Rest Angeles||T.H. F.F.|| BEFEJEZETT

Kémkedés

- Akkor elmentem! - kiáltotta Jeremy, majd kiment a házból.
- Annyira kíváncsi vagyok, hogy hogy fog alakulni! - mondtam izgatottam Tomnak. - Szerinted...
- Miért érzem azt, hogy oda szeretnél menni? - vonta fel a szemöldökét, majd gyanúsan méregetett.
- Én.. ne..em.. - makogtam.
- Na, jó! Viheted a kocsit, de én tuti nem megyek! Nem akarom, hogy mérges legyen rám! Mi haverok vagyunk! - tette a szívéhez a kezét és úgy tett, mintha valami baráti fogadalmat kötöttek volna.
- De vidd Debby-t is, nem szeretném, ha csak egyedül mennél. - parancsolta.
- Igenis! - hülyültem.
- Ne már! - nézett fel sértődést színlelve. - Most ezt miért kell? Bocs,hogy féltelek!
Ekkor nagy mosolyra húztam a szám.
- Mi az? Ne.. ne nézz így rám! Most mit..mit csinálsz? - tárta szét a karját.
- Féltesz? - néztem rá bociszemekkel.
- Nem, csak kösd be magad és vidd Debby-t is. Ennyiii.. - majd kitessékelt a saját házamból. De fura... 😂

Odaérve Debby házához, ő már kint állt a kapunál.
- Wow! Hát ezt meg honnan loptad? - ugratott, amikor meglátta a Porschét-t.
- A szeméttelepről. - szívatgattam én is.
- Haha! Azért kemény, hogy ilyen kocsija van a barátodnak! Mit dolgozik? Bankrabló? - cseszegetett tovább.
- Haha. Már mondtam, hogy pincér.
- Ki van zárva! - motyogta.

- Tessék, itt vagyunk. - parkoltam le az étterem parkolójában, ahol Jeremy és a lány volt. Akinek mellesleg még mindig nem tudom a nevét, úgyhogy ez gáz lesz.

Belépve az étterembe, gyorsan kikotorásztam a táskámból a napszemüvegem, felvettem a kapucnimat és kémesdit játszottam. Na, jó, valamivel komolyabban csináltam, mint ahogy ez hangzik.... Igen, én tényleg egy érett 22 éves vagyok..

A Jeremy-ék melletti asztalnál foglaltunk helyet, ami egy vékonyka fallal el volt választva az asztaluktól, és próbáltuk a legkevesebb feltűnést kelteni. Több-kevesebb sikerrel.....
Először is Debby-nek tüsszentenie kellett.
- Mit csinálsz?! - förmedtem rá suttogva, de elég hallhatóan.
- Tüsszentek? - kérdezett vissza ironikusan, mert ez nem egy olyan fajta dolog, amiről tehetett.

Pár perc múlva egy pincér sétált oda hozzánk.
- Hozhatok önöknek valamit? - kérdezte udvariasan, egy cseppet talán hülyének nézve minket a kapucni miatt, de most nem érdekelt minket..
- Nem, köszönjük. - mosolyogtam rá, és ha eddig nem nézett hülyének, mostmár tuti.

Kb. fél perc sem telt el, már csörgött is a telefonom.
- Ezt nem hiszem el! - temettem a tenyerembe az arcom.
Közben Debby azonnal kinyomta, hogy a lehető legkevesebb feltűnést keltsük. Aha.......

- Na, hallasz valamit? - kérdezte Debby.
- Most mintha nem beszélnének.
- Szerintem kiment a csajszi mosdóba- súgja.
- Lehet.
- Elmondanátok, hogy mi a francot kerestek itt?! - förmedt ránk Jeremy.
- Jézusom, a szívbajt hoztad rám! - tettem a mellkasomra a kezem.
- Jaj, de sajnálom. Akkor mostmár talán nem fogsz megijedni, ha megkérdezem, hogy mi a lótúrót kerestek itt?!