Kövessd Az Áramlást- Folytatás

4. rész

Sandy belépett a KH-ba (a környéken így becézik a Közösségi Házat), majd alaposan megvizsgált mindent.
Egy jó állattartónál mindig van egy kis jutalom az állat számára. Most egy kis répadarabok. Sandy egy helyre szórta az összeset, majd a függöny mögé bújt.
- Miért tetted egy helyre az egészet?
- Sssh! Azért, mert megérzi az illatát, és előbújik. Ha pedig úgy szórjuk el, mint Jancsi és Juliska, akkor megeszi az egészet a nyuszi, és nem tudjuk, hogy merre van.
- Ügyes taktika!
- Sssh!- utasított minket csendre Sandy.- Hallom a nyulat!

- Lilla, ne mocorogj!
- Nem én voltam.
- Sandy?
- Én sem. Lehet, hogy a nyúl?
- Talán. A lábamnál éreztem valamit.
- Akkor talán a nyúl volt!

Úgy is lett! A tapsifüles vol az. Sandy megfogta a nyakánál egykézzel, a másik karja pedig a hátsó lábát tartotta. Boldogan léptünk ki, ahol Emma éppen a makacs lóval szórakozott, hogy ágaskodjon fel minden percben.
- Végre itt vagytok!
- Miért?
- Csillagcsepp nem akar nyugton maradni!
- Hó, Csillagcsepp!- mondta Sandy, és engedelmeskedett is a ló. Amnéziás volt, vagy mi?
- Hát megvan a nyuszi?
- Igen.- mondta Sandy, majd elővett egy kendőt.
- Nálad mi van?
- Pontosabbn mi nincs?- vágott Emma szavába Lilla.
- A kendőt csak itt felejtettem, mikor a múlkor be kellett kötnöm vele egy kacsa szárnyát. Nem volt nálam semmi kötszer, ezért egy sállal kötöztem be.
- És jól van?
- Persze!

Sandy fogta a kendőjét, majd belerakta a talált állatot. A nyakába tette, és félkézzel a nyulat támasztotta, fél kezével a kantárt fogta. Bár azt nem kellett igazán.
- Szia Sandy!
- Sziasztok! Köszi, hogy szóltatok!
- Mi köszönjük!- kiabáltuk utánna, majd ügetésben elviharzott az Állatotthonba.

Mi pedig folytattuk a próbát, de valaki telefonja megzavart minket. Emmáé.
- Jaj, a srácok azok!
- Nem tudnak leszállni rólunk?
- Vedd már fel!- mondtam.
Lilla és én néma csendben hallgattuk a kihangosított telefont.
- Halo? Lányok? Én vagyok az, Gergő. A többiek nincsenek itt, mert otthon vagyok, és a tesómra vigyázok.
- Szia!
- Csak annyit akarunk mondani, hogy egy picit haladjatok a tanulással.
- Azon voltunk, de most egy nyulat mentettünk meg.
- Értem. Akkor sok sikert a tanuláshoz! Holnaphoz egy hétre tanuljátok meg a szöveget!
- Okés!
- Várjál, Gergő! Ilyen hamar?
- Mindjárt vége van a hónapnak!
- Még csak tegnap találtuk ki a listát.
- Igaz.
- Nyugi. Megoldjuk, jó?
- Aham!- mondta Geri.- Hát akkor kíváncsi vagyok rátok. És számítunk rátok, természetesen!
- Köszi!
- Na, de most el kell mennem Törpe Hercegnővel.
- Okés, sziasztok!
- Hellosztok!- köszönt el a srác, majd letette a telefont. Huh!