Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Töprengés

Amikor áthajolt felettem, valami megmagyarázhatatlan görcs fogott el. De biztos csak a hasam rándult össze, mert éhes vagyok.

- Szóval.. sikerült már kiválasztani az ételt? -ezt egy kissé morcosan kérdezte.
- Én egy gyros-tálat kérek..- kezdte Jeremy, majd szépen lassan mindenki leadta a rendelését.
- Kisasszony, Önnek mit hozhatok?
- Ööhhmm, én egy... - őszintén szólva, éppen azon gondolkoztam, hogy mit tudnék kérni, amit tudok normálisan, ember módjára is enni, anélkül, hogy leenném magam- ...adag sült krumplit szeretnék kérni ketchup-al.
- Rendben, még valamit hozhatok? - kérdezte, közben körbenézett a társaságon ártatlan arccal, és mintha a tekintete rám szegeződött volna, de lehet, hogy csak bebeszélem.
- Nem, köszönjük. - szólalt meg egy kis idő után Jeremy.

Miután a pincér elment, és anyáék belekezdtek valami hosszas beszélgetésbe, Jeremy megbökte a lábam az asztal alatt.
- Psszt... Stephanie..
- Mi az? - kérdeztem.
- Mi volt ez az egész az előbb a pincérrel., hah?
- Te meg miről beszélsz? - eddig biztos voltam benne, hogy csak én reagáltam túl a dolgot. Eddig mindig ez volt velem, a legkisebb hülye helyzeteket is túlgondoltam.
- A vak is látta! Eléggé megbámult.
- Azt nem mondanám- félmosolyra húztam a szám.
- Ha te mondod! Akkor nem tudom, hogy neked mit jelent a megbámulás, de javaslom, keress rá a teljes jelentésére.

És ha megbámult? Igazából nem jelentene semmit, mert most találkoztunk először és valószínűleg utoljára.

Egy kis idő múlva megérkezett a pincérünk a rendeléssel, és mindenkinek kiosztotta.
- Jó étvágyat! Megtennék, hogy miután megették, írnak egy véleményt az ételről és a kiszolgálásról? Sokat jelentene!
- Persze! - Mosolygott rá anya.- Milyen helyes fiú! -súgja oda nekem.
- Anya! Még hallja. - lehúztam a fejem, (magam sem tudom, miért gondoltam,hogy ez majd megold mindent🤦🏻‍♀️), mert eléggé kínosan éreztem magamat.
Miközben ettünk, nagyon jó volt a hangulat, szóval egész sokáig maradtunk, és nevetgélésünk közepette észrevettem valamit.