Az elmúlt pár nap gyorsan eltelt, élveztük a villa kényelmét. A mai nap csütörtök ami végjátékot jelent, amit remélem meg is fogunk nyerni. Mivel Zozo hétfőn beledobott a medencébe, kiterveltem neki valamit.
Az erkélyen mászva hallkan besurrantam a szobájába egy kulacs vízzel. Szerencsémre ő még mélyen aludt, így odamentem majd nyakonöntöttem egy kis vízzel.
Jóóreggelt kismajom - nevettem
Pfhuh te nem vagy normális - köpködte a vizet ami a szájába ment.
Édes bosszú kedves Zozo - mondtam, majd kiindultam a fiú szobájából.
Furán hangzik, de egészen megkedveltem.. még ez alatt a pár nap alatt is.
A reggeli jó hangulatban telt, mi Zozoval gyakran kaptuk magunkat szemkontaktuson, ami másoknak is feltűnt. A pályára érve pozitívan állt a csapatunk a rajthoz. Az első kiválasztási kör jól is sikerült
🔴6-2 ide
A második kiválasztási kör viszont kevésbé, mivel a kihívók feljöttek 🔵9-7-re
Én voltam az utolsó. Minden erőmet megfeszítve futottam, sikerült is előnyt hoznom Bogi ellen, de a karika nem az esetem így vesztettünk.
A leggyengébb statisztikájú férfi pedig nem más mint Szilveszter! (Nem valóságalapú, nem úgy történik ahogy az eredeti exatlonban) Akinek pedig párbajellenfelet kell választani neki, Gabi te vagy. Nos ott összeomlottam.. sírva szálltam be a csónakba amivel vittek minket majd felszaladtam a szobámba és mégjobban sírni kezdtem..
Hé Gabi! Nyugi, bárkit is vesztünk el erősödik a csapat, az erősebb marad bent - lépett oda hozzám Fatima.
Köszönöm, hogy bíztatsz, megpróbálom összeszedni magam - dobtam oda egy erőltetett mosolyt, majd mikor a lány kiment újból sírva fakadtam. Pár perc múlva kopogást hallottam..
Gyere.. asszem - mondtam
Az ajtón Zozo lépett be.
Na! Figyelj - ült le az ágyamra. Ne sírj, minden rendben lesz, elhiszem, hogy ez nehéz feladat de segítünk eldönteni, hogy kit kell jelölnöd.
~Behívták a csapatot~
Én szívesen vállalom -mondta Dávid.
Igazságos párbaj kéne.. - válaszoltam
Misi? - kérdeztem félénken.
Ha a csapat is úgy gondolja, felőlem rendben- mondta Misi azzal mindenki kiment a szobából Zozot kivéve.
Ezt jól elszúrtam..- gondolkodtam hangosan
Semmit nem szúrtál el - tette kezét a vállamra. Én is így döntöttem volna.
T-tényleg? - kérdeztem szipogva.
Igen, ez így igazságos. Naa ne sírj gyere ide! - azzal magához szorított és megölelt. Megvárta míg megnyugszom majd kiment a szobámból és egy halvány mosolyt küldött felém.
Nos sziasztok ^^ ez a rész elég hosszúra sikeredett, de ilyen is kell.
Ha minden igaz holnap, vagy legkésőbb holnapután folytatom.
Jó olvasást: zozixlover💘
YOU ARE READING
Az én csillagom /Exatlon FF/
Fanfiction- Látod azt a csillagot?- Mutatott Zozo az égre. - Amelyik olyan fényesen ragyog?- kérdeztem. - Igen.. az vagyok én, a te csillagod, és mindig ott fogok ragyogni az égen, vigyázok rád. Erre csak elmosolyodtam és fejemet a vállába fúrtam.. Noos ez...
