Az én csillagom /Exatlon FF/

Part 20 ~ Hármak összecsapása

Bólintottam, mire egyetértően pillantott majd elhagyta a szobámat.

                                         
Eltelt a verseny nélküli időszakunk Zozoval, s ma hármak viadala következik mind a férfiaknál mind a nőknél. A versenyt legutóbb Viki és Dávid hagyta el. Dorka kicsit össze van omolva nélküle, de próbálom mindenben támogatni őt.

                                         xxx
Gyomorgörccsel álltam a rajthoz, s indultam el a pályán. A dobás jobban összejött Dorcinak ezért ezt a futamot ő nyerte. Dorka esett ki elsőnek, ezért ketten folytattuk tovább az összecsapást. Hiába vetettem be minden erőm, a végén Dorci került ki győztesen a hármak viadalából, így holnap biztos, hogy Dorkával párbajozom amit borzasztóan nehezen tudok feldolgozni. Nagyon megszerettem a verseny alatt és ha én ha ő esünk is ki, akkor is szörnyű lesz egymás ellen versenyezni.
- Következzen a fiúk összecsapása! - jelentette be Palik.
Zozo és Adu álltak a rajtnál.. a piros fiú csak úgy suhant a pályán. Az ügyességit is előbb kezdhette és rá is érzett ezért nyert. Davvel jött a mérkőzésük, amit a kékben versenyző fiú nyert meg. Sajnos Zozo elsőnek ült le a kispadra, ezért mindketten párbajra kényszerülünk holnap. A hármak összecsapását végül Adu nyerte meg, bár az igazat megvallva nem nagyon figyeltem a két kékre.

                                          xxx

A meccsek végén bementünk a villába, rendbe szedtük magunk majd megvacsoráztunk. Vacsora után átkopogtam Zozohoz, de mivel senki nem nyitott ajtót bementem.
- Zozo? - kérdeztem kicsit megszeppenve.
- Egy pillanat és jövök - kiabált ki a fürdőből.
Leültem, majd arra lettem figyelmes, hogy pulcsiai kiterítve fekszenek az ágyon. Gyorsan magamhoz húztam egy piros "ride" feliratút, majd illatát mélyen magamba szippantottam. Ekkor kinyílt az ajtó, s egy félmeztelen Zozoval találtam magam szemben.
- Szia - karolt át.
- Sz-szia - teljesen zavarban voltam tőle. Főleg, hogy így látom, félig ruha nélkül.
- Gyorsan felkapok valamit magamra, mielőtt mégjobban paradicsom leszel - kacagott, s azzal felvett egy pólót.
A pulcsija még mindig az ölemben hevert, amit ő ügyesen ki is szúrt.
- Tetszik a pulcsim? - emelte rám a tekintetét.
- Hmm hát igen.. eléggé - néztem a még mindig ölemben fekvő ruhadarabra.
- A tiéd lehet - mosolyodott el.
- Tényleg? Köszönöm! - ugrottam a nyakába.
- Ez csak természetes - ölelt mégjobban magához.
Egy kis idő múlva visszaindultam a saját szobámba, s álomra is hajtottam fejemet.

                                     xxx

Reggel viszonylag hamar felkeltem, így gyorsan megreggeliztem, majd futottam is Dorka szobájába, hogy megbeszéljük a mai napot.
- Dorkaa! Ébren vagy? - nyitottam be.
- Ébren - kortyolt bele a kávéjába.
- Csak annyit szerettem volna, hogy ugye mai napon egyikőnk kiesik. Bármelyikőnk is fog, borzasztóan fogsz hiányozni nekem, a napi tanácsaid a bíztatásod és teljes egészében ez a mosolygós pozitív lány akit megismertem! Nagyon de nagyon nem szeretnék veled megmérkőzni és az igazat megvallva nem is gondoltam, hogy fog kelleni.. - mondtam már már elpityeredve.
- Oh Gabi! Én is ugyan ezt gondolom, és nem szeretnélek elveszíteni! Igaz vagy egyikőnk vagy másikunk ott fog szurkolni a kispadon, de akkor is az már nem ugyanaz. A mai naphoz neked annyit, hogy kapcsolj Dorka üzemmódba és hajrá! - ölelt meg.
A pályára érve jobban kezdtem érezni a gombócot a torkomban. Felálltunk a rajthoz Dorkával, majd egymásra néztünk utoljára, de nem csak úgy mint a csapattársak, hanem mint csapattársak és barátok egyben, s könnybelábadt mindkettőnk szeme. Meghallottuk a sípot, s rohantunk.. az első fordulót én nyertem, a másodikat Dorka, majd 2-1-re vezetett ő a harmadikban...

