Kövessd Az Áramlást- Folytatás

35. rész

Eltelt pár hónap. Most December vége felé járunk az időben, és tegnap kezdődött el a téli szünet. Jó kis Hétfő!

A rosszkedvem, vagyis az üldözési mániámnak annyi!! A lányok megmutatták azt, hogy a múltkori incidens után soha többé nem kell rettegnem ilyen emberektől, akik tényleg ezzel foglalkoznak.

A klippünk még mindig forog, de karácsonykor egy picit pihenünk, és 27-én kapjuk elő a holmikat.
Ha minden jól megy, akkor talán Január 20.-án már meg lehet nézni a hivatalos premiert. Ehhez pedig -itt és most- hozzá kell látni!

Elmentem a Budapesti studióba a lányokkal, majd megdumáltuk a dolgokat.
- Akkor nem úgy lenne most a dolog, hogy Csabiék cserélnek?
- Vagyis?- szegeszte magasra a szemöldökét az említett illető.
- Vagyis Csaba lesz Lillával; Flóra, te pedig Gergővel fogsz fellépni!
- És akkor Emma marad Gergővel?- kérdezte Flóra.
- Pontosan!- kacsintottam.
- Szuper!- csapta össze a kezeit Szakács Geri.
- Minden világos?
- Igen!- szólaltak meg kórusban a többiek.
- Szuper!
- Csak egy baj van.- fagyott le a mosoly Lilla arcáról.
- Micsoda?- vonta kérdőre Flóri.
- Hogy akkor mit fogunk csinálni?
- Hogy érted?
- Emma! Úgy, hogy mit énekelünk?
- Már el lett mondva! Pár régebbi számunkat!
- Szuper!
- Ha már számokról van szó!- simogatta az állát BLR.- Nem jönnétek el a jövő évi Pilvakerre?
- Az micsoda?- kérdezte Lilla.
- Ismert magyar előadók éneknek el egy ismert számot. A srácok is voltak/vannak a Pilvaker programban!- okosítottam Lillát.
- Vagy úgy!
- Gyere, mutatok pár példát!- mondta Flóra, majd előkapta a telefonját.
- És azt sem felejtsétek el, hogy van egy cover is!
- Cover?
- Igen! Szakács Gergő már eljátszotta a Szeptember Végén-t.
- Igen!- mondta szégyenlősen az említett srác.
- Meg szabad mutatnom?- kérdeztem bociszemekkel Gerit.
- Persze! De minek, ha akusztikban is megmutathatom?
- Felőlem!- vontam meg a vállamat.

Gergő fogta az egyik gitárját (érdekes, hogy most nem a Cort-ot), és eljátszotta a számot. Nagyon tetszett, szinte a fülembe mászott... ismét. A lányoknak feltünt, hogy hosszan bámulom Gergőt.
Megfogták a karomat, majd a kezüket lengették a fejem előtt.
Persze, ez a zenélőnek is feltűnt

- Emma!- riadt fel Gergő, és mindent eldobva rohant felém.
- Igen?
- Jól vagy?
- Persze. Csak asszem lefagytam!
- Rendben. Sajnálom!
- Mit?
- Hogy mindig ez van, ha a közeledben vagyok!- mondta Gergő, majd elment.
- Gergő! GERI! SZAKÁCS GERI!
- Mi van?
- NEM A TE HIBÁD!!!!- kiabáltam úgy, hogy el is ment a hangom.

Gergő még mindig a feje után ment, pedig ez nem vall rá. Ezért elkaptam a karját, és visszahúztam a szobába. A többiek pedig döbbenten nézték végig a jelenetet.
- Sajnálom!
- Nem a te hibád!- mondtam morzsányi hangommal, majd megöleltem Gergőt. Ő viszonyozta.
- Nah, nem foglalkozunk a klippel?
- Igaz!- csaptam a fejemhez. Flórának igaza van.
- Lássunk hozzá!- csapta össze a kezeit Csabi.
- Akkor a felállás megy?
- Igen. Lilla és Fura Csé, Flóra meg BLR, és te meg én!- mondtam, majd a nyakamba akasztottam a gitáromat.

Elkedztük a próbát. Nagyon jó volt ismét zenélni! Főleg együtt!
A lista csakis a Follow The Flow számokat tartalmazta, a legjobbakkal. Ilyen a Nem Tudja Senki, a Porszem, és az Anyám Mondta. Folyton ezeket énekeljük, így bedobtunk egy Hagyod Menni-t is.
Szerencsére mindenki ismeri a számokat, de a Hagyod Menni kottáját még nem tudom, ezért csak Gergőt és Petit figyeltem, és próbáltam memorizálni a dallamot.

Pár óra alatt lement a gyakorlás. Utánna arra gondoltunk, hogy lehetne egy kis bulizás. Ami azt jelenti, hogy a friss levegőre megyünk, majd beugrunk egy étterembe, vagy valami.
A Citadella az úticél, de nem futunk kört, ahogy a drága társam szokta. Most csak lazán sétáltunk. Olyan jó ez a zöld terület!

Mikor megjártuk a Citadellát, éppen lement a Nap. Gergővel kikönyörögtük, hogy hadd maradjunk itt, és nézzük meg a Naplementét. A többiek beleegyeztek, és nézték a csodás panorámát.

Az étteremben Csabi és V. Geri bepiált, Lilla és Flóra pedig napi menűt fogyasztott, ami nem más, mint a tanyasi csirke és a somlói galuska. Gergő és én salátát kértünk.

Mikor mindenki elfogyasztott mindent, hazamentünk. Ám, a vonaton is négyen maradtunk, mert Gergő a nyakamba akar lihegni. BLR meg Fura Csé (bá) rég hazamentek.
- Amugy miért jössz velünk?- kérdezte Lilla.
- Csak úgy. Nincs semmi dolgom.
- És ha hazamennél?
- Miért? Inkább titeket kísérlek haza. A szüleitek is jobban örülnének neki, ha Napnyugta után már nem egyedül járkálnátok!
- Nagyok vagyunk!
- Hány évesek?
- 25. Lilla 24, Emma 26. Amugy nem illik megkérdezni.
- Sajnálom.
- És te mennyi vagy?
- 29.
- Az jó!
- Igen!- vakarta meg a fejét Gergő. Ritka pillanatok egyike, mikor nincs rajta sapka!

Az állomáson egy lélek nem járt. Csak a mi lépteink hangoztak az utcán.
- Ki lakik ide a legközelebb?
- Flóra!- feleltem.
- Akkor előbb megyünk Flóra házához, aztán Lillát kísérjük haza. Aztán jössz Emma.
- Okés! De majd ki tudsz találni?
- Igen.
- Ha nem, akkor segítek: a szomszéd utcában van a Közösségi Ház, és onnan vissza tudsz menni.
- Vagy nézem az utcatáblákat!
- Nekem nyolc!

Mindenki hazament, és kapott egy ölelést és egy pacsit is.
Amint beléptem a házba, egyből az ágyamba tértem.