Kövessd Az Áramlást- Folytatás

30. rész

*Lilla szemszöge*

Elég fura érzéseim vannak a napokban. Az iskolában elmúlik, otthon is biztonságos. Csak egyedül az utcán nem érzem magam biztonságban, pedig itt sosem kellett rablókat elfogni. A legnagyobb bűn itt az, hogy Gladis, a közértes elveszi a vissza nem szedett ötforintosokat. Lehet, hogy ő minden válasz?

Flóra jól van, de Emmára nagyon ráijesztettem az egésszel. Még mindig nem heverte ki az anyukáját a Közösségi Házban. Nagyon fura lehetett. Amugy Gergő nem ijedt meg, ő is jól van a többiekkel egyaránt.
- Emma, nyugi, én vagyok!- mondtam egy fura szerkezetbe, amit biztonsági okokból szerelt fel a szobája ajtajára.
- Bizonyísd! Van egy motívum, amit sosem tudok megunni. Micsoda az a jel?
- Pillangók!- feleltem lazán.
- Hogy hívják a legjobb barátnőimet, akikkel folyton együtt lógok?
- Flóra és Lilla.- mondtam egy picit boldogan, de inkább szégyenkezve.
- Jól van. Macskám és anyukám neve?
- Cirmi és Klari néni.
- Rendben, bejöhetsz!- engedett be Emma.

Szerintem túl komolyan gondolja az egész védelmi rendszert. Meg úgy mindent.
- Emma, ez már sok!- mondtam ki azt, amit a gondolataimban tisztáztam.
- Micsoda? Hogy nem akarom azt, hogy valami idióta rámtámadjon? Múltkor is annyira féltem, hogy egy macskakaparás erősségű sebet ejtettem Szakács Gergőn!- mondta Emma teljesen kiakadva.
- Nem tehettél róla! Félelmi reakció. Pontosabban reflex!
- De akkor sem volt egy jó érzés, hogy azt hittem anyukámról, hogy egy gyilkos.
- Nem tehettél róla!!- ismételtem meg hangosabban.
- De.. akkoris rossz érzés!
- Felejsd el, ahogyan ezt a béna zárt is! Mi lesz a következő lépés? Buborék? Vagy egy mindentől védő neljonzacskó-ruha?
- Antibakteriális szappan?
- Most egy emberttől vagy az influenzától akarod magad védeni?
- Mindkettő?- kérdezte Emma.
- Oké!- mondtam, majd Flóra elkezdett Emmán nevetni.
- Akkor tudod mit! Velünk jössz, és nem lesz semmi baj! Rendben?
- Oké. De hova visztek engem?
- Majd meglátod!- mondtam, majd Flórira kacsintottam.

Lassan, de biztosan elindultunk az utcán. Ahogy mentünk, Emma lassan feloldódott. A végén pedig már ő kiabált ránk, hogy menjünk már utánna!
Örülök, hogy jobban van!

Elérkeztünk az erdőbe. Nagyon szeretek itt lenni, mert olyan ez a hely, mintha az otthonom lenne. A sok közül, persze. Mert van a suli (ahol többett vagyok a házban), a ház, a stúdió (Pesten), és az erdő.
Emma látszólag imádja az erdőt.  sárgás-pirosas levelekért odavan.

- Emma!
- Hm? Igen?
- Jobban vagy?
- Sokkal.- felelte Emma, majd odajött hozzánk.- Köszi!
- Nincs mit!- karolt át minket Flóra.- Nem kéne már hazamenni?
- Miért?
- Azok a felhők nem jelentenek semmi jót!- mutatott az égre Flóra.
- Hát jó!- mondtam, majd hazafutottunk.

Ma a suliba nem rohantunk ennyire, pedig egy másodperc kellett ahhoz, hogy elkéssünk. Mindenki hazasprintel, és leckét ír. Asszem.