Miattad maradnék

• 25 • fornax •

-Jimin, arra gondoltam, ma suli után elmehetnénk az uszodába. - mondja Jungkook az első óra előtt, amikor már mindenki a teremben ül és a tanítót várja.

-Uszoda? - kérdezek vissza. Hallottam már róla, de nem pontosan tudom mi is az. Az emberek tudnak úszni, mi aménusziak viszont nem. Szárazföldi lények vagyunk, nincs szükség úszásra, de ők valamiért nagyon szeretik. Érdekes. - Nem tudok úszni!

-Megtanítalak! Én nagyon jó úszó vagyok! - jelenti ki büszkén. Miért büszke arra, hogy egy kifejletlen, vízi lényhez hasonlóan tud úszkálni a vízben? Arra egy buta hal is képes...

-Yejun is jön? - nekem ugyanis még mindig az a feladatom, hogy a szőke közelében legyek és őt tanulmányozzam.

-Jun? Nem! - rázza meg a fejét azonnal.

-Akkor nem megyek. - fordulok előre, mivel a tanító is belép.

-Jó, elhívhatjuk őt is... - suttogja közel hajolva a fülemhez. Máskor nagyon zavarna, hogy a DNS-ét hallójáratomba juttatja ily módon, de jelen esetben teljesen más érzés jelenik meg bennem és az még mindig nem az undor.

Az iskolai idő mindig hamar eltelik a számomra. Egészen érdekes dolgokat is hallani, mert a földi történelem pont oly érdekes, mint a miénk, de sokkal véresebb, ami nem lep meg. A földi egy sokkal agresszívabb és kegyetlenebb humanoid faj. Véleményem szerint, soha nem fognak elérni a mi szintünkre, előbb ölik meg a bolygójukat, ezáltal pedig önmagukat is.

-Srácok! - integet hevesen Woojin a tanoda épülete előtt, a furgonjának dőlve, amivel a tűzijátékra is mentünk. Én visszaintek neki, hisz ez egy ilyen földi gesztus, én meg földinek akarok látszani, de a mellettem lépkedő Jungkook csak az orra alatt morog.

-Nem hiszem el...

-Woo! - rohan ki Yejun az ajtón, el sietve mellettünk, egyenesen a csapat másik fekete hajú földijéhez.

-Tudhattam volna! - morgolódik rébuszokban mellettem még mindig Jungkook.

-Mi az? - kérdezek végre rá.

-Szóltam Yejunnak, hogy jöjjön velünk, erre ő tuti elpofázta a többieknek is, így most mindenki jön!

-És?

-És? Én csak veled akartam menni, kettesben! - jegyzi meg sértődötten.

-Én nem bánom, hogy jönnek! - vonok vállat, eddigre pedig az autóhoz is érünk.

Jungkook még a kocsiban sem hagyja abba a duzzogást, mire a többiek incselkedni kezdenek vele. Kezdem kiismerni a földi szokásokat. Ha valaki megsértődik vagy haragszik, azzal civakodni kell. Olyat is láttam már, hogy megölelik egymást, ami által a mufurc fél felvidul. Jungkook mellettem elég mufurcnak tűnik, de mivel a többiek zaklatják és nem lesz boldogabb, a másik lehetőség mellett döntök, hogy azt próbáljam ki, emiatt közelebb húzódom hozzá és oldalról átölelem. Három döbbent szempár kezd vizslatni, míg fel nem nézek a fekete hajúra és meg nem látom a negyediket. Elrontottam volna valamit?

-Mit néztek? - kérdezem. Nem láttak még aménuszit, aki éppen egy földit ölel át? - Jungkook mérges, úgy tudom az ölelés segít ez ellen az érzés ellen!

-Végülis... a tiéd biztos! - gondolkodik el Woojin.

-Haver, többször kellene felidegesítenünk téged, akkor Jimin mindig ölelgetne! - vigyorog Chanhyun is a vezető mellett lévő ülésről hátra fordulva. Elengedném Jungkookot, mert véleményem szerint felvidult, hisz a barna hajúra mosolyog ő is, de megregadja karjaim és visszahúz magához.