Miattad maradnék

• 30 • hydra •

Reggel, amint elegendőnek vélem az alvással töltött földi órákat, könnyedén felnyílnak a szemhéjaim. Jungkook szobáját a Föld napjának fénye világítja be, ezzel felfedve annak minden zugát. Kolbászt is észreveszem, amint az ágy végében szunyókál. Nagyon aranyos. Meleget érzek a hátamon és a nyakamat is szakadozottan csikizi valami. Vállam felett nézek hátam mögé, de nem igazán látok semmit, egyedül fekete hajat.

Azt vettem észre, hogy a Földön, szépen lassan ellustulok. Az Aménuszon minden időnk be van osztva és nem igazán van beleszólásunk abba, mikor van szabadidőnk, mindent a tanács szab meg, de itt nincsennek ilyen szigorítások. Könnyű megszokni azt, hogy az iskolán kívül teljesen én rendelkezem az időmmel, ahogy ezt most is teszem.

Készülnöm kellene, de jobban esik az ágyban feküdni és pihenni, holott semmi szükségem már rá. Kicsit ficánkolok, hogy elgémberedett testrészeim kinyújtsam és tovább tudjak heverészni, ezzel közelebb kerülök Jungkook testéhez. Kezei jobban körém szorulnak a takaró alatt, valami kemény pedig a fenekemnek nyomódik.

Mi lehet az?

Kíváncsian nyúlok be bal kezemmel a takaró alá, hogy felderítsem a hátsó fel tájamat bökő érzés okozóját. Kettőnk közé vezetem végtagom és Jungkookot kezdem tapogatni. Ágyéka környékén van a kitüremkedés, amit meg is markolok. Kemény. Jungkook nyög egyet a fülem mellett.

Ez a nemi szerve?

Azonnal elengedem a vérrel telt hímvesszőt, Jungkook pedig felkel mellőlem, sőt, az ágyról is, lerántva rólam a takarót. Érdeklődve fordulok meg az ágyon. A földi dülledt szemekkel figyel, mintha meglepődött volna. Persze megértem, engem is váratlanul ért a fenekemet nyomó kemény hímtagja, amit meg is fogtam...

-Miért vagy meztelen? - kérdezi zaklatottan, eltakarva szemeit, de ujjai között továbbra is figyel. Nem értem miért jó ez, hiszen ígyis-úgyis lát engem...

A takaró lehullik róla a földre, így újra láthatóvá válik a dudor a nadrágján. Csak azt tudom figyelni.

-Nem vagyok az, póló van rajtam! - pontosítok.

-Ne bámulj már Jimin! - fordul el azonnal.

-Te is bámultál engem! - jegyzem meg, hiszen amíg én őt, ő engem vizsgált sötét szemeivel.

-Hol van a nadrágod? - kérdezi.

-Az íróasztalodon.

Jungkook odanéz.

-Miért van ott? Miért nem rajtad van?

-Levettem - mondom. Nyilván nem teleportált, hiszen az csak egy egyszerű nadrág, nem egy speciális teleportációs viselet, amely képes teret változtatni... Ez még az Aménuszon is fejlesztés alatt áll, képtelenség, hogy a földiek hamarabb rájöjjenek a tárgyak azonnali térbeli áthelyezésére!

-De miért?

-Azt hittem ezt szeretnéd, amikor azt mondtad, nem hordhatom a volt kapcsolatodból származó ruhát!

-Mikor vetted le? - kérdezi még mindig háttal állva nekem. Én még az ágyon ülök, ugyanúgy félig meztelenül.

-Amikor elmentél fürdeni.

-Végig csupasz voltál? - hallom hangján mennyire meg van döbbenve, de nem értem miért. Ő is és én is hímneműek vagyunk, habár az ő teste lenyűgözőbb, mint az enyém. Eszembe jut, milyen volt meztelenül látni őt. Vajon ő is azt érzi, amit én akkor? Zavarban van?

-Jungkook! - kelek fel az ágyról, majd felé lépdelek. - Zavarban vagy?

-Igen!

-Miért?