Kb 10 perce üldögélhettem kint az éjszakában a csillagokban gyönyörködve, mikor valaki felémhajolt mire felnéztem.
xxx
- Te meg mit keresel itt? - huppant le mellém a lépcsőre Zozo.
- Talán már ki sem jöhetek, Zozo? - pillantottam rá.
- Na, nem úgy értettem, csak késő van és hideg, meg ne fázz. - aggódott.
- Szeretek kint lenni este. -mosolyodtam el. Olyan.. olyan megnyugtató nézni a csillagokat.
- Azthiszem ki kell még hogy ismerjelek, Gabi - rázta meg értetlenül a fejét.
- Szerintem szépek, ha sokáig nézed kirajzolódnak a csillagképek. - vontam meg a vállam.
Zozo felnézett, majd pár másodperc múlva visszapillantott rám.
- Tényleg szépek. - húzta mosolyra ajkait.
Nem válaszoltam semmit, csak tovább néztem az eget, s próbáltam újabb szép csillagképeket kirakni a fejemben. Hirtelen a fiú a kezemre tette az övét majd összekulcsolta azt. Én csak érthetetlenül néztem rá..
- Aranyos ahogy a kezed elveszik a tenyeremben - nézett rám, mire pár másodpercig elvesztünk egymás tekintetében, majd észhez kaptunk mindketten és szétválasztottuk összefont ujjainkat.
- Mostmár tényleg késő, szerintem menjünk be - javasoltam, mire Zozo bólintott egyet.
Mosollyal az arcomon tértem nyugovóra. Az este kavargott a fejemben.. azthiszem megvan az első ember, akire számíthatok itt.xxx
A reggel folyamán megmaradt a jókedvem. Mosolyogva keltem fel, s készítettem reggelit magamnak és a többieknek is, mivel elsőnek keltem fel. Hamarosan a többiek is ébredezni kezdtek, mikor én már tálaltam.
- Jóreggelt mindenkinek, remélem megfelel a palacsinta - mosolyogtam majd a palacsintákkal megrakott tányérra mutattam.
- Juuj nyami - mondta Szandi.
- Imádlak Gabi - ölelt át Brigi.
- Aztán legyen olyan finom is mint amilyennek kinéz. - mosolygott Dávid.xxx
Mindenki megreggelizett. Nagy mosollyal és jókedvvel szálltunk fel a buszba, az úton is végig beszélgettünk és nevettünk. A bányapályára is nevetve vonultunk fel.
- Mi történt bajnok csapat? Mi ez a jókedv? - érdeklődött Palik.
- Gabi csinált nekünk palacsintát - ujjongott Zozo.
- Értem és mi volt még abban a palacsintában, Gabi? - nézett rám kérdően a műsörvezető.
- Titkos recept - mosolyogtam.
- Rendben, ne húzzuk az időt, a mai nap végjáték, bajnokoknál az előny, győzzön a jobbik.
Összetettük a kezünket, nyomtunk egy bajnokokat majd jött a kiválasztás. Az első kör 5-2 a mi javunkra, jobb így , hogy egy akadálysort kihagyhatunk. Második kör végére 8-6 volt a mi javunkra. Dávid következett, a pályán kissé lemaradt de Zalánt megverte az ügyességiben így meccslabdánk volt. Az utolsó futam ismét az én vállamat nyomta. A totemekkel nem álltam hadilábon így kissé nyugodtabban álltam rajthoz. Alexával egyszerre értünk ki a pályáról. A tetemeket kezdtük löködni a korongokkal, nekem az 5-ből 2 lement míg Alexának 1. Futottunk a korongokért, majd 2-t ledobtam egyszerre. Egy korongom volt. Végigvezettem a fejemben és pontosan céloztam, ledőlt a totemem, hihetetlen boldog voltam.
- Gabi behúzza! 10-6-ra a bajnokok nyerik a végjátékot! - kiabálta Palik.
Odafutottam örömömben a többiekhez, Zozo felkapott, s átölelt.
