Kövessd Az Áramlást- Folytatás

3. rész

*Flóra szemszöge*

Ma kezdődik hivatalosan is az őszi szünet.
Tegnap voltunk a próbán, és majd holnap is kell mennünk. Ezt a napot szabadnapnak kaptuk meg, mert őszi szünet van három hétig. (Konferenciák, és a rendes szünet, suli nélküli napok, hétvége).

Lilla kopogott az ajtónál, így csak valamit kihalásztam a szekrényből, és egy béna fonást csináltam az ajtóban.
- Szia!
- Szia Flóra!
- Mi a baj?
- Semmi. Emma?
- Azt mondta, hogy két perc múlva jön.
- Értem. Merre megyünk?
- Zenélni a Közösségi Házba.
- Oda a Polgármester engedélye szükséges, és senkinek sincs hangszere.
- Emmának van gitárja, anya pedig elintézte azt, hogy nekünk is legyen.
- Nem tudok játszani.
- Én megtanultam 3.-ban.
- Régen volt.
- És? Itt van a táskámban a kottàs füzet, meg a dalszöveg. Emmának is megvan.
- Na jó.- forgattam meg a szemeimet mosolyogva.- Mehetünk?
- Igen, de a bringádat nem hozod?
- Jó lenne.

Kihoztam a kerékpárt, majd felszálltam rá. Az utca másik felén tekert Emma, majd a sarkon összefutottunk.
- Szia!
- Sziasztok, minden megvan?
- Igen.
- Akkor nyomás!- mondta Emma, majd nagyobb sebességre kapcsolt.

Ezen a településen nincsen annyi autó. Az emberek vagy bringával vagy rollerel (esetleg deszkával, és korival) közlekedtek. Vagy futnak, és lábbuszoznak egy keveset. A szomszédból csak az öreg Tynak van egy autója.

Elérkeztünk a közösségi házba, és megkezdtük a próbát. A bordó bársonyfüggöny le volt engedve, pedig fel van kötve mindig. Aztán apró lábtipogást hallottunk.
- Van itt valaki?- kiabáltam.
Néma csönd volt a felelet.
- Biztos, hogy rosszúl hallottuk. De most próbáljunk!

Elkezdtük a próbát. Emma még egy picit hamisan szolaltatja meg a hangszerét, de hamar kitisztult.
Az éneklésünk, illetve rappelésünk sem volt még jó. Egy picit jobban kéne csengenie, vagy az akusztikával van valami baj.
- Valami baj van.
- Az éggel! A Nap sem úgy ragyog!
- Jó volt!- mondta Lilla nevetve.
- Na, de mi a baj?
- Az akusztika!
- Akusztikus a gitárom, mi lenne a baj?
- Emma, állj le! Vagy nevetőgörcsben fogok megfulladni.
- Hogy álljak le? Max meg!
- Emma!- mondta röhögve Lilla, majd padlót fogot.
- Kezdjük el a próbát!
- Rendben! De neked miért ennyire fontos?
- Mert az ország egyik legfelkapottabb zenekarával és énekeseivel fogunk szerepelni egy szinpadon.
- Huh, jó hogy nem a Nagy-Szín-Pad versenyén, mert akkor én már rég sokkot kaptam volna.
- Dehogyis te tökfej! Jó, akkor menjünk a Sztárban Szár +1 kicsibe?
- Mehetnénk.
- Nem fogunk. Tegyük meg ezt magunkért, a Follow The Flow-ért és az országért.
- Ez olyan aranyos volt, mint azok a kis hörcsög-szerűségek a Jégkorszakból!- nevetett Emma.
- Lemingek.
- Mindegy, kezdjük már el!

Énekeltünk, zenéltünk. A furcsa hanggal mit sem törődve. Azt elkönyveltük annak, hogy korhad a fa, vagy valami. De egy lélek nem járt itt az elmúlt pár hétben. Asszem.

Mikor végeztünk, a hang egyre hangosabb lett. Mintha mi idéztük volna a zenével. Vagy az akusztikus gitár a ludas? Nem tudom. Erről nem tudok releváns információval szolgálni.
- Szerintem mars innen!
- Nem fog ránk zuhanni a hely!- mondtam.- Ez nem fa!
- Akkor mi?
- Nézzetek a sarokba! Sandy megtanította azt, hogy milyen egy macska, kutya és nyúl harapása. Ez egy nyuszi lesz. Törpenyúl!
- Hogy vágja a gyerek!- viccelt Lilla, majd elmentünk.

Kint felhívtuk Sandy-t, mert a környéken csak ő ért a nyulakhoz, hörikhez és pár állathoz. Öt percébe került eljönni, mert éppen Csillagcseppen (Star Drop) lovagolt, aki a sajátja.
- Sziasztok, merre van a nyúl?
- Bent a házban.
- Mikor jártatok itt?
- Most.
- Értem. Emma, fogd meg a ló kantárját, és el ne veszísd!
- Rendben!
- Lilla és Flóra, utánam!