Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Pite

Amikor Tom közelebb sétált az ajtóhoz, egy sötét alakot látott. Mondjuk meg kell hagyni, hogy kint már sötét volt, szóval nem csodálkozom.🤦🏻‍♀️

- Ki az? - kérdezte.
- Ó, tudod te. - hallatszódott be a hang, és szerintem mosolygott miközben mondta.
- Jaj, ne. - kapott észbe Tom.
- Mi az? - kérdeztem aggódva.
- Ő.... egy... haverom. - mondta, de olyan nehezen nyögte ki, hogy nem akartam elhinni.
- Hát, ha a haverod, miért nem szólunk ki neki az ablakon? - kérdeztem, figyelve a reakcióit.
- Ja, persze. - mondta, majd kinyitotta az ablakot.
- Itt vagyok.

- Hoztam a cuccot. - nyomta Tom kezébe.
- Ja, jó, köszi. - majd rám nézett aggodalmaskodva. -
Tessék. - fizette ki.

Pár perc után el is ment, én meg töprengve néztem.

- Szóval... mi van a zacskóban? - érdeklődtem.
- Ja, ez. - húzta mosolyra a száját. - Arra gondoltam, hogy ne unatkozzunk, csinálhatnánk pitét. Viszont meglepetésnek szántam- biggyesztette le a száját.
- Jaj, ne aggódj amiatt,ez remek ötlet! - csillant fel a szemem.

Már egy ideje dolgoztunk a pitén, amikor Tom egyszer csak megdobott egy csipet liszttel. Erre csodálkozva ránéztem és meglepett sértődöttséget színleltem. Ő csak kuncogott, de persze ezt nem hagyhattam szó nélkül, így amikor nem figyelt, és nem számított rá, én is megdobtam liszttel... Éppenséggel csak.... egy kicsit többel.
Na, de erre már Tom sem hagyta magát, így nagy lisztcsatába keveredtünk.

Amikor egyszer arcon dobott és ,,belement a szemembe" (igazából csukva volt a szemem, de ezt nem tudja) úgy tettem, mintha fájna, hogy visszavágjak.
- Juj, bocsi, ezt nem akartam. - mondta, de azonnal vissza is kapta.
- Nesze neked! - nevettem és a lisztes kezemmel az egész arcán szétkentem.

- Gyere csak ide, Zsepi! - szólalt meg az emeletről Tom.

Felbattyogtam és amikor benyitottam már kérdeztem volna, hogy milyen Zsepi, amikor megláttam, hogy mit csinál Tom.
- Nézd, milyen aranyos kiskutyákat találtam! - nézett rám csillogó szemekkel.
- Nagyon cukik! - mondtam, de egy kérdés még mindig ott motoszkált a fejemben. - Amúgy, milyen Zsepi?
- Hát, innentől kezdve ez lesz a beceneved, mert olyan sokszor kellett letörölni az arcodról a lisztet pite sütés közben, hogy innentől kezdve így foglak hívni- jelentette ki ünnepélyesen. - Na, de nem ez a lényeg! Arra gondoltam, hogy választhatnánk egy közös kiskutyát az én házamba.
- Jó ötlet! Bár, hogy lehetne közös, ha a te házadban lesz? - tanakodtam.

- Miért nem költözöl hozzám?

Most igazán meglepődtem a kérdésen...😳😱