Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Ájulás

- Tom? Így hívják a szerencsés fiút? - kérdezte Mett.

Csak mosolyogtam rá, mert nem tudtam erre mit reagálni.

- Igen. - mondtam. Vajon nem hallotta jól?
- Sikerült italt választani? - nézett a szemembe Mett.
- Igen, két whisky-t kérnénk- néztem félre Debby szemébe, hogy elkerüljem a szemkontaktust Emettel.

Míg az italunkra vártunk bejött egy csapat lány, akik egy üveg Tequila-t rendeltek. De Mett nem is foglalkozott velük, helyettük egyből minket szolgált ki.
- Hova lett Tom? - bökte meg a vállam Debby, én pedig azonnal keresni kezdtem a szemeimmel.

Bárhova is néztem, nem találtam, így idegességemben gyorsam lehúztam a Tequila-t.
Még szétnéztem, hogy hátha megtalálom Tomot, viszont a fejem elkezdett fájni, az alakokat homályosan láttam és hirtelen elsötétült a világ.

Tom szemszöge:
Nagyon jól éreztem magam Adam-ékkel, de egy idő után furcsálltam, hogy nem hallottam Steph-ről, sem pedig Debby-ről. Azt mondtam a srácoknak, hogy fizetek nekik valami sört, vagy ilyesmit, de igazából Stephanie után akartam nézni.

Odaálltam a pulthoz, de meglepődtem, hogy nem az a pincér fogadott, aki eddig. Tapasztalatból mondom, ha egyszer leváltanak, tuti, hogy történt valami. Talán valami rossz... Máskülönben ott kell állnod a pultnál, bármi legyen is.

Szétnéztem, hátha megtalálom legalább Debby-t, hogy mondjon valamit, de nem jártam sikerrel, ugyanis őt sem találtam.

Mikor a beugró pultos éppen nem figyelt, gyorsan besurrantam a hátsó szobába, ahova csak a pultosok mehetnek be, és találtam egy kötényt, amin valami Emett neve szerepelt. Nem foglalkoztam vele, csak mentem a folyosó irányába és reménykedtem, hogy nem tűnök fel nekik. A folyosó legvégén egy lépcső fogadott, amin gyorsan felszaladtam és a tetején egy zárt ajtót találtam. Pontosabban kulcsra és lakatra volt zárva. Gyorsan letörtem a lakatot, majd a zárat próbáltam kilazítani. Ez volt az egyetlen hely errefelé, ahol előfordulhat Stephanie és a pultoska.
Ahogy nekiugrottam az ajtónak, egy idő után feladta a harcot, és sikerült bejutnom.

Beléptem és Stephanie zokogó látványa fogadott, miközben a kezei ki voltak kötözve az ágy lábához. Valószínűleg nemrég tért magához.
- Jaj, Zsepi... - mondta sajnálkozva.
- Se.. Segíts - mondta félig még kábultan.
- Itt vagyok. - nyugtattam.
- Ne!! - kiáltotta Steph, én pedig hátranéztem és még pont félre tudtam ugrani a pultos gyerek elöl. Komolyan mondom, hogy megőrült.

Kapott tőlem egy pár ütést és szerencsére elájult.

- Gyere gyorsan, Zsepi. Itt nagyon nem
biztonságos. - mondtam, majd próbáltam minél gyorsabban kiszabadítani.

Mikor sikerült csak úgy rohantunk ki a házból, vissza a folyosón át a diszkóba.