Kövessd Az Áramlást- Folytatás

2. rész

*Lilla szemszöge*
Reggel 7 óra van. Pár óra múlva el kéne indulnunk dolgozni Sandy-hez. Szerencsére Emmánál aludtunk (mindenki megengedte), mert innen a legkönnyebb elmenni az Állatotthonba.

- Lányok, hasatokra süt a nap!
- Mi van? Hány óra?- kérdezte morcosan Flóra.
- Reggel 7.
- Most komoly?
- Hagyjatok aludni egy fél órát!- könyörgött Emma, és az egyik párnáját a fejére tette.
- Nah jó. Úgyis 9-kor kezdünk. Félkor meg elindulunk.
- Így igaz.- mondta Emma, majd a fejéről lehúzta a párnát.- Levegőőt!

Mindenki ezen nevetett, mert úgy beszélt Emma, mint egy zombi-vámpír, aki a kismacska-seregével akarja leigázni a világot.- Túl nagy a képzelőerőm reggel!

8 órakor már tényleg kellni kellett. Mindenki rendbe szedte magát, majd mikor lementünk volna, valaki írt egy MSN-t Emmának.
- Ki ez a koránkelő?
- Nézzd meg!
- Sandy? Talán.

Megnyitottam az ablakot. Igen, Sandy volt az.
- Lányok! Mivel, hogy most van nektek az őszi szünet, arra gondoltam, hogy bezárhatnánk a végéig.
- Ez komoly? Ne már!- mondtam megtörve.
- Ne legyetek csalódottak, mert hamarosan találkozunk.
- Okés.
- Megírom, hogy: 'Szia', majd lépnünk kell.
- Az egy jó szám!
- Micsoda?- nézett értettlenkedve maga elé Emma.
- A Lépnünk Kell.
- Ugye, nem valami FTF!?
- Nem. Csak az egészet végigénekli Geri. Gyere, majd megmutatom!
- Most mi bajod lett a Follow The Flow-val?
- Semmi. Imádom őket!
- Oké, bocsi.

Szóval mára be lett az tervezve, hogy Sandyék után elmegyünk a próbára. Amugy reggel 10-kor kezdődne, de mivelhogy most nincs munka, hamarabb elindulhatunk.

Anya már egy kicsit kezd aggódni, hogy talán sokat vagyok nélküle, pedig ebben az évben végzek a középsulival. Ahogyan Emma és Flóra is.
Flóri és az én szüleink lazák, és megértik azt, hogy (néha) egyedül kell elmenniük. Akár Pestre is.
Mivelhogy a szüleik utálnak Budán lenni, elengedik őket egyedül. Bár, az Akvárium és a Budapest Park az a Pesti oldalon helyezkedik el. Ők tudják!

Mikor már Pesten voltunk (11-kor), az állomáson megláttuk a Follow The Flow-srácokat, amint az egyik vonat felé mennek. Amivel hazamehetünk.
- Srácok!- ordibáltam.
- Hahó! Itt vagyunk!!- kiabálta Flóri is.
- Srácok!- futottam feléjük, arra törekedve, hogy minél kevesebb embert lökjek fel.
- Fiúk!
- Szia Emma!
- Sz... Szi... Sziasztok!- köszönt nekik, és a feje olyan vörös lett, hogy egy paradicsommal versenghetne.
- Emma! Srácok!- lihegtük, mikor végre elértük őket.
- Mit kerestek itt?- értettlenkedett Csabi.
- Beugorhattunk volna a studióba próbálni.
- De már ha itt vagytok, el is mehetnénk az igazi studióba!
- Komolyan?- csillant fel Emma szeme.
- Igen, gyertek!

Elindultunk a studióba. Igaz, 4-en biciklivel mentünk, egy ember rollerel, és szegény V. Geri futott. Vagyis Emma, Flóra és én, valamint Szakács Geri bicajoztunk, Fura Csabi pedig rollerezett.

Elérkeztünk Budára, a studióba. Szép hely, nagy, világos. Azt hittem, hogy valami iroda-szerűség, amiben énekelni szoktak.
- Ez lenne a studió!
- Azta, ez hatalmas.
- Igen.
- Jah! Geri el kell mondanom valamit.
- Mit?
- Emma beléd van esve pár napja!- suttogtam.
- Oh! Lilla, ez nem volt szép dolog!
- De tényleg! Mikor reggel írtatok, teljesen piros lett az arca, és a chat-fejeteket bámulta.
- Lehet, hogy keveset ivott?
- Ő is erre panaszkodott! Na mindegy, felejsük el!
- Okés!

