Az én csillagom /Exatlon FF/

Part 17 ~ Telefonálás

Annyira tökéletes volt vele minden.. sosem akartam, hogy végetérjen.

                                    xxx

Mai nap jutalomjáték, telefonálás. Remélem most nem úgy teljesítünk ahogy tegnap,mert az borzasztó lenne. Most nagy lelkierőt adna, ha beszélhetnék Andreával. Gyorsan megreggeliztünk a csapattal közösen, majd vitt minket a busz a pályára. Palik felkonferálta a pályát, az ügyességi is elég furcsa volt, mert az utolsó labdával egy cserepet kellett kidobnunk. Utoljára arra emlékszem, hogy 1-1 volt az állás, majd hirtelen a semmiből 7-1 a kihívók javára..
Szinte biztos voltam benne, hogy elveszítjük ezt a napot, de mindenki összekapta magát, felszívtuk magunkat és feljöttünk 8-7-re.

xxx

9-8 az állás a mi javunkra, én állok a rajtnál. Arra gondolok, hogy mindent meg kell tennem, hogy egy kis időre láthassam a családom így a képernyőn keresztül is, mert hatalmas motivációt adna nekem. Kifújtam a levegőt, s rajtoltunk. Vikivel egyszerre értünk az ügyességi feladathoz. Bedobtam a két labdát, majd jöhetett a cserépkitörés. Az első és a második labda még a közelébe se ért, de biztattak, hogy képes vagyok rá, így felszívtam magam és pár elhajigálás után kidobtam a még betöretlen cserepet. Örömömben egy szivecskét mutattam a levegőbe, míg Viki az öklével a cserepet törte be. Odafutottam örömömben a többiekhez, Zozo felkapott és megpörgetett a levegőben, majd átkarolt.
- Na, már csak a videohivást kéne kihúznunk - mosolygott Zsolti a csapatra.
- Az nagyon szuper lenne - tapsolt Szandi.
- Nos hát Gabi te hoztad az utolsó pontot, így tied a csillagválasztás joga - mondta a műsorvezető.
- Az egyest szeretném - mutattam rá.
- Biztosan?
- Biztosan. Bajnok kettest nem választ - mosolyogtam csapattársaim felé.
Palik Laci lassan emelni kezdte a csillagot, mikor megláttuk, hogy videochat lesz, Szandi elsírta magát a fiúk örültek, én pedig felsikítottam örömömben.

xxx

Bevezettek abba a szobába, ahol telefonálhattunk, majd leültünk és egyesével mentünk ki a kitett telefonhoz. Mikor rajtam volt a sor remegve ültem be a székbe, majd rányomtam a hívás gombra, s vártam, hogy Andrea felvegye.
- Sziaa úristen - köszöntem.
- Sziaa! - köszönt vissza.
- Én.. nem fogom sokáig bírni sírás nélkül - mondtam, majd éreztem, hogy már jönnek ki a könnyeim.
Beszélgettünk még pár percet, megmutatta az új tetoválásait, majd átadtam a helyet a többieknek is.

xxx
A táborba visszatérve mindenki boldog volt. Szerintem ez nagy motivációt adott a csapatunknak, hogy beszélhettünk szeretteinkkel. Pár gondolatot beszélgettünk még, majd mindenkit elnyomott az álom. Az éjszaka folyamán nem tudom mennyi idő lehetett, de csak forgolódtam, majd úgy döntöttem, hogy felkeltem Zozot, talán nem fog megutálni. Ágya fele vettem az irányt, majd óvatosan rázni kezdtem, nehogy a mellette alvó Zsoltit is felkeltsem. A fiú álmosan nyitogatni kezdte szemeit.

Sziasztok! Egy. URISTEN 5k 🥺 mostmar nem fogom egyesével köszöngetni, de ezt most nagyon szepen!! Második bocsanat hogy nem volt rész, de borzasztóan nem ertem ra illetve el is felejtettem (haha ugyes vagy Kira) na mindegy. Jo olvasast!
K zozixlover💘