Elválltam mellkasától, majd elindultunk befelé.
xxxLeültem a kanapéra, majd Zozora néztem.
- Most mit is kéne csinálnom? - kérdeztem értetlenkedve.
- Elég rondán beütötted a hátad, szóval kicsit fel tudnád húzni a pólód amíg lefertőtlenítem? - vakarta meg a tarkóját.
- Igen -mondtam, majd hátatfordíttam neki.
Zozo bekente a sebeim, majd leült mellém.
- Nincs itt senki, maradjunk itt egy picit, persze ha szeretnél - mondta a fiú.
- Nekem rendben - mosolyogtam rá.
Egy kis ideig ültünk a kanapén tisztes távolságban majd Zozo hirtelen átkarolt és közelebb húzott magához erre összeborzongtam és zavarbajöttem, ezért csak összekuporodtam mint egy zsák krumpli.
- Aranyos amikor zavarban vagy. - mosolygott. Erre csak mégjobban elpirultam.
- De amúgy mindenhogy aranyos vagy - simogatta meg az arcomat.
Nem válaszoltam, csak rádőltem a vállára s tovább mosolyogtam. Ismét elveszítettem vele az időérzékem, ezért nem tudom mennyi idő telt el, mikor megszólaltam
- Nincs már késő? - kérdeztem.
- Számít az? - kérdezett vissza.
- Nekem nem, én szívesen töltöm veled az időm.. Figyelj Zozo, annyira örülök, hogy mellettem vagy - bújtam hozzá mellkasához.
- Gabi, egy valamit jegyezz meg. Én mindig itt leszek neked. - simította el a szemembe menő tincset.
- Köszönök neked mindent - néztem rá hálásan.
- Megőrjítessz te lány - pillantott vissza rám,majd az ölébe húzott, s közeledni kezdett felém.
Hirtelen arra lettünk figyelmesek, hogy valaki jön le a lépcsőn, ezért gyorsan kimásztam öléből, s melléültem. Dorka volt az.
- Hát ti meg mit csináltok itt 11 órakor? - kérdezte felhúzott szemöldökkel a lány.
- Kijöttünk megbeszélni egy két dolgot. - mondta Zozo közömbösen.
- Aha, azt értem, de miért az éjszaka közepén?! - nézett furcsálló tekintettel.
- Most volt időnk, de már indulni akartunk a szobánkba - válaszoltam a lánynak.
- Oh rendben, ne haragudjatok, hogy csak így letámadtalak titeket - vakarta meg a tarkóját.
- Semmi gond, tényleg nem most kellett volna ez az egész - helyeselt Zozo.
Mindenki felment a saját szobájába, s álomra hajtottuk fejünket.
xxxReggel Zozo hangjára ébredtem.
- Jó reggelt Gabi - mosolygott rám még ő is kómásan.
- Jó reggelt Zozo - mosolyogtam vissza rá.
Beletúrt kócos hajába majd felhúzott az ágyamból.
- Gyere reggelizni veleeem! - nyújtotta el a szót.
- Felöltözhetek? Aztán meglátjuk - nyújtottam ki a nyelvem.
Erre csak játszotta a sértődött kisfiút. Gyorsan felöltöztem és felfogtam kontyba a hajam majd kijöttem a fürdőből.
- Ma is gyönyörű vagy - nyújtotta a kezét, amire rátettem az enyém, majd Zozo összekulcsolta azt.
Így mentünk le reggelizni. Kiültünk a többiekhez a kertbe, majd megreggeliztünk. Reggeli után Dorka félrehívott.
- Te lány! Zozo oda van érted! - ujjongott.
- Ezt meg honnan szedted? Dehogy is, ott van ezer szebb lány, miért pont én kellenék neki? - sütöttem le a szemeim.
- Nézd meg hogy néz rád! Nem igaz, hogy nem veszed észre.. - csapta össze tenyerét.
- Ti látjátok - vontam vállat.
- Ha hiszed ha nem. - tette kezét a vállamra.
- Legyen igazad - mosolyogtam vissza Dorkára.
xxxA verseny jól sikerült,elhoztuk az élményt ami a szörfözés volt.
- Jézus de izgulok - ugrált Brigi.
- Ne parázzatok már, jó lesz! - forgatta meg a szemeit Zozo.
- Én nem csináltam még ilyet, de biztos élmény lesz - mondtam.
A partra érve az oktató bemutatta, hogy hogy álljunk a deszkán, illetve mire érdemes figyelni.
Zozonak Dávidnak és Dorkának nagyon szuperül ment elsőre is, ami rólam kevésbé volt elmondható. Egy nagy hullámnál leborultam magamra borítva a deszkát.
- Minden oké? - jött mellém aggódva Zozo.
- Igen, mondtam, hogy nem vagyok valami szerencsés ember - vontam meg a vállam.
- Gyere segítek! - mondta.
Felálltam a deszkára majd Zozo megfogta a kezem és magát is és engem is tartott.
- Zozo le fogok esni! - kiabáltam.
- Akkor esek én is veled! - nevetett a fiú.
Sikeresen átmentünk leesés nélkül egy nagy hullámon, majd szólt az oktató, hogy vége a programnak, mehetünk vissza a szállásra.
- Ez irtó jó volt! - mondta Brigi.
- Nekem is bejött - mosolygott Zsolti.
Hirtelen annyit láttunk, hogy Dorka már nincs a parton. Majd a víz alól jött ki.
- Dávid! Ezt még visszakapod! - mondta mérgesen a lány és megpróbálta belelökni Dávidot a vízbe de nem igazán jött össze neki, mert felkapta és ismét beledobta őt a vízbe. Mindenki lökdösni kezdett mindenkit. Engem Zozo és Zsolti egyszerre emeltek a magasba és teljes erejükből dobtak bele a Karib-tengerbe. Vizet köpködve jöttem ki, majd nevetni kezdtem. Nagyon jól éreztem magam a csapatommal, hálás voltam értük. Legfőképp azért, hogy Zozo ennyire közel került hozzám..Nos sziasztok! Igen hát nem sikerült tegnap megírni a részt neharagudjatok.. :( de ma elhoztam, remélem tetszeni fog. Orulok hogy exatlon vége ellenére is van meg érdeklődés, jol esnek a kedves kommentek is! Legyetek jók
Luw: zozixlover💘
YOU ARE READING
Az én csillagom /Exatlon FF/
Fanfiction- Látod azt a csillagot?- Mutatott Zozo az égre. - Amelyik olyan fényesen ragyog?- kérdeztem. - Igen.. az vagyok én, a te csillagod, és mindig ott fogok ragyogni az égen, vigyázok rád. Erre csak elmosolyodtam és fejemet a vállába fúrtam.. Noos ez...