félálomban meglátta, hogy nem tudok elaludni, úgyhogy átölelt, és valahogy sikerült annyira lenyugodnom, hogy el tudtam aludni.

Másnap a telefon rezgésére ébredtem.
Tom nem volt mellettem, de én most inkább a hívásra összpontosítottam, és felvettem. Ismeretlen szám volt, de a hívó hangját azonnal felismertem.
Elisabeth, Debby anyukája volt az, és nagyon feldúlt volt.

- Szia, Stephanie. - zokogott.
- Te sírsz?! - ültem fel az ágyon nyugtalanul.
- El kell, mondjak valamit. - fújta ki az orrát.
- Hallgatom. - idegeskedtem, amire Tom is felkapta a fejét, és kiderült,hogy eddig a fürdőszobában volt.
- Debby.. Az éjszaka balesetet szenvedett.. - tört ki belőle a hatalmas sírás.
- Te.. Tessék? - mondtam lesokkolódva.
Ekkor Debby apukája szólt bele.
- Ma éjszaka, úgy három óra környékén... Autóbalesetben... Meghalt. A rendőrség nem akar hinni nekem, de én esküszöm, hogy az a nyavajás Jeffrey ütötte el.

Kiesett a telefonom a kezemből. Annyira lesokkoltam, hogy nem mozdultam, de közben könnycseppek folytak ki a szememből.
Tom azonnal átvette a telefont, és beszélt Elisabeth-ékkel.

- A temetés pénteken lesz. - Tette le a telefont. - Szeretnék, ha beszédet mondanál.