Miattad maradnék

• 37 • libra •

Hamarabb otthagyom a szobában a két földit, mert valami jó illatot érzek a próbaterem felől és ahogy kiérek oda, a kis asztalon - ami a fal mellett van a kanapé mellett, amin eddig mindig a zenéhez szükséges hangszerek kiegészítői voltak - meglátok két tányér ételt. Ha emlékezetem nem csal - márpedig nem csal - akkor ez úgynevezett rántotta, amely tojásból van és kenyér, valamint paradicsom is van még hozzá. Azonnal felveszem az egyik tányért és engedve ösztöneimnek, falatozni kezdek.

Jungkook és Woojin olyan sokáig marad a szobában, hogy nem csak az egyik, de a másik tányér tartalmát is megeszem. Végül is a túlélésért mindent meg kell tenni és a világ úgy működik, hogy az erősebb, pontosabban - a mi esetünkben - a fürgébb éli túl. Ha a földinek fontosabb dolga van, mint az élelem szerzés, az az ő baja.

Jól lakva dőlök hátra a kanapén és kinyújtom lábaimat, hogy ne nyomjam össze a gyomromat. Most egy kis ideig nagyon fog feszíteni, hisz tele van, de hála a gyors anyagcserémnek és emésztésemnek, hamar elmúlik. Jungkook és Woojin ebben a pillanatban jönnek be a próbaterembe, ahol én a kanapén ülve, egy-egy üres tányérral az oldalamon ücsörgök. Megtorpannak, majd Woojin felnevet, míg a másik földi csak zavartan figyel.

-Úgy látszik éhen maradsz Kook. Jimin felfalta a te reggelidet is! - kuncog még mindig az idősebb fekete hajú.

-Ja, Jiminnek elég nagy az étvágya! - mondja Jungkook, aztán különös mosolyra húzódik jobb szája sarka és a fajtársához fordul, majd halkabban folytatja. - Remélem ezt a jó szokását az ágyban is megtartja!

-Menj már! - löki meg bal vállát Woojin felháborodva, mégis vigyorogva.

-Az ágyban is nagy az étvágyam! Nem számít a helyszín, mindig ki vagyok éhezve! - szólalok meg végül én is. A Földön tényleg gyorsabb az anyagcserém, ezért eszek jóval többet és ezért vagyok gyakrabban éhes.

Nem tudom mi bajuk van, de mindketten döbbenten merednek rám, ugyanakkor Jungkook hamarabb reagál és elvigyorodik.

-Ezt nem tudom megszokni... Hogy tud mindig ártatlan képpel ilyen kétértelműen fogalmazni? - motyogja Woojin.

-Én már megszoktam és rohadtul bejön! - jegyzi meg a másik földi fiú, miközben végig engem figyel, alsó ajkát pedig fogai közé veszi.

Most én vagyok az, aki értetlenül figyeli a földit, miközben a szívem gyorsabban kezd dobogni, a lélegzetem felgyorsul, majd eszembe jutnak az éjjel történtek, emiatt el is kell tekintenem róla. Hihetetlen, hogy egyre többet jövök zavarba és el is pirulok, pedig a tegnapi is csak egy természetes testi reakció volt, amit a földi - tapasztaltabb révén - kezelt helyettem.

-Hazamegyek! - állok fel a kanapéról, mikor már nem feszül annyira a gyomrom.

-Mi? Miért? Úgy volt, hogy együtt töltjük a napot! - mondja hangosabban szólva Jungkook, miközben felém is lép és valamiféle ijedtség jelenik meg az arcán.

-Nem, úgy volt, hogy reggelizünk, de én már jól laktam, tehát nincs értelme itt maradnom! - rázom meg a fejemet, majd felveszem a kabátom, de mielőtt kiléphetnék az ajtón, a földi meg fogja a kezemet, ezzel megakadályozva engem a tervem végrehajtásában.

-De ebédelni még elmehetünk! Meg, mutathatok neked egy jó helyet! - ránt közelebb magához és szinte könyörögve folytatja. - Ne menj még, Jimin!

-J-jó, akkor nem megyek haza - pislogok rá megszeppenve, aztán a karomon lévő kezére pillantok, amivel kissé erősen szorít.

-Ne haragudj! - enged el azonnal és hátrál is egy lépést. Ő is felveszi a kabátját, majd megindul kifelé.