Az én csillagom /Exatlon FF/

Part 16 ~ Karika

Néztük még egy ideig az éjszakát, majd elaludtam Zozo karjai közt.

                                     xxx

Reggel arra lettem figyelmes, hogy a szobámban vagyok, de nem egyedül. Zozo feküdt mögöttem, engem átkarolva. Hirtelen megéreztem ahogy mozgolódni kezdett, majd, hogy kimászik mögülem.
- Hova hova? - keltem fel én is az ágyból.
- A saját szobámba, felveszem a mezemet. Ma már játék van - fordult vissza az ajtóból.
- Azt tudom, de mit keresek itt? Utoljára  annyira emlékszem, hogy a fa tetejéről néztük az eget - mondtam a fiúnak.
- Igen, de olyan aranyosan aludtál, hogy nem volt szívem felkelteni - mosolygott rám.
Visszamosolyodtam én is, majd megvártam míg Zozo elhagyja a szobám, majd felkaptam a versenyruhám.

                                        xxx

Az út a pályára jó hangulatban telt, megérkezve viszont kevésbé.
- Jaj, csak ezt a sarasat ne! - csaptam a kezemet a fejemhez.
- Mi ez már megint? - mérgelődött Dorka is.
A műsorvezető  bemutatta a pályát és az ügyességit is, majd jött a kiválasztás.
- Karika, remek - dunnyogtam magamban.
Az első körben Dorcival kerültem össze. Eleve a pályát gyűlöltem, a szemem telement sárral. A pályáról Dorci pár lépéssel előbb ért ki, de nem volt nagy előnye. A dobásnál viszont azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány. A fele még az oszlop közelébe se ment, s mikor Dorci már feldobta mind a három karikát, nekem akkor ment fel egy. Mérgesen jöttem le a pályáról.
- Nem tudok karikával dobni - jelentettem ki.
- Gabi, ne így állj hozzá! - simított végig a hátamon Zozo.
- De ha egyszer nem megy? - emeltem fel a hangom.
- Figyelj próbáld úgy, hogy kilépsz és végigvezeted, menni fog hidd el - bíztatott Dorka.
Vállat vontam majd kortyoltam a vizemből egyet. Néztem, ahogy a többiek versenyeznek és próbáltam ellesni a dobási technikát.

                                       xxx

- És Alexa behúzza! 10-5-re a kihivóké a villa!
- Ne haragudjatok, ma egyszóval semmit sem csináltam - fogtam meg a fejem.
- Megesik, másnak pedig más ügyességi nem megy - bíztatott Zsolti, mire rámosolyogtam.

                                      xxx

- Üdv tábor! - lépett be Dávid.
- Nem hiányzott - vonta meg a vállát Brigi.
- Fúj! Belement egy bogár a számba! - köpködött Dorka.
- Nos srácok, egy hetet kibírunk itt, aztán hajtunk a villáért, mert olyan meleg van, hogy meg lehet pusztulni - jelentette ki Zsolti.
Mindenki hevesen bólogatott, majd elvonultunk külön külön. A mai nap a lányok társaságát kerestem.
- Sziasztok, zavarok? - ültem le az ágyra ami most Brigié volt.
- Dehogy zavarsz, van pár mesélnivalóm - mondta Dorka.
- Hallgatom.
- Öhm hát az van, hogy egészen bírom Dávidot és... az utóbbi időben elég fura jeleket is ad - mondta zavarában a lány.
- Azta Dorka! Máris intézkedni kell - mondtuk egyszerre Brigivel.
- Ne kérlek, még szeretnék egy kicsit várni vele - fogta meg a kezem.
Megértően pillantottam vissza rá. Hirtelen a fiúk berontottak, majd kiabálni kezdtek.
- Lányok figyelem! A holnapi jutalomjáték szerintem tetszeni fog nektek - mosolygott Zsolti.
- Naaa kivele mi az - tapsolt Brigi.
- Ha megnyerjük hazatelefonálhatunk! - mosolygott ránk Zozo.
- Ez ugye nem vicc? - néztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem, ez teljesen komoly - válaszolt nyugodt hangon Dávid.
Mindhárman örömkönnyekben törtünk ki a lányokkal, mire a fiúk csak mosolyogtak ránk.

                                      xxx

Este elmentem gyorsan zuhanyozni a jéghideg vízbe, majd felkaptam a pizsomám, de mikor nyitottam ki az ajtót, valaki az ajtó előtt várt.
- Szia - mosolyodott rám Zozo.
- Szia neked is - mosolyodtam én is rá.
- Gyere üljünk fel a gerendára - mutatott oda a fiú. Bólintottam.
- Na és Gabikám várod a holnapot? - karolt át.
- Nagyon! Annyira jó lenne beszélni Andreával.. de ha továbbra is így teljesítek akkor miattam nem fogunk telefonálni - mondtam elfojtott hangon.
- Ne butáskodj! Ez egy ilyen nap volt, holnap biztos jobban fog menni az ügyességi is! - bíztatott a fiú.
- Remélem - hajtottam fejem a vállára.
- Gabi
- Igen, Zozo? - néztem a szemébe
- Mondtam már hogy gyönyörű és tökéletes vagy? - emelte fel a fejemet.
- Hát nem is tudom - elpirultam.
- Mert pedig az vagy - hajolt oda hozzám.
Maga felé fordította fejem, kezét a derekamra tette, majd ismét megcsókolt. Annyira tökéletes volt vele minden, sosem akartam hogy végetérjen.

Nos halihó! Nem tudom érdemes lenne ezt az egészet folytatni illetve lenne e ra meg érdeklődés.. ha ugy dontotok akkor abbamarad ez a könyv. Ha nem akkor terveznek bele meg par részt, es lezárnám a történetet. Elore is koszonom
K zozixlover💘