Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Menekülés

Stephanie szemszöge:

- Persze, haver, de mi ez a beteges idegeskedés? Nyugi van, nem követ minket egy őrült gyilkos, hogy ennyire sietni kelljen. - próbálta Jacob a sajátos stílusában nyugtatni Tomot.
- Ó, dehogynem. - fordult vissza a kormányhoz.
Gyorsan beletaposott a gázba, majd elhajtottunk, miközben a fiúk ijedtükben összenéztek és kérdezősködni kezdtek, hogy miről beszélt az előbb.
Egyébként Tom az út során belenyomta a kezembe a telefonját, amire le voltak írva Emett feltételezhető segédei, munkatársai, akikről úgy tartottuk, hogy követnek minket.
- Egy dolgot tudnotok kell ilyenkor srácok! - kezdett prédikálni Tom. Még nem is nagyon ismertem ezt az okos(kodós)abb oldalát, úgyhogy kíváncsian figyeltem, mit akar mondani.
- Na, mondjad papa! - hülyültek hátul.
- Ha valaki követ titeket soha, de soha ne menjetek a saját házatokhoz, vagy a környékre, mert könnyen megtalálnak. Inkább menjetek a rendőrőrsre vagy valami, de soha ne a házatokhoz! És ha mégegyszer papának hívsz, úgy megváglak, hogy még azt is begipszelik, akinek elmeséled.

Mivel haza nem mehettünk, kitaláltuk, hogy bemegyünk a közelünkben lévő legnagyobb szupermarketbe, mert ott nagy a tömeg, szóval baj nem igazán lehet.

Szétszóródott a csapat, mert abban reménykedtünk, hogy így még kevésbé lesz esély arra, hogy megtalálnak a nemkívánatos személyek....
Amikor már mindenki megtalálta egymást, és ott álltunk a pénztárnál, megláttuk, hogy leparkolt egy fekete furgon, tele gyanús alakokkal.
Gyorsan kifizettük a dolgokat, amiket vettünk, hogy eltöltsük az időt, utána már siettünk is a kocsihoz, amikor az egyikőjük ránk mutatott, majd megszólított.
- Hé, Ti! Álljatok csak meg. - kezdtek el futni utánunk.