Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Haverok

Az út alatt már megpróbáltam szóba elegyedni vele, de azt mondta, hogy most különösen oda kell figyelnie az útra, úgyhogy inkább hagytam az egészet. Egy idő után ő törte meg a csendet.

- Tudod, a barátaim bírni fognak. - kezdte, de itt megállt.
- Deee...? - azt hittem, hogy jön a ,,de"- rész.
- Nincs de. Csak ennyi. Ha esetleg feszült vagy, akkor ne legyél. - mosolygott rám.
- De hát én nem is vagyok feszült! - Győzködtem.
Tom ekkor jelezte nekem, hogy nézzek le a kezemre. Hát....... mit ne mondjak? Nem kicsit voltam befeszülve, és teljes erőből szorítottam a kapaszkodót. (?😂 -tudjátok,azt a részt, amibe kapaszkodunk a kocsiban😂😂 - író)
- Akkor sem! Teljesen laza vagyok.
- Felőlem. - Hagyta rám a dolgot. Szerintem tudta, hogy mindig csak a saját igazam hajtogatom. Hihi.

Ahogy bekanyarodtunk az utcába már láttam is a haverjait kint ácsorogni a járdán.
- Haver, azt hittem már sosem jöttök! - kiáltotta, majd amikor Tom leállította a kocsit, a csávesz behajolt a kocsiba.
- Látom hoztad a múzsádat is! (Hogy én ezeket honnan szedem?! 😂😂 -író) - mondta.
- Steph, Josh. Josh, Steph. - mutatott be minket egymásnak meglehetősen lazán.
- Örvendek - mosolyogtam rá, ő meg csak kacsintott. Nem értettem, de inkább hagyjuk..

Mikor beértünk találkoztam még egy sráccal, aki szintén Tom egyik haverjának bizonyult. Ő volt Adam. Josh Tommal együtt eldöntötte, hogy áthívnak még egy pár embert, hogy csapjanak valami kisebb bulit. Így csatlakozott hozzánk további négy ember.
Kint már nagyban folyt a sütögetés és még hangfalakat is vittek ki, hogy közben hallgassák a zenét, mikor én bementem egy pohár vízért.
Egy kicsit elbambultam és végignéztem a környezetemen meg a srácokon. Lassan úgy éreztem, hogy el kell mennem mosdóba, úgyhogy megkerestem a helyiséget.