-Erről van szó Gabi! - mondta széles mosollyal a fiú.
xxxA többiekkel is lepacsiztunk majd vidáman indultunk vissza a faházba. Leültünk a földre, majd átbeszéltük a napot.
- Holnap csak egy medálljáték van - mondtam a többieknek.
- Ez maradjon is így - helyeselt Fatima.
- Srácok együtt marad a csapat! - karolt át mindenkit Dávid.
- Ezt meg kell ünnepelnünk! - mondta Misi.
- Felelsz vagy mersz? - javasolta Zozo.
- Az óvodában vagy? - néztem rá gúnyosan.
- Ez tényleg jó ötlet - mondta Szandi.
- Legyen - egyezett bele mindenki.
Pörgettünk. Az üveg Brigi és Dávid fele állt meg.
- Hihi én mondok. - dörzsölte össze tenyerét Brigi, mire Dávid csak sóhajtott egyet.
- Állj ki a faház elé, és énekeld el HANGOSAN - hangsúlyozta ki a szót. A még nem veszítheteket.
Dávid kiállt majd elkezdett borzalmas hangon énekelni mire mi csak röhögőgörcsben törtünk ki. Újból megpörgettük az üveget ami most Szandi és Misi felé állt.
- Szandi! Mondj szerelmi vallomást a szerinted leghelyesebb fiúnak. Hát persze, hogy Zozot választotta.
- Zozo.. el kell mondjak valamit -alig bírta visszafogni a nevetést. Tudod nagyon régóta tetszel és lennél a barátom? - pillantott rá.
A fejemben egy kis féltékenység játszódott végig, de gyorsan ki is vertem belőle, ez csak egy játék.. Gabi mi van veled? Felejtsd el..
- Persze hercegnőm - válaszolt nevetve Zozo.
Ismét mindenki nevetni kezdett, majd újabb pörgetés következett. Az üveg szája most Fatima és Zozo fele állt meg.
- Zozo! Menj ki 5 percre Gabival a faházból csak kettesben - dobott oda egy sunyi mosolyt felém, mire a fiú vállat vont és mindketten elindultunk kifele.
- Mi ez a hülye feladat? - bosszankodtam.
- Jó kérdés.. nem tudom mit várnak, de szerintem ne csak álljunk itt. - nevetett.
- M- mire gondolsz? - zavarbajöttem.
Pár centiméter volt ajkaink közt mikor ő közeledni kezdett de én nem tudtam lereagálni s a gyomrom görcsbe rándult ezért csak mellkasához bújtam mire ő átölelt. Pár percig lehettünk igy, mikor Zozo hangjára lettem figyelmes.
- Szerintem letelt az idő - mondta a fiú mire helyeseltem.
- Naa mi történt ott kint? - néztek ránk a többiek.
- Semmi nem történt, beszélgettünk meg megöleltem Gabit mert fázott - mondott valamit hasraütés szerűen Zozo.
- Igen ennyi volt az egész. - füllentettem.
A többiek csalódottan ültek vissza. Játszottunk még egy fél órát majd mindenki lefeküdt aludni. Szintén boldogan feküdtem le, azért is mert tudtam, hogy holnap nem párbajozunk, s már csak egy medáljáték van vissza.Sziasztok! Hujuj ennyi Gazo jelenetet sem irtam meg egy részbe, élvezzétek ki 😏 remélem tetszeni fog ez a rész, nemsokára hozom a következőt!
NAGYON SZEPEN KOSZONOM AZ 1000 OLVASÓT NAGYON SOKAT JELENT!
800+ words
zozixlover 💘
YOU ARE READING
Az én csillagom /Exatlon FF/
Fanfiction- Látod azt a csillagot?- Mutatott Zozo az égre. - Amelyik olyan fényesen ragyog?- kérdeztem. - Igen.. az vagyok én, a te csillagod, és mindig ott fogok ragyogni az égen, vigyázok rád. Erre csak elmosolyodtam és fejemet a vállába fúrtam.. Noos ez...