Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Káosz

- Mi csak.. Ide jöttünk enni! - mentette Debby a menthetetlent.
- Ahha.. Megtennétek, hogy elmentek, mielőtt még Audrey kijön a mosdóból és félreért bármit is?!
- Mit értek félre? - kérdezte a lány, khm.. vagyis Audrey Jeremy háta mögül.
- Hjajj! - sóhajtott Jeremy. - Audrey, ő a nővérem, Stephanie, és ő pedig itt Audrey. - mutatott be minket egymásnak.

- Nagyon örvendek! - mosolygott a lány, vagyis khm. Audrey.
- Tudod, mi éppen csak... - kezdtem.
- Állj! Jól tudom, hogy mit csináltatok! - fogta meg a vállam. - Kémkedtetek utánam, mert féltitek Jeremy-t. És ez így van rendjén. Nincs harag. - mosolygott.
- Ó, én egyébként Debby vagyok! - nyújtotta a kezét Audrey-nak.
- Király! - mondta kicsit kínosan. - Én már ugye bemutatkoztam, szóval én azt hiszem, most megyek. - nézett felváltva Jeremy-re, majd ránk.
- Elijesztettétek. - jelentette ki Jeremy.
- Mi? Dehogyis, csak..társalogtunk.
- Megtennétek, hogy most az egyszer magamra hagytok? - nézett ránk haragos tekintettel.
- Gyere...menjünk! - szólt Debby és a karomnál fogva lassan kihúzott az épületből.

A kocsiban Debby arról mesélt, hogy hétvégén lenne egy koncert, amire van jegye és szívesen elmenne, de az apukája lemondta, mivel üzleti találkozóra kell mennie, így örülne, ha vele tartanék.

- Debby, ez nagyon kedves, csak attól tartok, hogy Tom...
- Tehát lemondod?! Ne érts félre, én vagyok a világon a legboldogabb, amiért összejöttetek, de az utóbbi időben másról sem szól az életed, csakis Tomról. Tom így, Tom úgy....
- Jól van, elmegyek! - egyeztem bele, hogy abbahagyja.

Amikor kitett a házunk előtt, elköszöntem tőle és felsétáltam az ajtóhoz, és azonnal elfogott az idegesség. Ugyanis Tom nem zárta he az ajtót, pedig már sötétedett. Sajnos mióta kicsi koromban betörtek hozzánk, és apával is végeztek, nagyon félős lettem és azonnal bepánikoltam. Vajon csak egyszerűen nyitva hagyta (akkor megjegyzem, hogy annyi neki), vagy esetleg történt valami?

Lassan beléptem a házba, ahol nagy sötétség fogadott.
A félelem és a hideg is kirázott, nem akartam még egyszer ugyanazt átélni. Közben pedig aggódtam Tomért.
Besétálva a konyhába, megláttam egy pár égő gyertyát az asztalon, úgyhogy valamelyest megnyugodtam.
Viszont a helyzeten nem sokat segített, hogy elkezdett dörögni és villámlani az ég..

Eléggé féltem, de úgy döntöttem felsétálok az emeletre, hátha ott van Tom.

Amikor a lépcső felénél jártam egy elég erős fekete árnyékot láttam magam mögött, így felsikítottam és azonnal felfutottam a szobámba, viszont az ajtót már nem tudtam magamra zárni.