Miattad maradnék

• 22 • draco •

Jungkook

Egyáltalán nem így terveztem a dolgot. Úgy gondoltam, hogy simán képes leszek Jimint ugyanúgy kezelni, mint eddig, miközben kiderítem mi ez az egész, de amint meglátom őt, bevallom, nagyon befosok tőle, hisz még az is lehet, hogy földönkívüli. Nevetségesen hangzik az egész és hihetetlen is, de annyira gyanúsan viselkedik, hogy egyszerűen nem mehetek el amellett a tény mellet, hogy talán ufó.

Miután hazakísérem, azonnal sietek én is az otthonomba és egy gyors köszönés után a szüleimnek, a szobámba rongyolok. Kihalászom a laptopomat az ágyam alól és a YouTube-on nézelődök az ufós videók között. Az egész napom így telik, de igazából semmi olyat nem tudok meg, amit eddig ne sejtettem volna. Sok kamu videó van fent, mégis némelyik egész meggyőző, viszont semmi konkrétumot nem tudok meg arról, hogy vannak-e olyan földönkívüliek, akik hozzánk hasonlók lennének. Mindegyik leírás mást mond róluk.

Rengeteget gondolkodom azon, hogy pontosan miért jöhetett ide Jimin, pontosabban Nijim, mert az a Khija így szólította. Ha viszont tényleg Nijim a neve, miért változtatta Jiminre? Azért, mert van ilyen koreai név és be akart illeszkedni?

A suliban is folyton figyelem őt, próbálom elemezni minden mozdulatát, de semmi gyanúsat nem látok, ami eléggé elbizonytalanít. Főleg, mikor próbára menet kificamítja a bokáját. Akkor nagyon megsajnálom őt, azért is, mert látom mennyire kétségbeesetten próbálja elérni, hogy Yejun ne érjen hozzá, mivel senki érintését nem viseli el, csak az enyémet. Ennek ellenére ugyanúgy bennem van a para iránta. Valamit titkol és tanulmányoz minket, ez pedig akkor is igaz, ha csak egy sima kém is, nem pedig űrlény.

Mikor a hátamra veszem, akkor is végig azon aggodalmaskodom, hogy valami csápot a fejemre cuppant és kiszívja az agyamat, vagy valami másik műszert enged rám, ami a fülemen keresztül mászik az agyamba. Érzem, hogy milyen közel van a nyakamhoz és a hajamba is beleszippant, ezzel kisebb szívrohamot okozva nekem. Most mintát vesz belőlem? Hamar odaérünk Woo-ékhoz, én pedig alig várom, hogy letegyem őt a kanapéra, utána pedig igyekszem kizárni mindent, amiben a dobolás rengeteget segít, hiszen eléggé jól le lehet vezetni általa a feszültséget és végre nem csak a földönkívüliek járnak a fejemben.

-Ez fura volt. - jegyzi meg Woojin, amikor Jimin szabályosan lekoptatva Yejunt, kissé bicegve hagy ott minket. - Szerintetek is félt tőlünk? - fordul felénk elgondolkodva.

Nos, tényleg valamiféle félelem volt a szemeiben és egészen biztos, hogy tartott tőlünk, még tőlem is, pedig eddig velem biztonságban érezte magát. Nem esik jól, hogy fél tőlem, de jelenleg én is fosok tőle, úgyhogy ez eléggé patthelyzet, mert így se én se ő nem fogunk közeledni a másikhoz.

-Kook, nem mész utána? - lök meg a könyökével Yejun.

-Nem. - vágom rá azonnal, majd inkább visszamegyek a próbaterembe, ahová mind a négy fiú követ.

-Miért nem? Összevesztetek? - érdeklődik Chan is.

-Ja, eddig össze voltatok nőve, most meg már vagy egy hete le se szarod őt! - bólogat Yejun.

-Nem vesztünk össze, csak... - keresem a jó kifejezést, amivel nem árulok el semmit a bennem lezajló faszságokból, de fogalmam sincsen mit mondhatnék. - Mindegy. A lényeg, hogy nincs semmi bajom! - mondom zaklatottan és felkapom a cuccaimat, majd én is lelépek.

Yejun többször is rákérdez a hétvégén, hogy mi a bajom, de mivel semmi értelmeset nem tudok kinyögni, inkább csak lerázom és megkérem, hogy ne faggasson. Mégsem mondhatom azt neki, hogy szerintem Jimin egy földönkívüli, mert hülyének nézne és kinevetne. Nincs bizonyítékom semmire, én sem vagyok biztos benne, ezért határozom el, hogy megpróbálok nem infarktust kapni a lila közelében, hogy kiderítsek valamit.