Miattad maradnék

• 15 • columba •

Kolbász nagyon aranyos cica. Nálunk nincsennek olyan állatok, amelyeket magunkkal tarthatnánk a lakóegységeinkben, mind vadon élnek és jól megférünk egymás mellett. Alapjában véve húst sem eszünk, mármint nem igazit, hanem egy megtévesztésig ahhoz hasonló ételt hoztak létre elődeink, melyben sokkal több a tápanyag és egészségesebb is. Valahogy mégis jobban ízlik nekem az itteni állatok húsa.

Jungkook ágyán ülök és Kolbászt simogatom. Nagyon tetszik, hogy ennyire puha a bundája, hozzá pedig valami rezgő hangot ad ki, Jungkook szerint ilyen az ha a macska dorombol, mégpedig azért, mert élvezi, ahogy cirógatom őt. Engem is teljesen megnyugtat, nagyon jó érzés Kolbászt simogatni.

-Jimin, szombaton lesz egy fellépésünk a bandával. Van kedved eljönni? - szólít meg Jungkook a hosszú csend után, mialatt végig engem bámult, mint mindig, én meg már nem teszem szóvá. Lehet nem is engem néz, csak nem sikerült helyrehozni a szemtengelyferdülését.

-Fellépés? Milyen fellépés? - kérdezem kissé zavartan.

-Előadjuk a dalainkat a többi ember előtt is.

-Sok ember egy helyen? - ijedek meg egyből. - Nem akarok sok ember között lenni!

-Nem is kell! Végig velem lehetsz! Amíg mi a színpadon vagyunk, addig meg a szélén állhatnál!

Jó alkalom lenne, hogy megfigyeljem hogyan is zajlanak ezek a földi események, mint a bulik, de még mindig rettegek attól, hogy közéjük menjek.

-Vigyázok rád Jimin! - hangzik el Jungkook szájából.

-J-jó elmegyek, de akkor tényleg vigyázz rám! - fenyegetem meg a mutatóujjammal. Egyébként ezt a mozdulatot tőlük lestem el és észrevettem, ha így mondanak valamit egymásnak, azt parancsnak veszik, tehát most megparancsoltam Jungkooknak azt, hogy védjen meg. Egyébként is, ő a barbár földi, neki kell viaskodnia a fajtájával.

-Velem biztonságban leszel Minie! - mosolyodik el.

-Minie? Az én nevem Jimin, nem Minie! - rázom meg a fejemet. Igazából Nijim az, de ez most lényegtelen.

-Tudom, csak véletlenül becéztelek. - húzza el a száját.

-Ne csináld, nem tetszik! Jiminnek hívj! - mondom szigorúan.

-Oké... Te viszont nyugodtan becézhetsz! Anyáék néha Kookie-nak vagy Jungkookie-nak hívnak!

-Nem, a te neved Jungkook és én így foglak hívni. - felelem. Mi a bajuk a földieknek a nevekkel? Ha már van egy, minek találnak ki még többet ugyanannak a személynek vagy esetleg tárgynak?

-Rendben Jimin. Hívj, ahogy akarsz. - motyogja, talán letörten. Most mondtam neki, hogy Jungkooknak fogom hívni, nincs szükségem megint az engedélyére. Tényleg ilyen figyelmetlen?

-Fiúk, kész a vacsora! - kiabál Jungkook anyja.

-Megyünk! - ordít vissza a fekete hajú, amivel csaknem beszakítja a dobhártyámat.

-Ne kiabálj már! - morgom az orrom alatt.

-Bocsi. Menjünk enni! - elindul kifelé én pedig azonnal követem, hisz ételről van szó.

A földszintre érve, Jungkook egy asztalhoz kísér, ahol négy tányér ki is van rakva evőeszközökkel. Leülök az egyik helyre, mellém pedig Jungkook, majd egy rá meglehetősen hasonlító, mégis öregebb férfi lép hozzánk.

-Megdöbbentő milyen mértékben örökölted az apád génjeit! - ámulok el, miközben szemeim a két férfi között járatom. Az arc formájuk és az orruk teljesen ugyanolyan, viszont Jungkook helyesebb szerintem, valószínűleg mert fiatalabb.