Az én csillagom /Exatlon FF/

Part 22 ~ Szeretlek (End)

A férfi döntőt Dave nyerte aminek nagyon nagyon örültem hisz egy nagyon rendes srác akinek tényleg szüksége volt erre az összegre, nagyon nagyot küzdött.
- Gratulálok Dave, nagyon ügyes voltál, megérdemled - gratuláltam a fiúnak.
- Köszi Gabi, ugyanezt gondolom. Egy közös győztes fotóban benne vagy? - fogta meg a vállamat Dave.
- Ki nem hagynám - álltunk fel a dobogóra.
A stáb fotózni kezdett minket, s Dave átkarolt és jobban magához húzott hogy mindenem benne legyen a képben. (upsz ez felreerheto volt ~zozixlover) Oldalra pillantottam, s megláttam Zozot amint épp felhúzott szemöldökkel bámul az épp engem ölelő Davera.
                                       xxx

Mindenki gratulált Davenak, ünnepeltünk, majd mikor lecsillapodott a hangulat odaléptem Zozohoz.
- Csak nem vagyunk féltékenyek? - pöcköltem meg az orrát.
- Egy ilyen gyönyörű lányra hogy ne lennék? - vágott kisfiús arcot.
- Még mindig zavarba tudsz hozni - mosolyogtam paradicsom pirosan.
- Kéne pár kép itt - gondolkodott a fiú.
- Támogatom az ötletet, elvégre ki tudja mikor jutunk még el Dominikára - vontam vállat, majd a fiú után siettem aki már kereste a tökéletes fénykép helyszínt.
Gyorsan lőttünk pár fotót, majd szóltak, hogy pakoljunk mert 2 óra és indul a repülő amivel hazamegyünk.

                                      xxx

Felszállt a gép.. 5 hónap sok idő.. sok idő távol a családtól, a barátaimtól a testvéremtől de itt vagyok, megnyertem, otthon várnak. Hiányozni fog ez az egész bár várom a visszatérést a normális életembe. Ahogy elindultunk egy kicsit könnybe lábadt a szemem, majd Zozo ölébe dőltem.
- Mi bánt? - játszadozott a hajammal.
- Csak fura lesz a rendes élet, hiányozni fog minden.. 5 hónap azért sok - haraptam be az ajkaim.
- Megértelek, nekem is hiányozni fog, de gondolj arra hogy mennyire jó lesz látni a szeretteid - mondta nyugodt hangon.
- Igazad van - öleltem át.

                                      xxx

Leszállt a gépünk. Megérkeztünk Magyarországra. A család már a reptéren várt. Mikor megpillantottam őket sebes tempóban rohantam hozzájuk majd Andrea nyakába ugrottam előszőr majd szépen sorban mindenkit megöleltem.
- Nem is tudjátok felfogni hogy mennyire hiányoztatok! - mondtam sírva.
- Nekünk jobban! És szerintem van pár mesélnivalód is, mondjuk a híres neves Kempf Zoltánról? - mosolygott a család is.
- Hát az úgy volt hogy... - meséltem el az egész történetünket.

                                     xxx
- Gabi! Tudnál jönni egy percre? - kiabált utánam Zozo.
- Persze! Egy fél óra is jövök - kacsintottam a családra.
Lassan sétáltunk ki a reptérről, s leültünk a közeli parton.
- Gabi nekem te lettél az életem, és nem tudlak elengedni, de ez a távolság így nem megoldható.. - lábadt könnybe Zozo szeme is.
- Igen sajnos ezzel tisztában vagyok.. nem tudom mi lesz velem nélküled - borultam karjai közé.
- Megígérem hogy amilyen gyakran tudok jönni fogok, aztán ki tudja mit hoz még az élet - simogatta az arcomat.
                                       xxx

Félórát időztünk el a parton, majd eljött a búcsú ideje.
- Van egy sejtésem, hogy nem utóljára láttuk egymást, Kempf - mosolyogtam könnyes szemekkel a fiúra.
- Ebben biztos lehetsz - indult el a másik irányba.
- Gyorsan menj, mielőtt mégjobban elsírom magam! - nevettem.
- Szeretlek Gabi, mindig is szeretni foglak! - futott vissza, és utoljára hevesen megcsókolt, majd eltűnt a tömegben..
Lassan értünk haza. Minden furcsa volt, furcsa volt hogy pihenhetek, furcsa volt hogy itthon vagyok, de az volt a legfurcsább, hogy őt nem érezhetem magam mellett..

                                        xxx
Eltelt három hónap mióta vége van ennek az egésznek, nem mondom hogy nem hiányzik de a rendes élet jobb.. Zozoval sokat találkozunk, mert rájöttünk, hogy nem bírjuk sokáig egymás nélkül..

Ez lenne az én kis történetem és így lett hát Kempf Zoltán Az én csillagom.

Sziasztok! Huu.. sokat gondolkodtam a befejezésen es vegul erre jutottam, hogy azert ne legyen sad and vagy hogy is mondjak ezt.. amikor elkezdtem irni ezt a könyvet ugy gondoltam, hogy orulok ha 500an elolvassák most pedig nem sok hianyzik a tízezer olvasóhoz! Rengeteget köszönhetek nektek! Nagyon nagyon szepen koszonom es hálás vagyok mindenkinek aki vegig követte a történetet! Ne aggódjatok nem hagylak titeket iras nelkul, hamarosan új könyvbe kezdek. Addig is legyetek jók
K @zozixlover 💘