Az én csillagom /Exatlon FF/

Part 13 ~ Meglepetés

Nagyon jól éreztem magam velük és hálás voltam a csapatomért, de főleg azért, hogy Zozo ilyen közel került hozzám.

xxx

Sajnos az előnyt nem sikerült elhozni a csapatnak, ezért 3 másodperc hátrányunk van, ami talán nem is mondható annyira borzalmasnak, hazaértünk a villába, beszélgettünk kicsit majd lefeküdtünk aludni. Szörnyű volt az időjárás, esett az eső és villámlott ezért csak pár órát tudtam aludni, mert az éjszaka közepén felébredtem arra, hogy egy hatalmasat dörgött az ég amitől nagyon megijedtem. Megpróbáltam visszaaludni de nem sikerült ezért úgy döntöttem átmegyek Zozohoz hátha megengedi, hogy ma nála aludjak. Gyorsan belebújtam a papucsomba majd benyitottam a békésen alvó fiúhoz és megráztam kicsit a vállát.
- Zozii ébredj kérlek - pöcköltem meg az arcát.
- Máris reggel van? - pillantott rám álmos szemekkel.
- Nem csak figyelj kicsit félek a vihartól és.. itt maradhatnék veled, csak ma? - kérleltem.
- Persze, hogy maradhatsz bújj csak be szorítok helyet neked. - azzal arrébbhúzódott az ágyon.
Én teljesen kimentem a szélére mert féltem, hogy nem fér el tőlem. Hirtelen azt éreztem, hogy egy erős kar fonódik körén majd azt, hogy Zozo magához húzott és átölelt. Én teljesen elpirultam ismét, de hálisten most ő nem látta mert arccal a másik irányban feküdtem.
- Jó érzéssel töltött el, hogy itt van nekem, nem is tudom mi lenne velem nélküle - gondolkodtam magamban.

xxx

Reggel Zozo ágyában ébredtem, s ugyanúgy ölelt át, mint ahogy elaludtam. Meg sem mertem mozdulni, nem akartam felébreszteni a fiút de egy idő után kényelmetlen volt az a pozíció amiben feküdtem így szembefordultam vele. Lassan elkezdte kinyitni a szemeit majd rám mosolygott, s ismét csak centiméterek voltak köztünk.
- Jó reggelt - nézett rám széles mosollyal.
- Neked is - mosolyogtam vissza.
- Ma is csodálatos vagy - simogatta meg arcomat.
- Kócosan és pizsomában? - nevettem el magam majd felkeltem az ágyból és indultam a fürdőszoba irányába.
- Mindenhogyan tökéletes az én Gabim. - felelt.
- Már a tied is vagyok? - fordultam vissza.
- MÉG nem - kacsintott egyet majd levette pizsomafelsőjét.
A szemem megakadt szépen kidolgozott felsőtestén és pár másodpercig csak őt tudtam nézni.
- Na mi az? Csak nem tetszik? - húzta kacér mosolyra a száját.
Csak megforgattam a szemeim és bementem a fürdőszobába megmosakodni. Mire kiértem Zozo már felöltözve várt.
- Ajjaj nekem a szobámban maradt a ruhám - mondtam a fiúnak.
- Menj csak, öltözz fel nyugodtan, megvárlak - engedett ki az ajtón a fiú.
Átvettem a ruhámat majd Zozo szobája felé vettem ismételten az irányt, de valaki megállított.
- Hova hova? Nem reggelizni kéne? - mondta Brigi.
- Megbeszéltük, hogy kettesben megyünk le Zozoval - dobtam egy mosolyt a lány felé.
- Juuuj sok sikert, tudtam, hogy bejössz neki! - bökött oldalba.
Ismét bekopogtam, mire Zozo kinyitotta az ajtót és átkarolt. Így mentünk le a lépcsőn, s mikor a többiek látóterébe értünk levette rólam kezét, s előreengedett.
- Szép jó reggelt, milyen egyszerre érkeztetek - nézett ránk Zsolti.
- Már csak RÁTOK vártunk - hangsúlyozta ki a szót Dorka.
- Gyertek szolgáljátok ki magatokat, a lányok kitettek magukért! - mutatott az étellel megrakott asztalra Dávid.
Reggeli után összepakoltuk a cuccainkat, majd az ajtóban nyomtunk egy bajnokokat.
- Meglesz a végjáték így is! - mondta Zsolti.
- Meg bizony - mondta mindenki egyszerre.
Ma vizes, nagy medencés (mi a fene annak a neve? - zozixlover) pálya volt.
- Szeretem ezt a pályát! - ujjongott Dávid.
A meccsek nagyon szorosak voltak, a hátrány rajtam és Zozon volt, de ennek ellenére 8-8.
- Gyerünk Zozo! - kiabáltam a pálya széléről.
- Menni fog nagyon kell! - biztatta Zsolti a fiút.
Jót is tett a csapat szurkolása, be is húzta is 9-8 volt a javunkra. Legjobb női játékosnak engem jelöltek, így minden erőmön azon voltam, hogy ezt most behúzzam. Nem veszíthettünk el senkit. Végigvezettem a pályát, majd teljes erőmből futottam. Az ügyességin korongokat kellett egy dobozba juttatni. Koncentráltam, s hallottam ahogy Zozo szurkolt nekem.
- Gabi koncentrálj megvan!
És abban a pillanatban beledobtam az utolsó korongot a dobozba.
- És Gabi behúzza! 10-8-ra a bajnokoké a végjáték. - tapsolt a műsörvezető.
Örömömben odafutottam a többiekhez, lepacsiztunk mindenkivel, s Zozo összeborzolta a hajamat.
- Látod, hogy képes vagy rá. - mondta majd kezét vállamra tette. Csodálatosan teljesítettél ma. Erre csak rámosolyogtam.

xxx

A villába visszatérve a fiúk a medencébe szaltóztak, mi pedig egy talpast ugrottunk. Egymást fröcsköltük és elszórakoztunk. Mindenkit örömmel töltött el, hogy egyben marad a csapatunk, így hatan. A nagy medencézés után leültem az ágyamban és gondolkodtam azon, hogy hogy lehetnek a szüleim és a testvérem. Iszonyúan hiányoznak. Hirtelen kopogást hallottam meg, mire kinyitottam az ajtót.
- Valami baj van? - ült le mellém az ágyra Zozo.
- Nem, nem nincs semmi - feleltem közömbösen.
- Látom hogy van. Nekem nem tudsz hazudni. - mosolygott rám.
- Csak hiányzik a családom - sírvafakadtam.
- Megértelek. - karolt át. Nekem is hiányoznak. De most ha már eddig eljutottál bizonyítsd be nekik, hogy képes vagy rá.
- Zozo.. - néztem fel rá.
- Igen? - pillantott vissza.
- Nem tudom mi lenne velem egy ilyen támasz nélkül mint te. - dőltem az ölébe.
- Aranyos vagy - cirógatta meg az arcomat, mire kirázott a hideg.
Hirtelen Zozo felállt, megfogta a kezem, majd magával húzott.
- Mire készülsz? - néztem rá értetlenül.
- Gyere és meglátod. - kulcsolta össze a kezünket.

Nos sziasztok! Ne haragudjatok az éjjeli részért, ismét megszállt az ihlet 🥰 Jo szorakozast jo olvasast.
K zozixlover 💘