                                         xxx

- Dorka exatlonjának vége!
Szomorú tekintettel jöttem le a pályáról. Boldog voltam de egyben szomorú is. Boldog mert a döntőben vagyok, s szomorú mert elveszítettem Dorkát.
- Sajnálom - borultam karjai közé.
- Mit? Semmit nem kell sajnálni! Ennek így kellett történnie. Mondtam, hogy képes vagy rá de mostmár csak nyerd meg ha nem magadért akkor értünk! Padlógáz Gabi, menni fog - szorított magához.
Elbúcsúzott mindenki a lánytól, majd következett a fiúk viadala. Zozo és Dave álltak rajthoz. A fiú csak úgy száguldott a pályán, s az első kört meg is nyerte. A második fordulót Dave nyerte, mivel Zozonak egyátalán nem ment az ügyességi.. a harmadikban 2-0 az állás és itt kezdtem el nagyon aggódni...
- Zozo exatlonjának vége!
Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nekem is vége. Nem kell ezt az egészet folytatnom. Eddig volt kiért, mostmár nincs. Sírva rohantam hozzá majd átöleltem.
- Nem ez nem lehet igaz - sírtam.
- Ez egy labda volt, hát így kellett történnie - nyugtatott.
- Nem ez nem történhet meg, ez lehetetlen! - orditottam továbbra is.
- Gabi megesik az ilyen. Ez egy játék, de neked bizonyítanod kell, csak egy kispaddal leszek arrébb és végig olyan hangosan fogok szurkolni mint még soha életemben csak neked - ölelt magához.
- Biztos itt leszel? - suttogtam neki.
Hevesen bólogatott. Felálltunk a kispadról majd Zozo mindenkit megölelt s elbúcsúztunk. Engem a végére hagyott, s utoljára magához szorított.
- Meg tudod csinálni - mondta mosolyogva, majd odadobta nekem pólóját, mire mégjobban elkezdtem sírni, s csak szorítottam magamhoz. Mikor a fiú elindult kifele, egy szivet mutattam a levegőbe, amit ő is viszonzott.

xxx

- Olvassuk el a leveleket! - mondta Dave.
Mindenki bólintott majd kibontottuk. Dorcinak Viki Dave és Adu is írt. Adunak szintén, Davenek pedig Adu. Nekem nagy meglepetésemre Dorci írt, amit megköszöntem neki. Dorka levele következett amit könnyezve nyitottam ki majd elolvasása után még jobban sírva fakadtam. Az utolsó mondat "kapcsolj Dorka üzemmódba" nagyon meghatott. Zozo levele következett. Pólóját felvéve olvastam. Édes kis rajzaitól nagyon meghatódtam, de amit írt azon annyira elsírtam magam. "Most hogy itt vagy tiéd az arany. Jobb láb a gázon bal a jobbon had szóljon" nagyon sokat jelentettek nekem ezek a levelek így be is raktam őket a bőröndömbe. Az összes elolvasása után felmentem a szobámba, s rögtön az erkélyre siettem. Jól gondoltam, a fényes csillag is világított. Ránéztem majd újból sírni kezdtem.
- Ha tudnád mennyire hiányzol és mennyire hálás vagyok neked mindenért - mondtam a csillagnak ami számomra Zozot jelképezte.
- Hát tényleg itt vagy és vigyázol rám, még akkor is, ha nem érezhetlek magam mellett, köszönöm - sírtam a csillagos ég alatt. Hosszas percekig akár órákig bámultam azt az egy fénylő csillagot, s közben csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire hiányzik a nevetése, az érintése, a hangja egyszerűen mindene. Mikor kezdtem fázni felvettem a pulcsit amit adott s abban tértem nyugovóra. Csak arra gondoltam, hogy holnap ott lesz tőlem egy kispaddal arrébb és mint ahogy ígérte, szurkolni fog ahogy csak bír. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el, egy halvány mosollyal az ajkaimon.

Nos sziasztok! Igen éjjel kell részt irni, bravo Kira egyszeruen profi vagy.. na mindegy. Ez egy elég hosszú résznek sikeredett ami remelem senkinek nem okoz gondot. Jó olvasást mindenkinek! 1000+ words
K zozixlover 💘