Kövessd Az Áramlást- Folytatás

31. rész

*Emma szemszöge*
Amint hazaértem, egyből leckét írtam. De mikor elkezdtem volna a tényleges tanulást, valaki kopogott. Mivel, senki sincs itthon Cirmin és rajtam kívűl, beengedtem az illetőt. Egy öreg néni volt az, anya pedig mögötte állt.
- Jó napot!- mondtam, majd szélesebbre nyitottam az ajtót.
- Jó napot.- köszönt a néni.- Biztos, hogy emlékszel rám. Ha nem, akkoris felismered azt a nevet, hogy Galambos Terézia!?
- Vagy úgy! Mi szél hozta magát ide?
- Csak azért jöttem, hogy elmondjak valamit: nem végleg költöztem el Amsterdamba, mert honvágyam lett. És azért is, hogy elvigyem a macskát.
- Cirmit?
- Igen. Tudod, átadtam nektek, hogy jó dolga legyen, míg én külföldön tevénykedek.

- Értem.- mondtam szomorúan.- Cirmi! Cirmi, gyere!
- Szia drága!- mondta Teri néni, majd felkapta a jószágot.- Akkor minden jót!
- Viszlát!
- Viszlát!- köszöntem el én is, teljesen kiborúlva. Anya ezt egyből észre is vette.
- Kérsz egy macskát?
- Cirmi nagyon hozzám nőtt. Azt hittem, hogy örökre Amsterdamban marad a szomszéd!
- Hazajött. Végállomás! Teri néni hazajött Hollandiából!
- Anya! Ez most nem segít. Felmegyek a szobámba!- mondtam, majd úgy is tettem.

Magamra zártam az ajtót, majd leírtam a rossz hírt a lányoknak is. Ők sem voltak túl boldogak. Azt írták, hogy hiányzik nekik az elesés, meg az, hogy simogassák a jószágot.
Nekem még jobban fáj a dolog, de nem kell itt mély depresszióba esni. Csak meg kell szokni a dolgot! És különben Cirmi jól megvolt a régi, igazi gazdijánál, akinél felcseperedett.

- Emma, gyere!
- Pillanat!- mondtam, majd kikapcsoltam a gépem, és lefutottam.
- Menjünk el a cukrázdába. Mit kérsz?
- Hmmm... talán egy Feketeerdő tortát.
- Rendben.- mondta anya, majd elindultunk.

Mikor már az utcában voltunk, Teri néni az ajtónkban áll, és csöngetett. Mikor meglátott minket, egy kedves mosoly fogadott minket, majd egyenesen rám nézett.
- Jó napot!
- Szia!
- Mit tetszik keresni?- kérdezte finoman anya.
- Oh, csak egy kis apróságot hoztam.- mondta Teri néni, majd a háta mögötti dobozt átadta.
- Ez itt Cirmi?
- Igen. Beláttam, hogy nem igazán tudok már rá vigyázni. Tudod, a fiam Amsterdamban van, ezért utaztam el. Most meghívott, hogy lakjak Hollandiában örökre. A repülőn nem érezné magát Cirmi. Légy jó gazdája!
- Komolyan? Köszönöm!- csillogtak a szemeim, majd örömömben ugráltam egy keveset.
- Nincs mit. Ami magát illeti, kedves Klarissza. A lánya nagyon jó ember!
- Köszönöm.
- Magának pedig átadnám az egyik szerencsenyakláncomat. Azt mondják, ha egy olyan embertől kapja, aki tiszteli magát, örökre szerencsés lesz!- mondta Teri néni, majd átadta a kagylós nyakláncot anyának.
- Igazán nem kellett volna.
- Dehogynem!
- Köszönjük szépen!- mondtuk anyával.
- Igazán nincs mit. Ha megbocsátanak, még virágot kell locsolnom!
- Oh, elnézést. Minden jót!
- Maguknak is. Viszontlátásra!
- Viszlát!- köszöntünk el anyával, majd bementünk a házba.

Mikor felmentem a szobámba, egyből Lillának és Flórának írtam le a történteket. Boldogok lettek, hogy Cirmi nálunk maradhat, és minden rendben van.