Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Pánik

- Mi? Miért?.. - lepődtem meg, de rögtön leesett. - Jaj, ne! - ijedtem meg.
- Ne,ne,ne,ne,ne - rángattam az ajtót.
- Gondolom, nem tudod a kódot. - mondta, de ezzel csak még jobban felhergelt.
- Igazán?! Ezt gondolod?? Szerintem ez egy tök normális reakció, mindenki így reagál, amikor tudják a kódot, és még véletlenül sem ragadnak bent a saját házukban! - üvöltöttem le.

- Jól van, biztos, hogy kitalálunk valamit! Meg amúgy is, most nem akartunk kimenni, nem? - próbált nyugtatni.
- Persze, persze. Mondd csak ezt. Tudod, egyáltalán nem jó érzés az, amikor az ember fogságba esik a saját házában. - pánikoltam.
- Na, neee. - döbbent le.
- Mi az már?! - kérdeztem sokkosan.
- Te klausztrofóbiás vagy! - vágta a fejemhez.
- Mi?! Ugyan már! - győzködtem. Nem akartam volna, hogy rájöjjön, mert hülyeségnek tartom ezt az egész fóbiát...
- Basszus, ha ez igaz, nagyon gyorsan el kell terelnem a figyelmed! Fagyi! Van itthon fagyi? - kérdezte tőlem.
- Itthon? - lepődtem meg. - Hát, nem tudom, kéne lennie.
- Remek! Akkor ülj le a kanapéra, én pedig megkeresem. - mondta, és már ugrott is.

Hihetetlenül fura volt, mert egyszerűen olyan volt, mintha mindig is itt lakott volna, és olyan lazán közlekedett mindenfelé (házon belül, persze), hogy szinte én éreztem magam vendégségben.
Miközben kapcsolgattam a tv-t és rámentem a Netflix-re, Tom hirtelen egy nagy csomag jégkrémmel ugrott be mellém a kanapéra.

- Ezt találtam! - mondta.
- Öhmm, oké. Nézzünk valamit? - vetettem fel.
- Miért ne?
- Juj, a kedvencem a pókember! Bármikor újra tudnám nézni. - mondta.
- Öhm, és jó film? - kérdeztem, ami elég hülyeség volt tőlem, mert most mondta, hogy a kedvence. 🤦🏻‍♀️
- Te még nem láttad?! - döbbent le.
Bólogattam, hogy nem, erre azonnal bekapcsolta.

- Nem értem, hogy hogy maradhatott ki neked, de most helyrehozhatod ezt a hatalmas hibát! - mondta ezt teljesen komolyan, de azért a szája sarka árulkodott egy kis mosolyról.
Már egy ideje néztük, amikor egyszer csak egy kopogást zavarta meg a ,,csendet".

- Vajon ki lehet az? - kérdeztem.
- Engem sokkal inkább érdekel, hogy hogy nyitjuk ki majd az ajtót. - mondta Tom. Jogos..

(Sziasztok! Ennél a résznél nem igazán sikerült még, de a további részekbe szeretnék több humort belecsempészni, és remélem, hogy meg tudlak nevettetni benneteket!☺️)