Elértük a Studió, studió részét! Vagyis azt, ahol a keverőpultok, mikrofonok vannak. Felvevő szoba, pontosabban. Mellette van egy szoba, ahol a dalszövegeket írják.
- Ez lenne a studió!- konferálta fel a helyet Csabi.
- Szóval itt dolgoztok mindennap?
- Igen, valahogy úgy.
- Kemény!
- Vagyis nem mindig, mert például Szakács Geri az nem csak itt van.
- Akkor merre?
- Én már itt vagyok!- mondta Geri, amitől összeborzongtam, mert megilyesztett.
- Tényleg, mert te már nem vagy Pénzügyi Referens, mert otthagytad, kemény négy éven át dolgozott ott!
- Igen.- motyogta szégenylősen Geri.
- Értem.

Miután körbenéztünk, leültünk tanakodni. Vajon mit énekeljünk?
Aztán eszembe jutott egy dal.
- Lehet saját számotokat is belerakni, vagy csak Follow The Flow?
- Nem döntöttük el.
- Akkor lehetne szerintem Szakács Geri, I'm So Tired száma.
- Okés.
- Jó. Fura Csé: Főnix.
- Remek!
- BLR Geri: Holnap.
- Holnap?
- Igen.
- De mi lesz a számom?
- A Holnap című számod!- mondta Csabi.
- Vagy úgy! Nem esett le elsőre.
- Vettük észre!- mondta nevetve Flóri.
- Jól van, de mi lesz veletek?
- Lehetne úgy, mint nyáron?
- Mármint?
- Emma és Szakács Geri gitározik és énekel.
- Hogy mi?
- Nem tetszik?- szomorodott el Geri.
- Dehogynem!- mondta lelkesen Emma.- Miért nem ért meg ma senki?
- Van ilyen!- mondta BLR, majd elment pár kottáért és dalszövegért.
- Öhm, lesz valami Follow The Flow is?
- Igen. Érdekemberek!
- Nah, az jó indítószám lehetne!
- És a vége pedig Csak Nélküled Élem Túl?
- Jó lesz, csak írjuk össze!- ajánlotta Csabi.

Bementünk az írószobába, ahol Geri már előkészítette a szöveget, kottát és egy listát, amire a számok sorrendjét írják fel. (Igen, matekoznak!)
- Akkor hogy lesz?- kérdezte BLR, és a kezébe vette a papírt és a tollat.
- Első szám...
- Várjál Geri! Hány szám lesz?
- Szeintem legyen nyolc?
- Nyolc?
- Igen!- mondtam, majd Geri leírta a számokat.
- Szóval. Első számunk legyen az Érdekemberek. Második a Nem Tudja Senki, harmadik Nem Fogadok Szót, negyedik legyen a Gavallér. Ötödik Anyám Mondta, hatodik Tavasz, hetedik Maradok Távol. Nyolcadik pedig a Csak Nélküled Élem túl.
- Vagyis: Érdekemberek, Nem Tudja Senki, Nem Fogadok Szót, Gavallér, Anyám Mondta, Tavasz, Maradok Távol, Csak Nélküled Élem Túl.- soroltam fel a számokat.
- Jó, ez jó lesz!- helyeselt Emma.
- Igen!- mondtam
- A dalszövegek itt vannak, a kottákat pedig mindjárt adom Emma!
- Köszii Geri!

Kinyomtattuk az összes dalszöveget és kottát, majd elpróbáltuk. Mivel, nem hozta el Emma a gitárját (amit az anyja 3 hete vett, hátha felkell és játszik rajta), Geri kölcsönadta az egyiket.
- Köszi!- mondta Emma, majd elkezdtünk énekelni, rappeni, és gitározni. Közben a többiek is megérkeztek, és valaki a keyboard, másvalaki pedig a dobok mögé állt. Szerencsére az egész studió hangszigetelő szivaccsal van tele, hogy ne zavarjunk meg senkit sem.