Az én csillagom /Exatlon FF/

Part 19 ~ Négyek viadala

Ma így aludtunk el, én hamarabb, mivel sokat futottam.

                                        xxx
Reggel a fiú két simogató keze közt ébredtem.
- Jó reggelt - puszilt bele a hajamba.
- Neked is, ma tessék megnyerni a négyek viadalát, mert tudom, hogy képes vagy rá és mennyi van benned! - mondtam Zozonak.
- Igyekszem - villantott egy olyan "édes Zozos" mosolyt rám.
Lementünk reggelizni a többiekhez. Dorka mindenkinek készített valami finomságot, amit örömmel fogadtunk és jóízűen ettünk meg.

                                        xxx
A pályára érve műsorvezetőnk ismét bemutatta a harcteret majd elmondta a statisztikákat.
- A legjobb statisztikád Zozo, neked van így 5 élettel indulsz, a legrosszabb pedig neked van Dávid így te 3-al. Adu és Dave ti 4-4-el. Láttátok a harcteret kezdődjön a harc a legjobb 3-ba jutásért - mutatott a pályára a műsorvezető.

                                         xxx
- A négyek viadalának győztese pedig Zozo! - kiabálta Palik.
A fiú egy shakat mutatott a piros játékosok felé, majd odajött hozzám, s átölelt. Olyan megnyugtató volt a két karja közt lenni, és abban a tudatban, hogy 2 napig egyikőnk sem versenyzik.
- Eközben a kék kispadon, Dorci szemszöge-
- Semmi baj fiúk jók voltatok - pacsiztam le mindkettőjükkel.
- Na meg a frászt voltam jó - dühöngött Adu.
- Ez a dobás ma nem jött össze, nagyon ráizgultam - vakarta meg a tarkóját Dave.
- Amúgy fiúk, nektek nem tűnt fel, hogy Zozo és Gabi furcsán közel kerültek egymáshoz? - töprengtem.
- Dehogynem, jó hogy gerlepáravatót nem tartunk az exatlon kellős közepén - forgatta meg szemeit a fiatalabb.
- Igen, nem tudom Zozo mit eszik rajta - röhögött Viki.
- Lehet valami köztük, de nem a mi dolgunk. Szerintem arra figyeljünk, hogy tőlünk kerüljön ki a két nyertes és ne a bajnokoktól - mosolygott ránk Dave. Ezzel mind egyetértettünk.
- Dorci szemszögének vége -

                                          xxx

Beértünk a villába. A fiúk fáradtan rogytak le a kanapéra, s mi csak néztük őket. Hirtelen Dave felpattant mint aki most pihente ki magát majd fáraótáncolt amibe mi is beszálltunk. Beszélgettünk a többiekkel és jobban megismertük a kihívókat is. Dave mesélt még pár viccet illetve vicces történetet majd elmentünk a szobáinkba. Gyorsan lefürödtem, majd leültem az ágyamra és azon gondolkodtam, hogy át kéne mennem Dorka szobájába. Épp indulni készültem, de a lány megelőzött. Futva rontott be a szobámba, s rogyott le mellém.
- Jesszus Dorka! Mi ez a nagy sietség? - nevettem.
- Gabi ezt muszáj elmondanom neked, mert csak benned bízom meg annyira, de meg kell ígérned, hogy köztünk marad és nem nézel teljesen őrültnek rendben? - nézett rám kérlelően.
- Tudod, hogy bármit elmondhatsz és mindig meghallgatlak - mosolyodtam el.
- Annyi a helyzet, hogy Dávid.. hát hogy is mondjam.. - makogta.
- Teljesen oda vagy érte - fejeztem be helyette a mondatot.
- M-Mi? Honnan tudtad? - vágott csodálkozó arcot.
- Megérzés, Dorka! Ismerlek - tettem a kezem a vállára.
- Csak az az egy kis bökkenő van, hogy nem tudom, ő mit érez. Annyi szerencsém volt, hogy mikor elmondtam neki, hogy fontos mind a játékban mind az életben nekem nem hitt teljesen őrültnek. De ha kiesik nem tudom mi lesz velem - sóhajtott.
- Figyelj, amilyen jeleket ad neked, még lehet valami csak ne add fel kérlek. Kapd össze magad és így tovább! Ott lesz egy kispaddal arrébb és szurkol neked bár reméljük nem esik ki. Na gyere ide! - öleltem magamhoz a lányt.
Egy félórát még beszélgettünk majd hálásan megköszönte, s elment a saját lakrészébe. Hirtelen újból kopogást hallottam. Gondoltam, hogy Dorka bent felejtett valamit ezért csak kikiabáltam neki.
- Mit hagytál bent?
- Haha, téged - nyitott be valaki, aki nem Dorka hanem Zozo volt.
- Jaj ne haragudj, azt hittem Dorka itt hagyott valamit, pár perce ment ki, adtam neki egy kis bátorítást - bontottam ki a hajam.
- Neki is kijár - húzott közelebb magához a fiú.
- Igen, viszont te ma szuper voltál! Csak egy életet veszítettél. Tudod milyen büszke vagyok rád, Zozo? - mosolyogtam rá.
- Na mennyire? - húzta az agyam.
- Nagyon de nagyon! Mostmár csak a döntőbe kell bekerülnöd és célban vagyunk - mondtam.
- És te tudod mit kell csinálnod? - mosolygott ő is.
- Nem, annak is örülök, hogy idáig eljutottam - ráztam meg a fejem.
- Bejutnod a döntőbe, megnyerni ezt az egészet és megmutatni mindenkinek, hogy mennyi van benned és milyen csodálatos vagy - tűrt el egy hajtincset.
Én csak egy puszit nyomtam az arcára, mire ő megindult az ajtó fele.
- Késő van már, most megyek. Holnap találkozunk! - integetett
- Jóéjt - mondtam neki
- Ja és! - fordult vissza. Meg tudod csinálni, értve vagyok?
Bólintottam, mire egyetértően pillantott, majd elhagyta a szobámat.

Nos sziasztok! Remélem tetszeni fog ez a rész is. Jó olvasást, ha tetszett dobj egy kommentet es egy voteot
K zozixlover 💘